Ha az ember a feltámadásik halott-Jézus szerinte alszik- és utána lesz mindenki megítélve akkor, hogy mehet a lelke a Mennyországba vagy a pokolba?

Sziasztok!

Pál elég nyilvánvalóan leírta, mit gondol erről:

"Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.

Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel."

(I.Thess. 4:13-18).

Üdv. Péter

Péter!

„A Biblia szerint az ember egységes egész, nincs testtől független lélek.”

Akkor miért mondja Jézus , hogy a „lélek az ami számít, a test nem használ semmit”?

És ha a test meghal, felbomlik, akkor mi lesz a lélekkel, ha tényleg nincs testtől független lélek? Az is a koporsóban bomlik fel?

Sziasztok!

Erre is a Biblia válaszol: "A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta." (Préd. 12:9)

Üdv. Péter

az élet erő tér vissza Istenhez aki adta,

a lélek szó itt zavaró, mert a lélek az egész teremtményre utal, akár állat akár ember.

s akkor lesz a lélek élő, ha Isten életerőt ad vagy is elindítja az élet funkciókat.

Kedves ma 06:40-kor hozzászóló!

Én úgy gondolom korrektül válaszoltam a kérdésedre, még ha nem is azt amit szerettél volna hallani. De ha szeretnéd akkor kifejtem.

Arról a bizonyos "földi sátorról" amit oly buzgón emlegetsz Pál a Korinthusbeliekhez írt II. levél 5. fejezetében olvashatunk. Ebben a gondolatmenetét így zárja a 10. versben: "Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztasson a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt." Kérdés, hogy ez a megjelenés mikor lesz?

A másik amit emlegetsz az a bizonyos elköltözés. Erről Timótheusnak ír: "Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését." (II.Tim. 4:6-8). Ez már kicsit beszédesebb ige, "ama napról" beszél.

Ez a fogalom megjelenik még a II.Thessz. 1:10-ben:

"Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon."

És bizony itt kapcsolódunk a már idézett I. Thesszalonikai levélhez...

Üdv. Péter

8-as válaszolónak sajnos bele ivódott az ellenségeskedés szelleme.

S ha nem is ért vele egyet kereszténynek tartom maga, mert Krisztust tartom megváltómnak, és királyomnak,

ennél fogva, keresztény hozzá szollás volt, mivel nem Allah nevében írtam, vagy Buddha nevében hanem Jézus tanítására hivatkozva.