Isten megbocsájtja azokat a bűnöket, melyeket megbánunk, minden bűnünket?

23:32

"Gyermekkoromban elszántam magam,

Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben

Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,

Nem méltatott rá, hogy őt higgyem."<--Én is így vagyok vele, ahogy Karinthy írta Előszó című versében. Sokan csak azért járnak templomba, hogy bemutassák mi van rajtuk. Ezt egy éjféli mise alkalmával tapasztaltam, mikor gyerekként kellett mennem. :S Mki a másik aranyát és bundáját nézte. Iszonyat undorító volt. :S

Természetesen van véleményem róla. Igen én is hiszek, de nem istenben, hanem pl. a történelem/élet igazságtételében és persze az emberben (Szüleimben, etc...)A természettudományokat 14 évesen megismerhettem gyakorlati szempontból is. Akkor volt az első egyedüli repülésem (ami azóta is a hobbim). Nem a középkorban élünk, hanem a 21. században. A természet csodálatos dolog csak tudni kell, hogyan működik ok-okozat..Érteni kell és nem fantáziálni...Nem istenhez kellene fohászkoni, hanem kilépni a zárkozottságból és "belekarolni a másikba..és nem eltaposni és fohászkodni. Embernek kellene lenni, minek talpig embernek. Egy történész-közgazdász

szia!

Vannak bocsánatos bűnök, és vannak halálos bűnök.Az utóbbit foglalja magába a tízparancsolat.

A bocsánatos bűnöket elég ha magunkban megbánjuk, a halálos bűnöket viszont csak a GYÓNÁS ÁLTAL ISTEN bocsátja meg, ezeket nem elég ha magadban megbánjuk.

Ne félj a gyónástól én rendszeresen gyónok, és hidd el hogy egy gyónás bármivel felér.

Próbáld ki bátran.

Imádkozom érted!

19:16

Nagyon szegényes lelkiválog lehet, ha mindenben isten kezeművét látod... :p,

történész pajtás voltam...:S nem azt mondom, nincsen vmi, de számomra nem isten...