Hogyan értékeli a vallás és a gyóntató pap a visszatérő bűnöket?

Nem egészen így van, ahogy az 1. írja.

Hiszen ez akkor felhívás lenne keringőre: tökmindegy mit teszek, hiszen milliószor megbánhatom, aztán újra elkövetem, azt kezicsókolom...

A penitenciába eredetileg mintegy automatikusan benne foglaltatik az is, hogy azt a bűnt többet már nem követjük el. Különben nem érvényes a feloldozás. Kár, hogy ez az alapelv mára már szinte teljesen feledésbe merült.

De ha őszintém bele gondolunk, akkor észre kell hogy vegyük azt is, hogy már maga a bűnbánat sem tud TELJESEN őszinte lenni, ha eleve nyitva hagyunk egy kiskaput. A bűnbocsánat pedig a TELJESEN őszinte bűnbánat függvénye.

Az élet persze azért bonyolultabb ennél (például más eset, ha valakinek valamilyen szenvedélye, szenvedélybetegsége, vagy egyéb mentális problémája van), meg Isten is valóban megbocsájt, nem csak hétszer meg hetvenhétszer, hanem végtelenszer - ez azonban akkor sem lehet sem felmentés, sem hivatkozási alap a mi számunkra.