Mi a boldogság és hogyan tekintetek rá?

Szia, én a saját szemszögemből válaszolok a kérdésre.

Elsőnek is szerintem nagyon nagy szerepe van a szeretetnek, egy ember bármennyi ismerőssel, hatalommal, pénzel, is rendelkezzen, az legfeljebb egy boldogság látszatát adó helyettesítést képes fent tartani a megszerzett anyagi javakkal. A szeretet véleményem szerint a legszignifikánsabb tényező az egész boldogságot adó piramisban, én a szeretet, békességet, nyugalmat, rangsorolnám az első három helyre. Ezek, mint tényezők számomra azok amelyek a leginkább képesek a boldogság alapjait letenni.

A boldogságot, mint fogalmat én úgy képzelem el teljességében, hogy az ember azon állapota, amikor saját magával és a környezetével, a világgal teljes harmóniában tud élni.

A boldogság egy meghatározás szerint viszonylag állandó, kellemes érzelmi állapot. A boldogságot olyan érzések jellemzik, mint a megelégedettség, vagy egyes esetekben a mélységes és nagyfokú öröm, valamint az a természetes vágy, hogy ennek a kellemes érzelmi állapotnak ne legyen vége.

A boldogság fogalmán Jézus nem egyszerűen olyan jókedvet vagy vidámságot ért, mint amikor tréfálkozik valaki. Az igazi boldogság mélyebbről fakad; a kellemesség érzését, megelégedettséget és az életben való beteljesülést fejezi ki.

Jézus szerint azok nevezhetők igazán boldogoknak, akik felismerik szellemi szükségletüket, akiket elszomorít bűnös mivoltuk, és akik megismerik és szolgálják Istent. Boldogságuk még akkor is megmarad, ha gyűlölik vagy üldözik őket Isten akarata cselekvéséért, mivel tudják, hogy Isten helyeslését élvezik és elnyerik az örök élet jutalmát.

Szia a én a négyes vagyok, először is reagálnék az előttem szóló írására, nem teljesen értek veled egyet, rengeteget említett Jézust, és az Istent, amivel nem gondolom, hogy alapból probléma is lenne, viszont nem hiszem, hogy csak azok jutnak boldogságra, és feltétlen harmóniára akik a Bibliában leírt Istennek engedelmeskednek. Szükséges megemlíteni, hogy elég sok ember van aki egyáltalán nem hisz a Bibliának az Istenében, mégis boldog, kiegyensúlyozott, és tökéletesen harmonikus életet élnek.

Kedves kérdező, igen kérdezed a mosoly, a nevetés része e a boldogságnak, hát persze, én el sem tudom képzelni a boldogságot nagyon mélyről jövő nevetés nélkül elképzelni, bár való igaz, hogy a boldogság állapota enélkül is elérhető, a nevetést gyógyírnek is nevezek a bajokra, és ezzel egyet is értek, viszont véleményem szerint, rengeteg olyan szerzetes, és remete él az életében boldogságban beteljesedett életet, és lehetséges, hogy életében, úgy Isten igazából keveset nevetett, már mint fizikálisan, kívülről felismerhetően. Azt mondja egy bölcs tanító, hogy "a lelkem, nevet minden percben" ez is jól mutatja, hogy bár ez általában kívülről is felismerhető nevetéssel is párosul, de azt hiszem, egy melankolikus beállítottságú ember lelke is lehet boldogságban teljes.

A "boldogság" és a "szeretet" is teológiai szakszavak. Mindkét kifejezés teológiai értelemben teljesen mást jelent, mint a szó hétköznapi értelmében. (A szeretet például nem érzelem, ezt már múltkor is megbeszéltük egy korábbi kérdésednél.)

Nem egészen világos, hogy most a kifejezések teológiai értelmére vagy-e kíváncsi - mert ugyebár ez mégiscsak a vallási rovat lenne.

Vagy pedig azt várod, hogy kezdjünk el improvizálni valamit a szavak hétköznapi jelentésével - merthogy te magad is éppen ezt csinálod.

Ami nem baj, csak itt off-topic. :)