Van olyan katolikus, aki gyónás nélkül szokott áldozni?

Ha nincs súlyos bűnöm akkor őszinte bánattal nyugodtan áldozhatok. Az Egyház jelenleg érvényben lévő parancsa szerint évente egyszer akkor is gyónni kell, ha nincs súlyos bűnöm.

Súlyos bűn esetén csak feloldozás után szabad csak áldozni.

szp jól írja, azonkívül a szentmise első része egy megtisztító bűnbánati ima, gyónás.

[link]

Én havonta szoktam gyónni...

Általában mindig áldozok két gyónás között, ha halálos bűnöm van, akkor igyekszem minél előbb elvégezni a gyónást.

17/L

6-7 ez nem fórumtéma, ez benső ügy. Halálos bűn- tkp. ezek a pontosabb megfogalmazásban a főbűnök.

A "halálos bűn" kifejezés onnan ered, hogy ezek az embert a halálhoz vezetik, önpusztító erejük van, ha NEM AKAR belőle szabadulni. Nem arra vonatkozik, hogy nem bocsátja meg a végtelen irgalmas Isten.

[link]

Meglepő, hogy a hazugság nincs köztük, csak hozzá van csapva. A hazugság az alapja minden bűnnek.

megj.: A buddhistáknák nem sok tiltás van a világi embereknek (a szerzeteseknek sok van, de az más) de ez egy alapvető morális parancs: hazudni tilos. (még viccből sem, még kegyesen sem - akkor hallgatni kell) mert minden baj táptalaja.

17/L vagyok...

A halálos bűn nem egyezik a főbűnökkel. Azok a bűnök a halálos bűnök, amelyeket tudva és akarva, szándékosan követünk el..

Szerintem egyébként egy hónap alatt mindenkinek lesz halálos bűne, de ezt nem az én tisztem eldönteni.

9 a főbűnt szokták halálos bűnnek nevezni. Az igaz, hogy akarati tényezőjé a főszerep - nem a szándékosság szempontjából, hanem hogy NEM AKAR szabadulni tőle, ezért magát viszi bele a halálba. (pl. furcsán hangzik a "torkosság" ebben a sorban, de itt nem arról van szó, aki pajkosan csen egy kis lekvárt, hanem aki valójában halálra zabálja magát.)

Egy kitűnő tanulmány a témában:

Martin Lings A hét halálos bűn. [The Seven Deadly Sins in the Light of the Symbolism of Number.] Ford. Nagy Csaba. Axis Polaris, 5. sz. (Budapest, 2003) 67–75. o.