Felnőttként megtértként merre menjen tovább az ember? Már jó pár éve megtörtént és történik azóta is.
A katolikusoknál nagyon fontos a szentmise, a vallás lényeges része, ezért mindenképpen járj misére, ha teheted. Egészen speciális hangulata van (régen katolikus voltam, tulajdonképpen nekem ez hiányzik egyedül belőle). A katolikus vallás arról szól, hogy egy közösség része vagy, akit a pásztor (a pap) vezet, ezért fontos elmenned abba a közösségbe, és nem csak otthon imádkoznod/elmélkedned/bibliát olvasnod. Nagyobb templomoknál szoktak lenni a misén kívül imaórák, és egyéb foglalkozások, azt is érdeklődd meg, ahová mész, próbáld ki, hátha megtetszik.
Nyugodtan menj a nagyobb városban misére, a pap biztos nem fog elküldeni.
Egyrészt azt se tudja a misén, hogy ki vagy, ismertem egy tanárnőt, aki ateistaként járt templomba, azért, mert az megnyugtatta, ott tudott feltöltődni. Katolikusként simán elmehetsz egy református misére is megnézni, hogy zajlik, egyszer próbáld ki, érdekes tapasztalat.
Másrészt, ha odamész ahhoz a paphoz, és mondod neki, hogy honnan jöttél, és miért, akkor sem küld el, hanem örömmel fogad.
Szerintem, ha így vélekedsz a helyi papról akkor azt ne erőltesd, mert egy idő után könnyen vele azonosítod majd ezt a vallást, és elmehet a kedved tőle. Vannak, akiket hidegen hagy a pap személye, mások érzékenyebbek rá, ez egyénfüggő. Azért a pap nagyon fontos láncszem, a katolikusoknál ő a kapocs Isten és közted az egyház álláspontja szerint (neki gyónsz, áldozol, ő keresztel, bérmál, temet), úgyhogy szerencsés, ha valamennyire szimpatikus neked.
Én is voltam ebben a cipőben. Mindenképpen oda menj, ahol nem szabnak feltételt. De hadd feltételezzek, Te isten szavára vagy éhes, gondolom ezért mennél. Cáfolj vagy erősíts meg, kérlek. Isten nem szab feltételt, Jézusban való hit által tökéletesen elfogad és bátran mehetsz hozzá szellemben, mert Jézuson keresztül szabad ki be járásunk van a kegyelem trónjához. (Zsidó 4.16, János 16.23). És mindenkit arra szólít Isten Szent Lelke, hogy tanuljon közvetlenül Istentől. Ott a Biblia, olvassuk, tanuljuk a hitet, Isten jellemét a szeretetet és cselekedjük azokat, amik meg vannak írva a mi szövetségünkben, az Újszövetségben.
Istennek hálaáldozattal tartozunk, semmit nem adhatunk, hogy jobban elfogadjon minket, mert ezt kizárólag Jézus miatt teszi, és hiszünk alapján maximálisan elfogad minket Jézus miatt. Vallásos cselekedeteknek nincs értelme.
Jakab 1,27 Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.
Kolossé
2,18 Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. [1 Kor. 9,24.25. 2 Tim. 4,8. Jak. 1,12. 1 Pét. 5,4. Róm. 5,1.2.1,21.28.12,2. 2 Tim. 3,8.]
2,19 És nem ragaszkodván a Főhöz, a Kiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. [vers 10. rész 1,18. Eféz. 4,15.16. Gal. 5,4. 1 Kor. 3,6.7.11,3.12,6.]
2,20 Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: [rész 3,1.2. vers 8.11.12. Róm. 6,6. Gal. 1,4.6,14. Fil. 3,20.]
2,21 Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. [vers 16.23.]
2,22 (A mik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? [1 Tim. 4,3. Mát. 15,9.17. 1 Kor. 6,13.7,23. Ésa. 29,13.14.]
2,23 A melyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók. [vers 8.16.21. rész 1,9. 1 Kor. 1,22. Róm. 12,1.2.]
Szia!
Én évekig jártam úgy misére, hogy megkeresztelve sem voltam egyik felekezetnél sem.
És igenis, így is van hatása a misének, bár az tény, hogy az áldozással válik teljessé.
Én ugyanebben a helyzetben voltam a saját közösségben szolgáló(?) pap hozzáállását illetően.
Ezért kerestem egy másik atyát, aki segített abban, hogy másik közösségben részesülhessek a bevezető szentségekben, persze a távolság miatt továbbra is a lakóhelyem szerinti közösségbe járok misére.
Ha Te úgy érzed, hogy eljött az idő, akkor keress nyugodtan másik atyát a szentségek kiszolgáltatására. Ez ne tartson vissza.
Római katolikus
Minden embernek szüksége van gyónásra. Vagy házastársnak, vagy jó barátnak, vagy egy pszichológusnak, vagy lelkipásztornak, de kell, hogy elmondjuk valakinek azt, ami szívünket nyomja.
Az kétségtelenül probléma, hogy kevés a jó gyóntató. Ha tudsz találni egy jó gyóntatót, akkor nem félni fogsz a gyónástól, hanem kifejezetten kívánni fogod azt.
Ami pedig a szentáldozást illeti, aki nem eszi az Emberfiának testét, abban nem lesz élet (János 6:53).
Akinek lehetősége van arra, hogy így találkozzék Jézussal egy falat kenyérben, és nem él ezzel a lehetőséggel, az nem akármilyen jót mulaszt el életében. Jézus valóban így is itt maradt köztünk.
Aki pedig különböző jogi akadályok miatt nem áldozhat, nem vehet úrvacsorát, az, ha vágyaiban helyet ad ennek a vágynak is, akkor Jézus feltétlenül elárasztja őt így is az Ő lelki energiáival.
Javaslom, hogy itt részletesen utána nézhetsz ennek a problémának:
Nagyon köszönöm a csodálatos válaszokat, már ezért is megérte írni, még többször átolvasom őket, mert annyira szomjazom az efféle mondanivalókra :)Tehát csak úgy menjek oda mise után, vagy előtt az atyához és álljak elő a mondanivalómmal? Ehhez kissé össze kell szednem a bátorságomat :)Igen, voltam misén így is, de egyfajta hiányérzetem volt. És nem kicsi. Valamennyire ismerem a református istentiszteletet is, de...hát az én szívem az mindig katolikus volt, mindig arra húz, már a templom látványától is megdobban a szívem. Gyerekként párszor voltam templomban, a szomszéd fiú hívott el, őt nagyon vallásosan nevelték. Nagyanyám is nagyon mélyen hívő volt, nagyon akart engem "hajtani" a templomba. Ami a bátyámnál működött, az nálam nem :) Én makacs és önfejű voltam. A szomszéd fiúval elmentem, párszor ministráltam is, a pap azt sem tudta mi a nevem, nem szólt hozzám egyszer sem, mintha levegő lettem volna. Aztán elmaradtam a templomból és éltem az életem, suli, másik suli, másik suli, barát, együtt járás, 2000-ben házasság, baba. És aztán úgy 2-3 éve jött...a megtérés. Szépen, lágyan, aztán keményen, önmarcangolóan, tagadva, elfogadva, igen, de nem, de igen. Álmatlan éjszakák, volt minden. De azért megszületett az én hitem és bár nem tökéletes, de azért eléggé szép gyerek. De még nevelgetnem kell.
Örülök, hogy leírhattam, és még írjatok csak, örömmel olvasom.
Szeretettel ölellek benneteket.
Mária
2-es vagyok
"Szeretettel ölellek benneteket."
Biztos vagy benne, hogy mindenkit? Én vallásellenes vagyok :)
Kicsit félreismertelek az első írásod alapján, azt hittem, hogy csak nagyon kisgyerek korodban voltál misén, erre kiderül, hogy ministráltál (valamikor én is), vagyis jól ismered az egész szertartást :) Remélem, azért találtál valami hasznos gondolatot az írásomban.
A református misét nem azért írtam, mert azt az irányzatot ajánlanám, csak mert egyszer érdemes azon is részt venni. Nekem ott az volt a legérdekesebb, hogy nemcsak a pap beszélt a hívekhez, hanem egy hívő is.
Tudnék tanácsokat adni, de én más úton járok, nem lenne helyes. Ezt majd megteszik a többiek. Remélem sok örömet fog szerezni a hited.
Vidiripi
Engem az is érdekelne hogy szoktad el olvasni a Bibliát?
Meg az is hogy te hogyan képzeled el megfelelő gyülekezetet?
Aktív résztvevője szeretnél lenni a gyülekezeti életnek vagy elég hogy elmész a misére és ezzel le is van tudva a dolog?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!