Gyónhatok úgy, hogy nem is járok templomba?

Papíron keresztény vagyok, sőt elsőáldozó is voltam (tehát gyóntam is már egyszer), mégsem tartom magam kereszténynek. Leginkább talán agnosztikusnak tartom magam, tehát olyannak, aki hajlik ugyan rá, hogy létezik felsőbb rendezőerő, de nem egy adott vallás híve. Egyébként szimpatikusak nekem a kereszténység alapelvei, de nem szeretem a dogmákat úgy általában (pl. nem értem, miért fontos Jézus passióját meg a szenteket mindenhova odatenni templomokba, és a kivégzőeszköz látványát sem tartom kellemesnek, azt meg a legkevésbé tartom természetesnek, hogy a papoknak cölibátust kell fogadniuk és pápa nem lehet nő), szóval értékelem a lelki tudást, amit a kereszténység összegyűjtött, csak kissé idejétmúltnak, rugalmatlannak érzem az egész vallást (mindamellett nem értem, miért hirdeti magát, mint kizárólagos üdvözítőt), és mindig is úgy gondoltam, hogy lelki életet élni templomon kívül is lehet. Egyébként szeretnék hinni valamiben, de az én életemből a hit általánosságban is hiányzik.

A lényeg, hogy elég nagy káosz van a fejemben, és úgy érzem, vallásosság ide vagy oda, kell beszélnem valakivel, aki ilyenekben járatos. Holnap találkozni fogok egy pappal, hogy beszélgessek vele. Elképzelhető az is, hogy gyónni is fogok. Csakhogy nem tudom, hogy az én nézeteim, ha mégoly racionálisak is, elfogadhatóak-e egy pap számára. Ti mit gondoltok, lehet így is? (a magamról meg a hibáimról való beszélést amúgy már megszoktam, sokat jártam pszichológushoz)