Miért engedi meg Isten a gonoszságot, és a szenvedést?

Az ember saját magának okozta.

Ádám és Éva története jelképes. Isten megtiltotta, hogy egyenek a jó és rossz tudása fájának gyümölcséből, de a Sátán kígyó képében megkísértette őket, és bűnbe estek. Ennek az a lényege, hogy az első emberek (mindegy, hogy Ádám és Éva, vagy bunkósbotos ősemberek) a saját maguk istenei akartak lenni. Úgy gondolták, nem érdekli, hogy mi a jó Isten szerint, inkább ők akarják eldönteni, mi jó nekik. Mivel elfordultak Istentől, nagy "szakadék" keletkezett a föld és az ég között, tehát az ember eltávolodott Istentől. A bűn büntetése a halál, de Jézus megváltott minket a kereszten. Aki megbánja bűneit, bocsánatot nyer és üdvözül, majd a végítéletkor, a feltámadás napján feltámad az örök életre és boldogságra.

A gonoszság nem Istentől van. Az emberek követhetnek el rossz dolgokat. Hogy miért engedi meg? Na, ez már bonyolult, erre csak Ő tudna válaszolni. De azt lehet tudni, hogy még a rosszat is felhasználja valami jóra. Például, a bűnös farizeusokat felhasználta arra, hogy feláldozza, majd harmadnapon feltámassza Fiát, Krisztust. Így, ha sokan nem tértek meg (voltak közöttük is keresztények, például Nikodémus, akik Jézus követőivé váltak), és képmutatóak voltak, mégis részt tudtak venni az üdvözítésben. Mivel Isten tudta, hogy sosem térnének meg, így akár segítenek, akár nem, elkárhoznak.

A szenvedésnek is többféle szerepe lehet az életben:

- lehet büntetés egy bűnért

- megtérésre késztetés ("mit rontottam el, hogy ezt kell elszenvednem? Változatok rajta")

- kiváltságos helyzet, Isten különös kegyelme (pl. a vértanúk Istenért áldozhatták életüket, így Jézushoz is hasonlóvá váltak, mert követhették Őt a keresztre, vagy bármilyen szenvedésbe)

Ezt egy cikkben olvastam: "A szenvedés nem büntetés, hanem Isten tisztító munkája az életünkben. Tehát az istenfiúság egyik megerősítője a bennünk lakó Szentlélek, a másik megerősítő jel pedig a szenvedés."

A cikk forrása megtalálható az egyik hozzászólásomban, itt: http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__7..

Sok lehetőség van:

1. Próbára tesz (bár ez kegyetlen lenne)

2. Ő is gonosz vagy Ő gonosz is

3. Nem létezik

...

Más bűne miatt szopjunk... érdekes elgondolás. Munkatársam 4 éves kislánya leukémiás lett. Hadd tapasztalja csak meg a kis óvodaterrorista, mi az a szenvedés!

Isten nincs, vagy ha van, nem avatkozik bele a dolgokba. Elindította az univerzumot, az meg megy amerre akar. Így a végén nem is lesz pokol vagy menny. Logikátlan is lenne. Az univerzum számára szinte nem mérhetően aprócska emberéletem alatt elkövetett dolgokért majd a lelkem örökre szenvedni fog a végtelenségig, vagy ha jól viselkedtem, végtelen teadélután a mennyországban. Jah, persze.

A fénynek az a tulajdonsága, hogy árnyékot vett. Ha csak fény lenne nem látnánk semmit, ahogy akkor sem, ha csupa sötétség lenne.

Tehát gonoszság nélkül nem értelmezhető a jóság.

Scav, nem csak más bűne miatt szenvedünk, hanem a sajátjainkért is. A kislánynak még nem igazán voltak bűnei, ez igaz. De Istennek tervei vannak vele. Azt mondják, ami nem öl meg, az megerősít. Ez a lélekre is igaz lehet. Ha pedig nem élné túl - de azért én is szeretném, hogy túlélje, meggyógyuljon -, akkor lehet, hogy Isten így akarta kiragadni a világból és magához ölelni.

Isten nem hagyta magára a világot, ez deista felfogás. Ha így tett volna, akkor nem lett volna megváltás sem. (Jó, persze, ki hisz el egy 2000 évvel ezelőtti eseményt? Manapság sajnos nagyon kevés ember.)

Ha tehetném, magára venném mások szenvedéseit, de sajnos nem tehetem. Nekem is rossz érzés látni, hogy ilyen a világ, ennyi betegség és más rossz dolog van.

De szenvedés nélkül leélni egy egész életet elég furcsa lehet, én már csak tudom. Elég érdekes, amikor az egész környezetem szenved, csak én nem tudom, milyen is az.

Gonoszság: Szabad akarat.

Szenvedés: Isten szerint a szenvedés nem rossz, még az értelmetlen sem, mert azzal a szadizmusát éli ki.