Honnan származik a szentháromség fogalma?

[link]

[link]

# 1

Na ez az a tipikus eset amikor nem megoldás a wikit automatikusan belinkelni. Már az elején iszonyatos baromságot ír:

"A 4. századi Nikaia–konstantinápolyi hitvallás kihirdetésétől kezdve rendszerint az „Egy Isten, három személy” kifejezést értik Szentháromság alatt, azzal, hogy a személy fogalma más jelentéssel bírt az ókorban, a középkorban, a felvilágosult filozófiák korában, a modern korban, és mást értünk személy alatt manapság."

Először is, a Szentháromság-tan nem a N-K zsinattól létezik, hanem az apostolok idejétől.

Az igaz, hogy a zsinat volt az, ahol ennek a teológiájának egységesítették az addig következetlenül használt szakkifejezéseit.

De ebből viszont az következik, hogy a zsinat óta egyáltalán nem változott ezeknek a jelentése. Ma is pontosan ugyanazt értjük személy (hiposztázisz) alatt, mint a 4. században.

Nem tudom a magyar nyelvű vallási témájú szócikkeket ki szerkeszti a wikin, de iszonyú sok bennük a pontatlanság.

Szia

Néhány forrás:

A Britannica Hungarica ezt írja: „ A »szentháromság« szó vagy az erről kifejezett tanítás hiányzik az Újszövetségből, de Jézus és követői sem kívánták tagadni az ószövetségi hitvallást (Semá): »Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!« (MTörv 6,4) . . . A dogma . . . csak fokozatosan fejlődött ki több évszázadon át, heves viták közepette . . . a IV. század végén . . . a szentháromságtan megkapta klasszikus megfogalmazását, melyen azóta sem változtattak” (XVII. köt., 146. o.).

A New Catholic Encyclopedia kijelenti: „ Az »egy Isten három személyben« megfogalmazás a IV. század vége előtt nem lett szilárdan lefektetve, és egyáltalán nem volt szerves része a keresztény életnek és hitvallásnak. De pontosan ez a megfogalmazás volt az, amelyre elsőként használták a háromság dogmája címet. Az apostoli atyák körében még csak távolról sem volt ilyen felfogás, illetve elképzelés” ([1967] XIV. köt., 299. o.).

A The Encyclopedia Americana így ír: „ A keresztény hit a judaizmusból ered, a judaizmusra pedig szigorúan az egyistenhit jellemző. Az út, amely Jeruzsálemből Niceába vezetett, aligha mondható egyenesnek. A negyedik század háromságtana egyáltalán nem volt az isteni természetről szóló korai keresztény tanítás tükörképe; ellenkezőleg, eltérés volt attól a tanítástól” ([1956] XXVII. köt., 294L. o.).

A Nouveau Dictionnaire Universel szerint „úgy tűnik, hogy a platóni háromság — mely pusztán újrarendszerezése a korábbi népek idejére visszavezethető régebbi háromságoknak — nem más, mint bizonyos tulajdonságok racionális filozófiai háromsága, amely életre hívta a keresztény egyházakban tanított három hiposztázist, vagyis isteni személyt . . . Ennek a görög filozófusnak [Platónnak, i. e. negyedik század] a felfogása az isteni háromságról . . . minden ókori [pogány] vallásban megtalálható” ([Párizs, 1865—1870] M. Lachâtre szerkesztésében, 2. köt., 1467. o.).

John L. McKenzie, S. J., a Dictionary of the Bible című művében ezt írja: „ A személyek háromsága az egységes természeten belül a »személy« és a »természet« kifejezésekkel, azaz gör. [görög] filozófiai fogalmakkal határozhatók meg; ezek a kifejezések tulajdonképpen nem találhatók meg a Bibliában. A háromsághívők meghatározásai hosszas viták után születtek meg, amelyek során ezeket és más fogalmakat is, például a »lényeg« és a »szubsztancia« fogalmát néhány teológus helytelenül Istenre vonatkoztatta” ([New York, 1965] 899. o.).

Zitusra neh allgass, ő egy jehova tanúja, jehova tanúi pedig lazán teljesen hamis történelmi adatokat mondanak, nem ferdítenek, nem eltolják a hansúlyt, úgy ahogy van hazudnak, persze legtöbbje maga sem tudja, hogy amit mond az egyszerűen nem igaz, és csak és kizárólag jehova tanúi

tartják hitelesnek az adott dolgot, persze ezek "valamiért" mindig őket támasztják alá, a sajátos bibliafordításuk is "meglepő módon" csak ott tér el lényegileg az összes többi(egymással tartalmilag azonos) bibliafordítástól ahol jehova tanúi tanítása ezt megkívánja

a "szentháromság" kifejezést biztosan úgy értve ahogy az ma mi használjuk 168-ban írták körül, legalábbis a legkorábbi lehet onnan van, már korábban is hazsnálták ,de nem feltétlenül részletezték, ezért nem teljesen biztos, hogy ugyan azt értették alatta mint a mai keresztények, még ha valószínű is

Origenész a 2. század elején felvetette, hogy a szentháromság személyai között rangsor lehet, de ezt ő csak feltételezésként említi, ez is rra enged következtetni, hogy a szentháromság kifejezést már minden keresztény abban a formában hazsnálta ahogy az ma is ismert, majd későb a 4. században Arius volt az első aki ezt a gondolatot továbvitte és azt tanította, hogy a Fiú csak egy "majdnem Isten", tehát mondhatni szentháromságtagadó volt, ebből is arra lehet következtetni, hogy ellenkezőleg jehova tanúinak hazugságaival a szentháromságot mindig is tanította a kereszténység, és nem csak 325-ben találták ki, amikor dogmában rögzítették (ez volt az első dogma)

Az újabb és újabb reformációs hullámok ismét és ismét felülvizsgálják a kereszténység nézeteit és minden hagyományt mellőzni igyekezve kizárólag a bibliát hazsnálva ismét és ismét 1-2 kivételtől eltekintve minden esetben újra bizonyítják a szentháromságot a biblia alapján

Jehova tanúinak sajátos "biblia"-fordítása pont ezekezet a részeket változtatja meg, persze 1-2 óhatatlanul bentmarad, ezt adják ki újra és újra a revidált változatot, mégtöbb megváltoztatott résszel

Hogy mikor adtak nevet neki, arról biztos van forrás, de már a Bibliában is megtalálható, már az Ószövetség részben ki lehet olvasni. Persze kacifántos félremagyarázásokkal ki lehet kerülni, mikor Isten többesszámban beszél, csak kérdés, hogy érdemes e?

Az Újszövetségben Jézus (a Fiú) az Alfa és Omega és a Teremtő, a Szentlélek személy, az Atyát pedig nem látta még senki, de a hangja hallható volt.

Három személyre kell keresztelni, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére. Ha a Szentlélek valóban csak egy erő, akkor arra minek is? És miért beszél róla a Biblia mindig személyként?