Jehova Tanúi megtartják a Valentin-napot?

Szia

Nem, az eredete miatt:

A The World Book Encyclopedia így tájékoztat minket: „ A Valentin-nap két különböző, Valentin [Bálint] nevű keresztény vértanú ünnepnapjára esik. De a naphoz kapcsolódó szokások . . . valószínűleg az ókori Rómában minden február 15-én tartott Lupercalia néven ismert ünnepből erednek. Az ünnepet Junónak, az asszonyok és a házasság istennőjének, és Pánnak, a természet istenének szentelték” ([1973] 20. köt., 204. o.)

Sőt, az Újévet, a névnapokat és a születésnapokat sem ünneplik.

Ha egy ünnep közeleg, felcsapnak egy enciklopédiát, és ha nem tetszik az eredete, nem ünneplik meg. Nem érdekli őket, hogy már régen nem pogányok vagyunk, így hiába pogány eredetű, nem pogány már maga a szertartás, és teljesen elszakadt a gyökerektől, ők továbbra is a múltban élnek.

szia

az első válaszolónak:

Én sem vagyok Jehova....

Nos Én sem, mert Jehova az a Teremtő

Én Jehova Tanúja vagyok, és nem Jehova, ne ez a nevem.

A ma Valentin-napnak nevezett ünnep gyökerei az ókori Görögországba nyúlnak vissza, ahol virágzott Pán kultusza. A termékenység e mítikus, félig ember, félig kecske istene vad, kiszámíthatatlan természettel bírt, amely rémületet keltett az emberekben. Ennek megfelelően a magyar „pánik” szó betű szerinti jelentése ’páni félelem’.

Pánról azt feltételezték, hogy őrködik a nyáj felett, miközben sípján játszik. Azonban könnyen felzaklatták. Pánnak sok szerelmi viszonya volt nimfákkal és istennőkkel. Egy szobor úgy mutatja be Pánt, amint kikezd Aphroditéval, a szerelem istennőjével. Erósz, a szerelem istene felettük röpdös, szárnyaival csapkodva — éppen olyan, mint ma a Valentin-napi üdvözleteken található Cupido.

Rómában sokan egy hasonló kinézetű istent imádtak, akit Faunusnak hívtak. Őt is félig ember, félig kecske külsővel festették le. Faunus imádata a Lupercalia — minden évben február 15-én tartott orgiasztikus ünnep — idején volt kiemelkedő. Ez alatt az ünnep alatt hiányos öltözetű férfiak szaladtak egy hegy körül, miközben kecskebőr szíjat suhogtattak. Azok a nők, akik gyermekeket akartak szülni, közel álltak e futók ösvényéhez. Ha rávertek egy nőre, akkor a rómaiak azt hitték, hogy az biztosítani fogja termékenységét.

A The Catholic Encyclopedia szerint a Lupercaliát I. Gelasius pápa szüntette meg az i. sz. ötödik század végén. Napjainkban mégis megtalálhatjuk ennek egy modernkori megfelelőjét, amely „Szent Valentin-nap” néven virágzik. Különböző elméletek léteznek e „keresztényiesített” név eredetére vonatkozóan. Az egyik történet szerint II. Claudius, a harmadik században élt egyik római császár tiltotta, hogy a fiatal férfiak megházasodjanak. Valentin pap titokban esketett fiatal párokat. Egyesek azt mondják, hogy i. sz. 269 körül február 14-én kivégezték. Bármi legyen is az igazság, egy „szent” elnevezés sem képes elpalástolni ezen ünnep visszataszító eredetét. A Valentin-nap pogány rítusokban gyökerezik, és ezért az igaz keresztények nem ünneplik meg (2Korinthus 6:14–18). Az őszinte szeretet egy egész éven át tartó kifejezései sokkal értékesebbek, mint egy szentimentális ünnep múló szeszélyei.

Ismét szia :-)

A házassságot Jehova hozta létre, tehát nem pogány eredetű. A vélast, igen.

Nézd, lehet, hogy egy ételt éveken át fogyasztaaz, de amikor megtudod milyen alapanyagból készül, káros az egészszégedre, akkor vagy nem fogyasztod többé, vagy fogyasztod, de akkor már tudatában vagy annak, hogy rombolja a szervezetedet.

Így van az emberi hagyományokkal is.

Egyébként maga a Biblia is arra ösztönöz, vizsgáljuk meg, mi az ami helyes, és mi az ami nem Isten előtt.

„Állandóan tegyétek magatokat próbára, vajon a hitben vagytok-e, állandóan próbáljátok meg, mik vagytok ti magatok” — írta (2Korintusz 13:5). Tanácsának a megfogadásával a korintuszi testvéreknek nem kellett bizonytalankodniuk, hogy melyik úton járjanak. Mi is ugyanezt tapasztalhatjuk ma.