Mi köze a paradicsomnak a paradicsomhoz? Vagyis a zöldségnek a Mennyországhoz?

Semmi.

Angolul a növény az tomato, a Mennyország meg Paradise.

Paradicsom, Paradicsomkert (gör. paradeiszosz, 'bekerített, szent terület'), Édenkert, az Úr kertje: termékeny gyümölcsöskert (Ter 2,8), ahol a boldogság forrása Isten közelsége. - I. Szómagyarázat. A paradicsom szó gyökere az óperzsa pairi deza, ami a perzsa postautak állomásai körül pihenésre kialakított hangulatos parkok és díszkertek kerítésének a neve (innen a paradicsom 'körülkerített kert' jelentése). Ebből alakult a pardesz, a perzsa királyi parkok neve, majd a gör. paradeiszosz szó, mely először Xenophónnál fordul elő. A tágabb értelemben vett paradicsom, az Éden vsz. a sumér adéa, 'forrás' (akkád: edu) szóra vezethető vissza. -

II. A Szentírásban a teremtés és a bűnbeesés helye, majd az üdvözültek birodalma. - 1. Az ÓSz-ben a héb. megfelelő gyümölcsösre, díszkertre utal (Préd 2,5). A LXX: a paradicsom az a kert, ahova Isten az első emberpárt helyezte (Ter 2); Isten kertje (13,10; Ez 28,13; 31,8), az Úr kertje (Iz 51,3), az Éden (Ter 3,23; Ez 31,9; Jo 2,3). Az Én gyümölcsökkel és virágokkal teli kertje valójában a paradicsom képe, ahol az ember „megtalálja azt, akit szeret a lelke” (3,4). -

a) Az ősidők paradicsoma. A Ter 2,4b-3,24: a paradicsomot folyók szelik át és pompás fák díszítik; itt áll a jó és rossz tudásának fája (2,9) és az élet fája, melynek gyümölcse halhatatlanná tesz (3,22). A paradicsom, melyet Isten az Édenbe telepített (2,8), a virágzó élet jelképe (Ter 13,10; Iz 51,3; Ez 31,8; 36,35; Jo 2,3; Sir 40,27). Iz 51,3: az Éden (az Úr kertjével egyetemben) a pusztaság ellentéteként szerepel. Ez 28,13: a paradicsom mintha hegyen, a szt hegyen v. az Isten hegyén volna. - Míg a Ter 2 szerint az ember meztelenül jár-kel a paradicsomban, addig Ez 28,13 szerint drágakövek ékesítik ruháját. A Ter 2,8 és 2,9 kettős elbeszélésnek látszik, bár mindkét helynek megvan a maga sajátossága is: a 2,8 földrajzilag határozza meg a paradicsom helyét (K-en, Édenben), a 2,9 pedig a csodálatos növényzetre összpontosítja a figyelmet, melyet Isten a puszta földből sarjasztott. Ez a kettősség egy másik kettősségben tovább folytatódik: 3,17-19 és 3,23. Ez utóbbi helyen Isten az embert visszaküldi a földre, hogy művelje; az első helyen nincs szó kiűzetésről, hanem a föld lesz átkozott az ember bűne következtében, úgyhogy csak tövist és bojtorjánt teremhet a 2,9 pompás növényzetével ellentétben. Ezenkívül az Édenben forrás tör elő, folyó öntözi a kertet, majd 4 ágra szakad, vagyis a paradicsom a nagy folyó eredeténél terül el (2,10-14). Mivel a megnevezett folyók közül legalábbis 2 (Tigris, Eufrátesz) az É-ra eső örmény hegyvidéken ered, ez a helyhez kötés Ez 28,13 figyelembevételével összhangba hozható É-on az Isten hegyével, melyet Iz 14,13; Zsolt 48,3 és néhány ugariti szöveg említ; ott a távolban a folyók forrásánál kell Istennek élnie. - A Ter 2 tehát különféle elképzeléseket foglal össze. Megkülönböztetik a föld idilli termékenységének motívumát, mely az ember bűne miatt megszűnt (2,5.9; 3,17), és a boldogság helyének motívumát. A 2,8 K-re helyezi a paradicsomot. - Amikor a szerző a paradicsomot az Édenbe helyezi (Ter 2,8), az Édent földr. fogalommá emeli. Földr. fekvésének meghatározására egész sor feltevés született. -

b) A paradicsom a végső időben. Az ÓSz az eljövendő üdvösséget nem egyszer paradicsomi színekkel írja le. A fejedelem a Ter 49,10: „paradicsomi emberre” emlékeztet; Iz 11,6 (vö. Oz 2,20) ezt már határozottan állítja. Ez 36,35 és Iz 51,3 szerint az Ígéret földje olyan lesz, mint egykor az Éden kertje volt. A paradicsomi állapothoz hosszú élet tartozik, ennek ígérete a végső időkhöz kötődik (65,17-25). -

2. Az ÚSz-ben Jézus a jobb latornak (Lk 23,33) ígéri meg a paradicsomot. A győztesnek az élet fájáról ad enni, mely az Isten paradicsomában áll (Jel 2,7). Lk 23,43 szerint a paradicsom az igazak tartózkodási helye a világ végéig, a föltámadásig tartó „közbülső” időben. Míg zsidó felfogásban az igazak a paradicsomban Ábrahám kebelén pihennek (Lk 16,23; Ábrahám testamentuma 20), addig a föltámadásig tartó „közbülső” időben a halottak léte a Krisztussal való egyesülésben áll (Fil 1,23; vö. ApCsel 7,59). A paradicsom maga az ég, Isten országa (vö. Mk 13,27), melyet a dúsgazdag és az Ábrahám kebelén pihenő szegény Lázár példabeszéde szerint nagy szakadék választ el a kárhozottak helyétől (Lk 16,26). E felfogást tükrözi a 2Kor 12,2 is, ahol a paradicsom a halottak tartózkodási helye és a harmadik éggel szerepel együtt. -

III. 1. Az apokrif és a rabbinista irodalomban gyakran van szó paradicsomról (Hénoch [etióp] 61,1; Lévi testamentuma 18; Dániel testamentuma 5; 4Ezd 7,123; 8,52; Bár [szír] 4,3; 51,1 stb.), ahova az igazak a Messiás napjaiban v. az eljövendő eónban jutnak el a nagy ítélet után. Hénoch (etióp) ennek a paradicsomnak a helyét Mezopotámiának megfelelő módon írja le. - A végső idők paradicsomának az ősidők paradicsomával való azonosítása föltételezte, hogy ez utóbbi hosszabb ideig fennmaradt; ami a Ter 3,23 megfogalmazásából is kikövetkeztethető. Ehhez járult, hogy a megfizetésről szóló tanítás fejlődése során, a halottaknak osztályrészül jutó más-más sorssal kapcsolatban fölmerült a kérdés: haláluk után vajon hova jutnak az igazak. Kumránban a 4. sz. barlangból előkerült két töredékben Hénoch paradicsomi útjának leírása. Hénoch (etióp) 25,4 és 4Ezd 7,36 Jeruzsálembe helyezi a várt paradicsom színhelyét. Ebben a paradicsomban ismét lesz életfa (Hénoch [etióp] 24,4-25,7/8; Lévi testamentuma 18,10; 4Ezd 7,123; Vita Adae 4). A végső idők paradicsomát a legtöbb szöveg olyannak írja le, mint amilyen az ősidők paradicsoma volt; így különösen Lévi testamentuma 18: a messiási idő főpapja megnyitja kapuit, és a tüzes kardot, mely Ádámot fenyegette (Ter 3,24), eltávolítja. -

2. A Jézus korabeli rabbik szerint 3 paradicsom van: Ádám paradicsoma, a kert Édenben; a meghalt igazak lelkének tartózkodási helye az idők végéig; az eszkatologikus paradicsom, a föltámadás után a boldog igazak helye. A háromról a Krisztus előtti századokban úgy vélték, hogy a Messiás eljövetelekor valósul meg. A Krisztus utáni idők fölfogása szerint a Messiás eljön, s csak bizonyos idő után valósul meg a paradicsom. A pontos helye Jeruzsálemben a Hinnom völgyével szemben lesz, ahonnan az igazak láthatják majd a Gehennában szenvedők kínjait (pokol). Ez a paradicsom olyan, mint egy hatalmas zsinagóga: maga Isten oktatja a Tórára az igazakat, elveszi a félelmüket és Ő vezeti a körtáncukat; lakomát rendez nekik Leviatán és Behemót (vö. Jób 40,15-19) húsából, amit egyes rabbik szerint már a Messiás elkészít. -

3. A paradicsom a mondákban és mesékben a gazdagság és a minden téren beteljesedett boldogság képe, mindig távol esik a világ benépesített részeitől. A Gilgames-eposzban is a boldogság hona, ahol a vízözön halhatatlanná lett hőse lakik, egy sziget a folyók torkolatánál, ahova csak üggyel-bajjal lehet eljutni (11,195); a klasszikus mitológiában a Heszperidák a távoli Ny-on őrzik szigetükön az aranyalmát. -

IV. Az egyházatyáknál „a paradicsom Krisztus” (Szt Ambrus: In Lucam 10,121; Lyoni Szt Ireneus: Adv. haer. V.20,2; Római Hippolytus: In Dan. I.17; Szt Ciprián: Ep. 75,15; Szt Ágoston: Civ. Dei XIII.21). E tételt elevenítette föl a legújabb teol-ban W. Kasper és J. Ratzinger. - Konstantinápolyi Germanosz a paradicsomot mariológiailag is értelmezi: Mária az Isten által készített paradicsom (In Annunt. B.M.V. 44). A megkeresztelt lelkét paradicsomnak tekinti Órigenész (In Jos. 13,3-4) és Nisszai Szt Gergely (In Cant. IX). paradicsomnak mondják olykor a tp-ot, annak előcsarnokát, s a ktort is. - Morus Szt Tamás Utópia c. kv-ében a paradicsom képét az eljövendő társad-ra viszi át. - Mint a végső istenközösség előkészítője a paradicsom maga az Egyh. (vö. LG 1, GS 39), hitvallása, tanítása, ünnepei, szentségei előképe a végső istenközösségnek. -

Paradicsom: A perzsa eredetű Paradicsom szó a Ter 2,8-ban termékeny gyümölcsöskert, az Isten által elindított teremtés és történelem boldog kezdetének képe; de ez a történelem az ember bűne folytán az Istentôl való eltávolodás és a szorongatás története lett.

A szent kezdet képe a megszentelt jövô képét is elôvételezi. A messiási boldog idô új Édennek látszik: a Sionból bôvízű folyó fakad (Iz 33,21; Ez 47,1-12), sôt a végsô idôk boldogsága felülmúlja a kezdetekét (Iz 25,6-8). A zsidó apokaliptikában a Paradicsom a tökéletes igazak tartózkodási helye. Ez az elképzelés húzódik meg a Lk 23,43 mögött is: ,,Bizony mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban''. Pál apostol -- hasonló módon -- a Paradicsomba való elragadtatásnak nevezi misztikus istenismeretét (2Kor 12,4). A Jelenések könyve sokkal elkötelezettebb az eszkatologikus szempont iránt: ,,A gyôztesnek az élet fájáról adok enni, amely az Isten Paradicsomában van'' (2,7).

A teológia történetében az említett jelentésekhez sok más is járul. Mindegyikben az a közös vonás, hogy Isten rendkívüli közelségét fejezik ki. Szent Ambrus gondolata, mely szerint ,,Krisztus a Paradicsom'' (In Lucam 10,121), nemcsak a patrisztikában fordul elô, hanem a legújabb teológiában is (W. Kasper, J. Ratzinger). A krisztocentrikus látásmódot ekkleziológiailag fejlesztette tovább többek között Lyoni Szent Ireneus (Adv. haer. V.20,2), Római Hippolytus (In Dan. I.17), Szent Ciprián (Ep. 75,15) és Szent Ágoston (Civ. Dei XIII.21).

Konstantinápolyi Germanosz a Paradicsom-motívumot mariológiailag gyümölcsözteti: Mária az Isten által készített Paradicsom (In Annunt. B.M.V. 44). A megkeresztelt lelkét is Paradicsomnak tekinti Órigenész (In Jos. 13,3-4) és Nisszai Szent Gergely (In Cant. IX). Paradicsomnak nevezik olykor a templomot, illetve annak elôcsarnokát, valamint a kolostort is.

A Paradicsom motívumot Morus Szent Tamás az eljövendô társadalomra viszi át. Az aktuális társadalomtanok annyira szekularizálják ezt a gondolatot, hogy a keresztény motívumot elutasítják és kifejezetten csak egy földi Paradicsomról beszélnek.

E sokféle jelentés spirituális értékelését krisztológiai távlatból kell indítani. Ha Krisztus Istennek minden idôt megelôzô és minden idôt megszentelôen egybefogó Igéje (Jn 1,1; Jel 22,13), ha Ô ebben az idôben Isten szent ,,helye'' (Jn 1,14), akkor a Paradicsom szó fent említett értelmezései igazak és jók.

Ez elsôsorban az Egyházra, a végsô istenközösség elôkészítôjére érvényes (vö. LG 1). Olyan értelemben Paradicsom az Egyház, hogy hitvallása, tanítása, ünnepei, szentségei és szociális munkája elôképe a végsô istenközösségnek. Ez a besorolás nem akadálya az evilági munkának, hanem határozottan felbátorít rá (GS 39). Az a személyes látásmód, mely a lelket tekinti Paradicsomnak, arra a biblikus hitvallásra épül, hogy Isten jelen van a kegyelemben részesülô emberben, és így az ember Isten temploma lesz (vö. 1Kor 3,16). Ebben válik láthatóvá a Szentháromság-hit megváltástani jelentôsége: az ember üdvössége nem a teremtett kegyelemben áll, hanem abban, hogy a Szentlélek az emberben lakik, s ezáltal az ember magával a teremtetlen Istennel kerül közösségbe. A Szentlélek e bennünk lakása az Istennel való végsô közösség magva.

Ha még eljutsz a sok rizsa után ide: a másodiknak van igaza. Van közük egymáshoz, de a nyelvbe nem egyszerre kerültek be: az édenkert jelentésű latin jövevényszó a 12. században, a zöldség, ami Amerika felfedezése előtt eleve szóba se jöhetett, pedig a 19. században, előtte a 18.-ban a német paradicsomalma (Paradeisapfel)fordításaként, majd az előtag önállósodott.

Egyébként etimológiai szótárban kell ilyesminek utánanézni.