Honnan erednek ezek a mondások?

google-ba beírva...

"... a vaslábi oláhok megérkeztek a faluba és a földesúr mindjárt templomot ígért nekik. Meg is épült, fel is cifrázták szépen, s aztán kellett belé szentkép is. Többek között a kopasz Szent Pált is megfestették egy híres oláhtoplicai piktorral, annak a képnek a mása pedig erôst hasonlított a tekerôpataki bíróhoz.

Na ennek hamar híre futott, mert egy tekerôpataki ember bément a templomba és szemügyre vette az oltárt. Akkor a tekerôpatakiak, akik nem akarták, hogy ekkora csúfság essék rajtuk, még azon éjjel ellopták a templomból, és helyette hagytak ott egy krajcárt. A vaslábi atyafiak mindjárt újólag megfestették, de a piktor bárhányszor csinált új képet, mindannyiszor furfangosan ellopták. Hiába ôrizték éjjel-nappal, hajnalra mindig hûlt helye maradt csak.

Egy idô múlva belátták, hogy hiába szeretnék, hogy Szent Pál az ô falujokat védelmezze, Szent Pál mindig sarkon fordult és nagy hertelen otthagyta ôket. Nem is kereszteltek a faluban hosszú ideig egy gyermeket sem Pál apostol nevére, pedig nagy szentjük az az oláhoknak is...."

vagy

Eszerint az oláhok (románok) templomot építettek, amelynek felszentelésére nem érkezett meg Szent Pál szobra. Ekkor az eklézsia megfogadott egy székelyt, álljon fel a szobor helyére. Ment is minden simán egészen addig, míg a kezébe adott gyertya nem kezdett a lábára csöpögni. Ekkor „Szent Pál” leugrott és megszökött.

vagy

a mondás a ma Romániához tartozó Szentpál községre vonatkozik: az ország trianoni körülmetélésekor egyes községek választhattak, hogy a két ország közül melyikhez akarnak csatlakozni, és Szentpálon úgy döntöttek, hogy ők "otthagyják" az oláhokat, és magyarok lesznek.