Mit gondoltok arról a bibliai történetről, amelyben Jézust háromszor kísérti meg a Sátán? Hogyan vonatkoztathatnánk ezt a történetet a mi életünkre?

Én azt is látom amellett, hogy a Sátán megpróbálta megkérdőjelezni Jézus identitását (Ha Isten fia vagy), hogy irányítani is próbálta: ha Isten fia vagy, akkor bizonyítsd be ezt azzal, amit én (Sátán) mondok neked. Jézus nem engedte, hogy Sátán ilyen módokon irányítsa, vagy Sátánnak bizonyítania kellene valamit is magáról.

Az első kísértés a materializmus vs. szellemiség, a második a hatalomvágy, a harmadik pedig a büszkeség kísértése volt, ahogy én tanultam.

Számomra az első kísértés az életemben abban jelenik meg, hogy jobban érdekelnek-e az anyagi javaim, vagy jólétben való előrelépés, mint az igazi szellemiségben való fejlődés. Ha csak azokkal a dolgokkal foglalkozok, amik láthatóak, akkor a halállal mindenemet elvesztem. Ha adakozok a javaimból a rászorulóknak, akkor a mennyben gyűjtök kincseket, ahol senki sem veheti el őket tőlem. Ráadásul Isten a gondoskodás ellenértékeként megígéri, hogy megsegít a bajban. (Zsoltárok 41:2) A szellemiekben való előrelépést pedig leginkább a Galaták 5:22-23, illetve az 2 Péter 1:5-7 írja le. Utána lehet nézni!

A világi hatalom arra "jó", hogy az ember azt csinálhassa amit akar, és neki szolgáljanak az "alattvalói". Jézus teljesen alávettette magát az Atya akaratának ("mert mindig azt teszem, ami neki kedves"), és mindenki szolgájává tette magát, annak ellenére, hogy isteni előjoga szerint őneki kellett volna, hogy szolgáljon mindenki. Ez a kettő a tökéletes engedelmesség: Isten akaratának hibátlan cselekvése, és a végsőkig, a kereszthalálig elmenő szolgálata az érdemtelen emberiségnek, juttatta Őt a mennyben mindenek fölé. Nem volt politikai hatalma, de többször van említve az Újszövetségben, hogy az emberek elcsodálkoztak, mert

úgy beszélt, mint akinek hatalma van. Én úgy látom, hogy a saját életemben sajnos ez elég rosszul megy. Még mindig sok dologban azt szeretem csinálni, ami nekem tetszik, és kevés olyan dolgot teszek, amiről tudom, hogy Isten akarata, de nehézségekkel és sebezhetőséggel jár. És sajnos azt sem mondhatom magmaról, hogy a szolgálatkészségben fáradhatatlan lennék (Rómaiak 12:11). Szóval van még mit fejlődnöm. Mindenkinek van hatalma: övé a vagyona, az ideje és az energiája. Jézus azt mondta egyik példabeszédében, hogy ezzel a hamis mammonnal (azért hamis, mert veszendő: a halál vagy a világ vége megsemmisíti) szerezzünk barátokat, hogy végül befogadjanak minket a mennyei hajlékokba. (Lukács 16:1-12) Egy másik helyen Pál levelében írja, hogy mindenki törődjön másokkal is, ne csak magával. (Filippiek 2:4)

A harmadik kísértés, a büszkeség, na az olyan kategória, amivel bizonyos hogy holtom napjáig sokat kell küzdenem. Elolvastam Thomas A. Jones és Mike Fontenot könyvét, a "The prideful soul's guide to humility"-t, és nem éreztem magam feldobva tőle, enyhén szólva. Nagyon jó könyv egyébként. Talán idővel magyarul is ki lesz adva. Sátán maga is a büszkesége miatt bukott le a mennyből, azt akarta, hogy egyenlő legyen Istennel, és őt dicsőítse mindenki. A büszkeség egyrészt abban a vágyban nyilvánul meg, hogy "tündökölni" szeretnénk, előjogokat szeretnénk, különleges bánásmódot szeretnénk. "Mert ön megérdemli." Tettünk valami jót, és dicsérjenek meg érte lehetőleg nyilvánosan. Sokat dolgoztam, miért nem kapok fizetésemelést és előléptetést? Másrészt büszkeség a mások lenézése is. Főleg nagyon rossz, ha olyan dolgok miatt nézünk le valakit, amiről nem is tehet. Pl. hogy csúnya. Ugyanez arra is vonatkozik, ha valaki arra büszke például, hogy szép vagy sok pénze van, vagy sok tudása van, vagy milyen pozíciója van. Isten azzal teszi ezt helyre, hogy kimondja: "Mert nincs különbség, mindenki vétkezett, és híjával van Isten dicsőségének..." Róm 3:23. A nincs különbség az azt jelenti, hogy nincs különbség. A földön élők közül senki nem érte el a bűntelenség és szentség mércéjét, kivéve Jézust. Mindenkinek szüksége van az irgalomra és a kegyelemre. Senki nem dicsekedhet. Senki nem mondhatja, én jobbat érdemlek. Bármi aki vagy, amit elértél, Istentől kaptad. A dicsőség egyedül az Övé.

János 8:54-55a így szól:

Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, pedig nem ismeritek őt; én azonban ismerem."

Itt van a büszkeség legnagyobb veszélye, az ember lehet, hogy egy ideig jól érzi tőle magát attól, hogy különbnek tartja magát másoknál, de ennek a vége a szégyen, a megaláztatás, és végsőként az elítéltetés. Az alázat erőssé, méllyé, bizalmon lapulóvá teszi a kapcsolatokat, a büszkeség eltávolít a másik embertől, mert nem tiszteli őt, mint egyenrangú társat ebben az utazásban, amit a földön teszünk. Szerintem a legnagyobb szükség a mai világban az alázat megtanulása lenne (nem önmegvalósítás meg agykontroll meg hasonlók). Ugye nem vagyok egyedül, hogy nem hallottam még "alázat tanfolyamokról"?

T. Kérdező!

Ebből az esetből két fontos dolgot tudhatunk meg.

Amikor Sátán felkinálta Jézusnak "a föld összes királyságát és azoknak dicsőségét", abból megtudhattuk, hogy a földön Sátán uralkodik. Ezért vannak ilyen állapotok. Háboruk, öldöklések, bünözés, igazságtalnságok. Jézus nem vonta kétségbe Sátán szavait. Tudta, hogy valóban Ő uralkodik. Mert hogyan kinálhatna fel valaki valamit, ha nem az ő tulajdonában van?

Tehát az első fontos dolog amit megtudhattunk, hogy a világban Sátán uralkodik.

A második pedig a következő: Adám és Éva tökéletesnek lett megalkotva. Az első emberpár mégis elbukott, mert függetlenek akartak lenni Istentől.

Jézus szintén tökéletes emberként született meg ide a földre, és Ő megmutatta, hogy lehetséges ellenállni Sátánnak. Az első emberpár is ellenállhatott volna, de rosszul döntöttek. Jézus viszont mindennél előbbrevalónak tarotta égi Atyjának az akaratát beteljesiteni.

Ebből leszürhetjük, hogy a tökéletlenségünk ellenére, mi is képesek lehetünk arra, hogy ellenálljunk Sátán kisértéseinek. Ahogy sok sok ember kitartott Isten utján minden nyomás és baj ellenére, ugy mi is képesek lehetünk ezt megtenni.

Hát remélem elfogadható a válaszom? Üdvözlettel:Judit!

Szia

Amikor az Ördög megkísértette Jézust, ő a válaszában írásszövegeket idézett. Minden bizonnyal Isten Szavára gondolt, amikor úgy fogalmazott, hogy „meg van írva”, majd ezt mondta: „Eredj el, Sátán! Mert meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot.«” Jézust arra indította a Jehova és a Szava iránti szeretete, hogy visszautasítsa azokat a csábításokat, melyekkel a Kísértő megkörnyékezte Máté 4:1–10. Miután Jézus újra meg újra ellenállt a kísértésnek, Sátán eltávozott tőle.

Ha Jézus a Szentírás segítségével állt ellen az Ördög kísértéseinek, mennyivel inkább nekünk is erre kell támaszkodnunk! Ha szeretnénk ellenállni az Ördögnek és a csatlósainak, akkor először is el kell határoznunk, hogy megismerjük Isten alapelveit, és teljes mértékben ragaszkodunk hozzájuk. Már sokan éreztek indíttatást arra, hogy a Biblia alapelvei szerint éljenek, miután tanulmányozták a Szentírást, és megismerték Isten bölcsességét és igazságosságát. Igen, „Isten szava” olyan erőt fejt ki, mely képes tisztán látni „a szív gondolatait és szándékait” Zsid. 4:12. Minél többet olvassa valaki a Szentírást és elmélkedik rajta, annál nagyobb éleslátást nyer Jehova ’igaz voltáról’ Dán 9:13. És mivel ez így van, jól tesszük, ha elmélkedünk olyan írásszövegeken, melyek kifejezetten a mi gyengeségeinkkel foglalkoznak.

Jézus képes volt ellenállni a kísértéseknek, mert amellett, hogy ismerte a Szentírást, ’telve volt szent szellemmel’ Luk 4:1. Ha azt szeretnénk, hogy mi is elég erősek legyünk, közelednünk kell Jehovához, méghozzá úgy, hogy teljes mértékben a javunkra fordítjuk mindazt, amiről gondoskodik, hogy szent szellemet adjon nekünk Jak 4:7, 8. A többi közt tanulmányoznunk kell a Bibliát, imádkoznunk kell, és össze kell jönnünk hívőtársainkkal. Sokan azt is felismerték, hogy mennyire hasznos, ha keresztényi tevékenységekkel foglalják el magukat, hiszen ezek segítenek nekik építő, szellemi gondolatokra összpontosítani.