Miért nem szabad ma húst enni? Ti ettetek?

Tuképpen arról van szó, hogy Jézus meghalt, tehát a gyász miatt az embernek vissza kell fognia magát mindenféle ünnepléstől, szórakozástól, lakomázástól. Így a húsevéstől. Hogy ki katolikus, ki nem , az szerintem nem számít, csak az, hogy önmagára érvényesnek tartja -e, elfogadja-e, hogy Jézus olyan sokat ér a világnak, hogy megérdmli ezt a tiszteletet. Én így godnolom, és habár nem vagyok katolikus, nem ettem húst.

Igazad van, de azt nem értem, hogy aki egyébként sem szereti a húst, annak ez mitől lenne visszafogottság. Persze alap, hogy nem eszel húst, de szerintem érdemes emellett valami olyasmiről is lemondani, amit szeretsz csinálni.

Olvastam, hogy ez egy Jézus előtti szokás volt, hogy ebben az időszakban az emberek nem ettek húst, nehéz ételeket, hogy tavaszra, nyárra megtisztúljon a szervezetük a méreganyagoktól, csak ugye jött a nagybetűs Vallás, és ki kellett találni valamit, hogy az emberek könnyebben átszokjanak rá.

Ha valaki utána kutat, az összes keresztény nagy ünnep érdekes módon kötődik egy ősi, mára szinte teljesen elfeledett ünnephez. (Elnézést, akit ezzel megsértettem.)

[link]

Böjtölés alatt az ételrôl való önkéntes lemondást értjük. A kényszerű éhezés önmagában nem böjt (legfeljebb elvállalható és fölajánlható böjtként). A böjtölés, az emberi élet ôsi szokása az ünnepléssel ellentétes.

1. A böjtölés nyugati hagyományában két világnézeti tényezô vált fontossá:

a) A késô antik világ aszketikus hagyománya. Ezzel a háttérrel a böjt önmagában értelmes dolog: minél kevesebbet eszünk, annál kevesebb rosszat veszünk magunkhoz. Ez mindenek elôtt a belsô megtermékenyítéssel szaporodó állatok (melegvérűek) húsára vonatkozik, míg a külsô megtermékenyítéssel szaporodóknak (hidegvérűek, pl. a hal) húsa engedélyezett volt. Az ilyen felfogás sem zsidó, sem keresztény szempontból nem elfogadható, mert mindent Isten teremtett, az anyagot éppúgy, mint a lelket. A lemondás nem vezethetô le a dolgok, illetve az étel lényegi rosszaságából. Legföljebb azzal lehet megindokolni, hogy valaminek a használata rossz következményekkel jár, vagy használata már önmagában rossz. Ezért mondott le Árpádházi Szent Erzsébet olyan ételekrôl, amelyek nem becsületes jövedelembôl származtak. Az igazságosságon kívül a környezet, a személyiség, az egészség vagy akár politikai ok is indokolhatja az ételrôl lemondást: a Szahara visszaszorítása (SOS Désert), India függetlensége (M. Gandhi), a teljes leszerelés vagy a világméretű éhség megoldása.

b) Az ószövetségi és keresztény hagyomány. Jézus hangsúlyozza, hogy a gonoszt nem lehet anyaghoz kötni és ezért nem lehet megenni. A gonosz helye nem az, amit megeszik az ember, hanem az emberi szív (Mt 19, 15-20). Jézus számára az alamizsna, az imádság és a böjtölés (Mt 6,18) nagy hármasa, amint ez az Ószövetségben a jámborság kifejezéseként kialakult, mértékadóan fontos. A mögöttük lévô okot így fogalmazhatjuk meg: az alamizsnálkodásnál jótékonyságról van szó, arról, hogy a szegények is hozzájussanak a teremtett javakhoz és az élethez. Az imádság a vallásosság megnyilatkozása, a teljes nyitottság a minden értelmet felülmúló, kifürkészhetetlen titok iránt. A böjtölés viszont az ember személyiségét és teremtmény voltát mutatja meg: szegénységét és a környezettôl való függését. Jézus szerint ezt a hármat titokban, szerényen kell gyakorolni, nem lehetnek tüntetô önelégültség és feltűnô jámborság tárgyai, erre mindig gondolni kell.

Már a próféták is tanítják, hogy ez a három -- az alamizsna, az imádság és a böjt --elválaszthatatlan egymástól és belsô egységet alkot. A böjtölést nem szabad csupán negatív aszketikus gyakorlatnak tekinteni: ,,Tudjátok-e, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Azt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket és oldd meg az iga kötelékeit. Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát. Törd meg az éhezôknek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba, ha mezítelent látsz, öltöztesd föl és ne fordulj el embertársad elôl.'' (Iz 58,6; vö. Jer 14,12).

Az Ószövetség alapszándéka a böjtnél is látható: Istenrôl van szó, aki maga az élet és életet ad; Jahve kedvéért kell böjtölni, aki megszabadít minden szolgaságból és az ígéret földjére vezet; a szolgaságból, a bűnbôl az életbe és a szabadságra vezetô exodusról van szó. Az Újszövetségben ez az exodus Isten országába vezet, ahol minden ember testvér. Ezért áll a böjt közeli kapcsolatban a pusztasággal, ahol Izrael népe külsôleg szélsôségesesen lecsökkent lehetôségek között tapasztalta meg Isten kilétét. Ezért akarják a zsidók idônként a böjtben föleleveníteni a puszta körülményeit (a test partner ebben és nem a lélek ellensége!), hogy Istenben teljesen megújuljon és meggyógyuljon.

2. A böjt -- gyakorlati szempontból -- nem hôsiesség, mert egészséges ember könnyen megteheti. Az egyszer megtartott böjt jó hatása ismétlésre ösztönöz. Megszívlelendô: a böjtölés közben folyadékot bôségesen kell magunkhoz vennünk, nem magáért a böjtért kell lemondani, hanem a hallgatag visszavonultságban Isten elôtt és az emberek bajai felé kell megnyílni.