Mire számíthatok Istentől a következő esetben? (a többi lent)

Köszönöm, hogy segíteni akartok, de én befejeztem az életemet! Megint a jó szokásom szerint pofára estem (munkakereséssel kapcsolatban), ami csak adott még egy lökést, hogy tényleg megtegyem! Végeztem! Ennyi kudarcot, ami eddig ért engem az életemben, már nem tudok feldolgozni, még segítséggel se! Semmihez nincsen már lelkierőm...

Jézusom, ennyien aggódnak értem? Akkor mégis miért van az, hogy már rohadtul nem akarok tovább élni?

Mindenkinek köszönöm a támogató szavakat! Nekem ez sokat jelent, hogy leírhatom nektek - még ha nem is ismerlek titeket - a gondjaimat, az okokat stb. Amúgy a saját családom se sejti, mire készülök, de nem is akarom, hogy kiderüljön... Bár nem tudom mi lenne a jobb... Néha amikor valamiért felkapom a vizet, akkor szoktam mondani ilyeneket, de szerintem nem veszi senki komolyan... Sose vették komolyan! Azért történik talán ez velem, mert a múltban egy féreg voltam? Az tény, hogy sokat segítek a családomnak, de szégyellem magam, mikor arra gondolok, mi az, amit ellenük elkövettem. El se hinnétek, hogy ember ilyeneket tesz a saját családjával, amiket én tettem a múltban. A legnagyobb baj az, hogy egy szemernyi megbánás sincs bennem... Undorodom magamtól...