Érdemes elmenni gyónni ilyen esetben?
Gyónt már meg valaki olyat, hogy önkéntelenül is megbámult, sőt érdeklődéssel tette (bár feltett szándéka volt, hogy nem tesz ilyet) néhány esetben, ellenkező nemű embertársait. És ráadásul házas is az illető, ami talán súlyosbítja a dolgot. De eszében sincs tettleg házasságot törni, viszont ennek a rossz beidegződésnek és ösztönkésztetésnek időnként sehogy nem sikerül ellenállnia...
Megszakítja-e ez a cselekvés az Istennel való kapcsolatot? Meg kell-e ezt már szükségszerűen gyónni? Egyszerűen a lelkiismeretre kell-e hallgatni, vagy ezzel a gyóntatóhoz menni túlságosan aggályos lelkiismeretre vallana...?
ÉS ez nem meríti ki vajon a paráznaság bűnét, hiszen az gondolattal is elkövethető...
Avagy szemérmetlen tekintettel nézni is paráznaság, nem?
Elvileg ilyen esetben pedig egyből súlyos bűnben van az ember. Avagy nem?
Az ember házassággal hűséget fogad, nem vakságot. Gondolod, hogy az a házas ember talán nem bámul meg más, ellenkező nemű embert, ha házas, ha nem?
Ettől Isten nem fog ferde szemmel nézni rád, ne férj, ennél sokkal súlyosabb bűnöket is megbocsát, pl. gyilkosságot.
"Mindent a szemnek, semmit a kéznek" - amíg ezt betartod, nem lesz gond. Persze azért ne bámuld szemérmetlenül pl. az illető mellét, fenekét, pláne, ami a lába között van, mert az zavaró lehet az illető számára.
Micsoda marhaság. Teljesen természetes, hogy az ember megnézi a csinos ellenkező nemű ismerősét, kollégáját.
Nem hit kérdése, hogy aztán történik - e egyéb is közöttük.
Ezért haragszom a vallásokra, bűntudatot keltenek emberekben a világ legtermészetesebb dolgai miatt.
Attól vagyunk emberek, hogy néha kísértés ér minket és az is nagyon emberi, hogy néha sikerül ennek ellenállni - néha nem.
legjobb tudásom szerint ez makacsul visszatérő bűnök kategóriája, ami "jogilag" ugye a bocsánatos bűn de erősen javasolt gyónni... mennyire gáz ,hogy ez rendszerezve van, na mindegy...
Egyébként meg ne ilyen mechanikusan fogd fel Isten minden egyes esetet egyénileg meg tud itélni, ő tudja azt is, hogy küzdesz az ösztöneiddel, nem egy törvénykönyv hanem egy személy
amúgy vigyázz mennyire rágod magad az ilyen makacsul visszatérő dolgokon, mert Luther is részben ezen kattant el, ő híresen erkölcsös és önmegtartóztató szerzetes volt, híres mondásal ett, hogy "hol találok egy irgalmas Istent?"
Később rájött a szentírás alapján, amivel a katolikusok ma már egyet is értenek hisz ez van a szentírásban,hogy Isten kegyelmes, és tekintettel van az ember gonosz természetére és esendőségére
Egyetlen ember sincs felhatalmazva arra, hogy megbocsássa az Isten ellen elkövetett bűnöket. Bár segíthet nekünk felépülni, ha beszélünk valakinek a helyzetünkről, csakis Isten bocsáthatja meg a bűnünket (Efézus 4:32; 1János 1:7, 9).
Ha ez igaz, akkor hogy értsük, amit Jézus az apostolainak mondott: „Ha megbocsátjátok valakiknek a bűneit, meg lesznek bocsátva nekik; ha megtartjátok valakikéit, meg lesznek tartva” (János 20:23). Ekkor arra utalt, hogy amikor megkapják a szent szellemet, különleges hatalommal fogja felruházni őket (János 20:22).
Jézus ígéretéhez hűen az apostolok megkapták ezt az ajándékot, amikor a szent szellem kitöltetett rájuk i. sz. 33-ban (Cselekedetek 2:1–4). Péter apostol ezzel a hatalommal élt, amikor megítélte Anániást és Szafirát. Csoda folytán felismerte a megtévesztő tettüket, és közölte velük, hogy a bűnük nem lesz megbocsátva (Cselekedetek 5:1–11).
A szent szellemnek ez az ajándéka, ahogy a csodagyógyítás és a nyelveken szólás is, megszűnt az apostolok halála után (1Korintusz 13:8–10). Tehát ma egyetlen ember sem tud feloldozni senkit a bűne alól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!