Melyek a szélsőséges keresztény vallások (az Opus Dei-n és a Jehova tanúin kívül)?

Szerintem azt kellene először eldönteni, hogy a Jézus által alapított (még valóban) kereszténynek nevezhető egyházhoz melyik mai hasonlít legjobban! Ezen próba alapján olyan kevéssé népszerű vizsgálódni, pedig ha valami, akkor ez adna legtisztább képet arról, ki keresztény, ki nem.

Tudom, erre mindenféle kitérő válaszok vannak már régóta előre gyártva, mint pl. a Biblia ezerféleképpen értelmezhető, stb.

De az talán teljesen világosan kitűnik az Írásokból, és a kor írásos emlékeiből, hogy az első századi, Jézus követő keresztények mitől voltak "Jézus követők", valamint mi jellemezte őket leginkább?

Talán a világtól való fizikai elvonulás és aszkéta életmód?!

Vagy tán az, hogy mindegyik magát kereszténynek valló ember ment a saját nemzete oldalán és gyilkolta a más nemzethez tartozó úgynevezett "keresztény" hittársát, aki persze ugyanezt tette, mint manapság?! Vagy a Biblia és a történelmi feljegyzések tanúsága szerint ez egészen Marcus Aurelius idejéig NEM jellemezte a Krisztus követőket?!

Nos ezek és ehhez hasonsó sok fontos kérdés kiválóan eldönthetőek ha valaki valóban az igazságot keresi e dolgokban.

Talán akkor az is eldönthető lenne, hogy mi számít "szélsőségesnek".

És aki őszinte gondossággal kutat a pontos válaszok után, az legalább tudja/tudni fogja miről beszél!!!

LÉTEZIK-E IGAZSÁGOS HÁBORÚ?

Válasz:

Igen, elvben létezik. A védekező háború nem sérti Isten parancsát.

Magyarázat:

Az igazságos háború (bellum iustum) nem azt jelenti, hogy önkényesen, vagy „szent” célokra hivatkozva meg lehet támadni ill. le lehet igázni más népeket, hanem azt, hogy egy nemzetnek joga és kötelessége megvédenie önmagát és tagjait. A nemzeti önvédelem joga levezethető a személy önvédelmének jogából (ld. a 289. kérdést), azonban a jogos háború több az önvédelemnél. Mert míg az önvédelem csak jog, mellyel senki sem köteles élni, addig a honvédelem kötelesség, hiszen más személyek, állampolgárok védelmét jelenti. Az ilyen leszűkített értelemben vett igazságos háború nem sértheti az Isten által felállított erkölcsi rendet, sőt olykor parancsoló kötelesség lehet. Ezért, és nem a vérontás szentesítésének szándékával tanítja Aquinói Szent Tamás, hogy a papnak, bár személyesen nem foghat fegyvert, elöljárói engedélyével szabad a háború érdekében a katonákat buzdítania: „Clericis non licet bellare in propria persona, sed possunt bello interesse de licentia superioris, et exortari pugnantes”. (ST II-II. 40: 2).

A fegyvereknek vagy a katonáknak oly sokat emlegetett megáldása nem jelenti azt, hogy az Egyház egy eszközt vagy személyt „erővel” akar felvértezni, hogy hatásosabban gyilkoljon. Ezek az áldások Isten oltalmába ajánlanak egy halálveszélybe kerülő személyt, vagy Isten áldását hívják le tárgyakra, hogy Isten erkölcsi parancsainak érdekében tusakodjanak velük a harcosok, vagyis hogy a fegyver a gyengét védje, és ne az ártatlan vérét ontsa.

A bellum iustum fogalmába beletartozik az is, hogy egy nemzet bizonyos meghatározott körülmények között háborút is indíthat, ha ez valóban létező fenyegetettséggel szembeni előlegezett védekezés (megelőző csapás), vagy a már régóta fennálló, fegyverrel fenntartott, békének csúfolt elnyomás ellen indul (pl. az 1956-os magyar forradalom). Azonban itt már nem minden fekete-fehér, ezért minden egyes esetet egyedileg kell értékelni.

Az Egyház röviden így foglalja össze feltételeit: „A haderővel történő törvényes önvédelem szigorú föltételeit nagyon komolyan mérlegelni kell. Az ilyen döntés súlyossága az önvédelmet az erkölcsi törvényesség nagyon szigorú föltételeihez köti. Egyidejűleg kell együtt lennie a következő föltételeknek:

1. a támadó fél által egy nemzetnek vagy a nemzetek közösségének okozott kár tartós, súlyos és kétséget kizáró;

2. a megfékezésre bevetett minden egyéb eszköz használhatatlan vagy hatástalan;

3. a kedvező kimenetelnek komoly esélyei vannak;

4. a fegyverek alkalmazása nem okoz súlyosabb kárt és zavart, mint maga a megszüntetendő rossz.

A modern tömegpusztító eszközök hatékonysága nagyon súlyosan esik latba e föltétel mérlegelésében. Ez utóbbiak használatát az Egyház kategorikusan elutasítja, mivel fegyvertelen emberek kioltására irányul, és egy másik közösség részleges vagy teljes kiirtását célozza meg.”

Ezek az „igazságos háború” elvében fölsorolt hagyományos elemek. Aquinói Szent Tamás szerint a jogos háborúnak három feltétele van: felsőbb hatalom, igaz ügy és helyes szándék: ’Ad bellum iustum tria requiruntur, scilicet auctoritas principis, iusta causa et intentio recta’. (ST II-II 42: 2,1).

Az Egyház elveti a szélsőséges értelemben vett pacifizmust, mint erkölcstelenséget: a béke minden áron, tehát az ártatlanok halála és nyomorúsága árán történő megvalósítását. Ez ellenkezik mind az Ó-, mind az Újszövetség szellemével. Az őskeresztények sem tiltották a katonai hivatást. Ha bizonyos korszakokban a korai kereszténység mégis fenntartásokkal élt a katonai szolgálattal szemben, az nem a fegyvereknek, hanem elsősorban a pogány és bálványimádó államvallás kötelező katonai megnyilvánulásainak szólt. Erre példa az egyiptomi Szent Móric és a thébai szent légió esete. A keresztények teljesítették a hadkötelezettség parancsát, amikor azonban az állam jogtalanul akart élni vele, megtagadták a parancsot. „A közhatalomnak ilyen esetben joga és kötelessége az állampolgárokat a nemzetvédelem szükséges kötelezettségeivel megterhelni. Azok, akik katonaként a haza szolgálatára szentelik magukat, a népek biztonságának és szabadságának szolgái. Ha jól látják el kötelességüket, valóban hozzájárulnak a közjóhoz és a béke megőrzéséhez.” (KEK 2310)

Mindazonáltal az Egyház tudatában van, hogy a háború az egyik legsúlyosabb rossz, ezért minden eszközzel szorgalmazza annak elkerülését, amíg az megtehető. Ezért minden öncélú vérgőzös háborús uszítás, a féktelen militarizmus súlyos, égbekiáltó bűn, hiszen a háború önmagában sosem szent, és a szó teljes értelmében soha sem igazságos, legfeljebb elkerülhetetlen.

Igazolás:

Az Ószövetség ismeri mind a védekező háború, mind a jogos támadás fogalmát:

„Hirdessétek ki ezt a népek között: Készüljetek szent háborúra! Buzdítsátok a vitézeket! Jöjjenek, vonuljanak föl a harcosok mind!” (Joel 4: 9).

„Ha ellenséged ellen harcba indulsz, s lovakat, harci szekereket és magadnál népesebb hadinépet látsz, ne rettenj meg tőlük. Mert veled az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptom földjéről.” (MTörv 20: 10).

A Szentírás bűnnek tartja, ha valaki a jogos háború idején nem harcol:

„Átkozott az is, aki kardját kíméli a vértől!” (Jer 48: 10).

A Biblia hősként tiszteli a nemzeti felszabadító háború vezetőjét, Makkabeus Júdást:

„Júdásnak, a Makkabeusnak és testvéreinek a történetét, a fönséges templom megtisztítását és az oltár fölszentelését, továbbá az Antiochusz Epifánész és fia, Eupátor elleni háborúkat, az égi jelenéseket azok javára, akik a zsidóságért oly dicső hőstetteket vittek végbe, hogy bár kevesen voltak, az egész országot visszafoglalták, a barbár hordákat kiűzték és visszaszerezték az egész földkerekségen híres templomot, a várost fölszabadították, a már-már érvényüket vesztett törvényeknek meg érvényt szereztek, mert az Úr irgalmas volt jóságában.” (2 Mak 2: 19)

„Mihelyt a Makkabeus sereget gyűjtött, a pogány népek nem voltak többé képesek ellenállni neki, mert az Úr haragja irgalomra változott.” (2 Mak 8: 5)

„Makkabeus és emberei Isten segítségével elfoglalták a szentélyt és a várost.” (2 Mak 10: 1)

„Makkabeus és emberei imádkoztak, és arra kérték Istent, legyen segítségükre a harcban. Aztán megtámadták az idumeai erődöket.” (2 Mak 10: 16)

Az „igazságos háború” indítéka:

„Makkabeus maga köré gyűjtötte embereit – összesen hatezren voltak –, és bátorította őket, ne féljenek ellenségeiktől, és ne rettegjenek a pogányok még oly hatalmas sokaságától sem, mert igazságtalanul támadják őket. Harcoljanak bátran.” (2 Mak 8: 16)

Az Újszövetség sem tartja bűnnek a katonáskodást:

„Megkérdezték a katonák is: ’Hát mi mit tegyünk?’ Nekik így felelt: ’Ne zsaroljatok, ne bántalmazzatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal!’” (Lk 3: 14)

Ha Keresztelő Szent János, az Istentől ihletett próféta, minden esetben és önmagában bűnnek tartotta volna a háborút és a harcot, akkor a katonáskodást is el kellett volna ítélnie, és ezt a katonák kérdésére ki kellett volna fejtenie.

Krisztus megdicsérte egy katona hitét, s nem kérte, hogy szereljen le, sőt az üdvösséget helyezte számára kilátásba: „A százados ezt mondta neki: ’Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: >>Menj el!<<, elmegy; a másiknak: >>Gyere ide!<<, odajön hozzám, vagy szolgámnak: >>Tedd ezt meg!<<, megteszi.’ Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott és kísérőihez fordult: ’Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek királyságában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe.” (Mt 8: 8).

Negatív érv: Az Üdvözítő soha nem óvott egyetlen katonát sem a hivatásától.

A jézusi mondás – „aki kardot ragad, az kard által vész el” (Mt 26: 52) – nem kötődik a kérdéshez. Nyilván nem annak állítása, hogy minden fegyverforgató fegyver által hal meg, hiszen ezt már a tapasztalat sem támasztja alá. Ennek a mondatnak jelentése kettős:

1. Ki miben vétkezik, abban bűnhődik (ez az általános).

2. Szent Péter hevességével a megváltás tervét hátráltatta (ez az eseti). Krisztus ezzel a helyzethez illő hasonlattal figyelmezteti Szent Pétert: Ha nem hajlandó elfogadni, hogy a Megváltónak szenvednie kell, bűnhődni fog makacsságáért. (Némely szentírásmagyarázó ennek tudja be, hogy Péter háromszor is megtagadta az Üdvözítőt.)

Az Egyház jelen lehet a katonák körében (tábori püspökség):

„Mielőtt a csata megkezdődnék, lépjen elő a pap, és szóljon a harcosokhoz!” (MTörv 20: 2).

A felebaráti szeretetet a hiteles katolikus tanítás a szeretet rendje szerint értelmezi, ezért bizonyos szektáktól eltérően elismeri a jogos önvédelem és az önvédelmi háború jogosságát. A katolikus egyház tehát semmiképpen sem vallja az abszolút pacifizmus elvét. Elítéli a jogtalan agressziót, az öncélú kegyetlenkedést, de azt is vallja, hogy a puszta fegyvernyugvás nem jelent igazi békét, mert a béke csak az igazság gyümölcse lehet, ahogy ezt XII. Piusz emlékezetes pápai jelmondata kifejezte.

"Na, ez elég szélsőséges"

ŐR TORONY BIBLIA ÉS TRAKTÁTUS TÁRSULAT

A BIBLIA KUTATÓK TÁRSASÁGA KIADÓJA

FŐHIVATAL:

117. ADAMS STREET,

BROOKLYN NEW YORK,

U.S.A.

NÉMET FIÓK:

ŐRTORONY ÚT 1-19.

MAGDEBURG

PF. MAGDEBURG 4042

TELEFON: MAGDEBURG 405 56, 405 57, 405 58

RÁDIÓ- ÉS DRÓTTÁVÍRÓ: WATCHTOWER MAGDEBURG

Nagyra Becsült Kancellár Úr!

1933. június 25-én kb. 5000 küldött részvételével a Német Biblia Kutatók (Jehova Tanúi) kongresszusa - képviselve több millió németet, akik barátaink és ennek a mozgalomnak sok éve követői - a berlini Wilmersdorf Sportcsarnokban volt megtartva. Az összejövetel célja a mód és lehetőség megtalálása volt, hogy tudassuk Önnel, Kancellár Úr és a Német Birodalom többi magas kormányzati tisztviselőjével, minként az állam vezetőivel is a következőket:

Az ország egyes részein egyfajta eljárás folyik komoly keresztény nők és férfiak egy szervezete ellen, amely alapjaiban pozitív keresztény. Az eredetük miatt ez az eljárás úgy tekinthető, hogy az nem kevesebb, mint egyik keresztény csoport üldözése a másik keresztény csoport iránt, mivel a vádak, melyek kiváltották ezt [az eljárást] a papságtól erednek, főleg a katolikustól, igaztalanok. Teljesen meg vagyunk győződve az ezzel az üggyel foglalkozó kormányhivatalnokok és tisztviselők általi teljes objektivitásról, mindamellett érzékeljük, hogy egyfelől az irodalmunk mennyisége, másfelől a fontos ügyek kezelőinek nagy munkaleterheltsége miatt irodalmunk tartalmának és a mozgalmunk céljának megítélése széles körben pontatlan, különösen azon nézetekkel összhangban - melyek az előítéletet eredményezik - amiket a mi vallási ellenfeleink hoznak fel ellenünk.

Ezért a témát megvitattuk a kongresszuson és az Őr Torony Biblia és Traktátus Társulat csatolt Deklarációja került lefektetésre a célból, hogy eljuttassuk önnek, Kancellár Úr és a Német Birodalom kormányzata magasabb minisztériumainak, mint annak a ténynek dokumentumát, hogy a Német Biblia Kutatók egyetlen szándéka, munkájuk egyetlen célja, hogy visszavezessék az emberiséget Istenhez, tanúskodjanak és megbecsülést adjanak Jehova, a Mindenható nevének, a mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus Atyjának itt a Földön. Bizakodunk annak tudatában, hogy ön Kancellár Úr, nem fog megzavarni egy ilyen tevékenységet.

A Német Biblia Kutatók általánosan ismertek, mint a Mindenható igaz tisztelőinek menedéke és a gondos bibliai kutatásnak buzgó felügyelői. Helyi rendőri vezetők mindig meg kell erősítsék, hogy a Biblia Kutatók egyértelműen az ország azon elemei közé számolandók akik szeretik és támogatják a rendet. Egyetlen küldetésük, hogy Istent szerető emberi szíveket toborozzanak.

Az Őr Torony Biblia és Traktátus Társulat a Biblia Kutatók szervezeti missziós központja (Németországban a főhivatal Magdeburgban van). Az Őr Torony Társulat brooklyni hivatalnokai ma is és a múltban is határozottan barátságosak Németországgal. Ezért a Társulat elnöke és az Igazgatóság hét tagja az Egyesült Államokban nyolcvan év börtönre lettek elítélve, mert az elnök visszautasította, hogy a két folyóiratunkat felhasználják az Egyesült Államok Németország elleni háborús propagandájára. Ez a két folyóirat - "Az Őr Torony" és a "Biblia Kutató" (A Biblia Kutatók havi lapja) - voltak kizárólag azok a lapok az Egyesült Államokban, melyek visszautasították a Németország elleni háborús propaganda kiadását, és emiatt tiltottak és elnyomottak volt az Egyesült Államokban a háború alatt.

Hasonló okból, a Társulat vezetősége nem csak visszautasította, hogy részt vegyen a Németország elleni horror-propagandában, de az ellen foglalt állást. Ez kiemelt a csatolt deklarációban, mely utal arra a tényre, hogy azok a körök melyek vezették a horror-propagandát az Egyesült Államokban (a kereskedő zsidók és a katolikusok), a legbuzgóbb üldözői is a Társulatunk munkájának és vezetőinek. Ezek és más kijelentések a deklarációnkban arra szolgálnak, hogy elvessék a rágalmazó állítást, hogy a Biblia Kutatókat a zsidók támogatják. Az ötezer küldött ezen reprezentatív kongresszuson nagy megelégedéssel értesült Magdeburg kormányzó elnökének kijelentéséről, hogy a Biblia Kutatók és a kommunisták vagy marxisták közti kapcsolat vádja, amit vallási ellenfeleink állítanak, nem tartható fenn (és teljes egészében rágalom). Egy lényeges sajtóbeszámoló a Magdeburg Daily Newsban 104. 1933. május 5-i számában elmondja:

Kormányzati bejelentés a Biblia Kutatók Háza elfoglalását illetően - A kormányzati sajtóközpont jelenti

"A Komoly Biblia Kutatók Társasága által birtokolt [ház]nak megszállása véget ért, mivel nem találtak törvénybe ütköző anyagot ami az állítólagos kommunista tevékenységgel függne össze."

Továbbá a Magdeburg Daily News 102. száma 1933. május 3. kijelenti:

A Biblia Kutatók Társaságának hivatalából kaptuk a hírt, hogy a rendőrség által kezdeményezett akció az Őr Torony Társulat és a Biblia Kutatók Társasága ellen teljesen véget ért. Minden anyagot visszaadtak, mivel a gondos vizsgálat megmutatta, hogy ezek a társaságok nem bűnösek sem politikailag sem bűnügyileg, továbbá megállapították, hogy mindkét társulat teljesen apolitikus és szigorúan vallásos [természetű]. Kérdésünkre a kormányzat megerősítette beszámolónk pontosságát.

Az ötezer küldött reprezentatív kongresszusa kiemelte, hogy ezen körülményeket követően méltóságon alulinak találnánk védeni magunkat a jövőben a vacak vádak ellen a marxista vagy kommunista tevékenységet illetően. A küldöttek visszautasították vallási ellenségeinknek vádjait, melyen tisztán láthatók a vallási versengés jelei. Ők [a vallási ellenségek] inkább szeretik megfojtani a figyelmeztetés igaz hirdetőjét rágalmazással, mint Isten Igéjét használni.

Továbbá kijelentette a Kongresszus ötezer küldötte - ahogy a deklarációban is kifejeződik - hogy a Biblia Kutatók hasonlóan magas etikai célokért és ideákért harcolnak, mint [amiket] a Német Birodalom Nemzeti Kormánya kijelentett az Isten és ember viszonyát illetően: vagyis a teremtmény hűsége a Teremtő felé!

A kongresszuson kijelentették, hogy nincsenek ellentétes nézetek a német Biblia Kutatók és a Német Birodalom Nemzeti Kormánya közti kapcsolatban, hanem ellenkezőleg, tekintettel a Biblia Kutatók tisztán vallásos és apolitikus céljaira, elmondható, hogy tökéletes harmóniában vannak a Német Birodalom Nemzeti Kormányának hasonló céljaival.

Irodalmunk állítólagos nyers nyelvezete miatt sok könyvünk be lett tiltva. A kongresszus ötezer küldötte rámutatott ezzel kapcsolatban, hogy könyveink tartalma, amely tárgyilagosan hivatkozik csupán az Angol - Amerikai Világhatalomban lévő körülményekre és arra, hogy ez - pontosabban Anglia- felelős a Népszövetségért és a Németországra rakott igazságtalan egyességért és terhekért. A fent említettek szellemében mondott dolgok -vajon a gazdasági, politikai, vagy Római Katolikus (túlzottan klerikális) értelemben?- a német állam és emberek elnyomói ellen vannak, nem a Németek ellen irányulnak, akik küzdenek ezekkel a terhekkel. Így ezek a tilalmak [a Biblia Kutatók irodalmára] teljesen érthetetlenek.

Azokon a különböző német területeken, ahol üldözik a Biblia Kutatók vallási szolgálatát, betiltják az ima-összejöveteleket, stb. azok [a Biblia Kutatók] akik hetekig vártak a helyzet megoldására, mely elfojtotta vallási életüket, kifejezték a következőket: Folytatjuk az alkalmazkodást a szabályokhoz, melyeket ellenünk hoztak, mert biztosak vagyunk abban, hogy Ön, Kancellár Úr, vagy a kormányzat, megszünteti ezt - ami által több száz keresztény férfi és nő lesz a mártírság áldozatává, emlékeztetve az eredeti keresztényekre - ha a dolgok igazi állását megismeri.

Végül, ez az ötezer küldöttes kongresszus kijelentette, hogy a Biblia Kutató - Őr Torony szervezet kiáll a rend fenntartásáért és az állam biztonságáért mikén a fent említettekért, a Nemzeti Kormány vallási vonatkozású magas eszméiért. A célból, hogy mindezt tudassuk Önnel, Kancellár Úr, mint a Német nép Vezetőjével és a Német Birodalom más magas kormányzati tisztviselőivel a röviden fentebb kifejezett érzéseinket részletesen kifejtettük a mellékelt Deklarációban.

A csatolt Deklaráció nyilvánosan fel lett olvasva az ötezer fős küldöttség titkársága által, a Biblia Kutató Kongresszus egyhangúlag tudomásul vette és elfogadta azzal az utasítással, hogy ennek és a kongresszusi jelentésnek egy másolatát juttassák el a Birodalmi Kancellárnak és más magas rangú birodalmi tisztségviselőknek.

Ezt azzal a tiszteletteljes kéréssel tették, hogy a Deklarációban kifejezett kérést teljesítse a legjobb módon: konkrétan, hogy adjon megbízást közülünk valóknak a lehetőségre, hogy felelősséggel kifejtsük a tényeket Önnek, Kancellár Úr vagy a Belügyminiszternek személyesen. Ellenkező esetben elfogadjuk, hogy férfiak bizottsága legyen ön által kijelölve, Kancellár Úr, akik vallásilag nem előítéletesek velünk, - hogy olyan férfiak, akik gyakorlatilag nem érdekeltek a vallási ügyekben, de megvizsgálnák ügyünket előítélet nélkül és tekintettel azokra az alapelvekre, melyeket maga a Birodalmi Kancellár mondott ki. Ezeken az alapelveken a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt Állásfoglalásának 24. szakaszában kijelentetteket értjük:

"Követeljük minden vallás megvallásának szabadságát az államban, amíg az nem veszélyezteti annak létét vagy ellentétes a német faj etikai és morális nézeteivel. A Párt, mint olyan, a pozitív kereszténység nézőpontját jeleníti meg, anélkül hogy összekapcsolná magát egy speciális hitvallással. Szemben áll a zsidó - materialista szellemmel bel- és külföldön és meggyőződése, hogy népünk végső visszaszerzése csak belülről kifelé történhet..."

Határozottan meg vagyunk győződve, hogy Németország Nemzeti Kormánya nem fog okot találni, hogy gátolja szolgálatunkat vagy missziós tevékenységünket, ha ítéletét, először: vallási előítélet nélkül, másodszor: a szakasz fentebb idézett pontjai alapján hozza meg.

Várva a fentiek kedvező elbírálását, legnagyobb tiszteletünket kifejezve, nagyra becsült Kancellár Úr, maradunk tisztelettel:

Őr Torony Biblia és Traktátus Társulat,

Magdeburg

"A kongresszuson kijelentették, hogy nincsenek ellentétes nézetek a német Biblia Kutatók és a Német Birodalom Nemzeti Kormánya közti kapcsolatban, hanem ellenkezőleg, tekintettel a Biblia Kutatók tisztán vallásos és apolitikus céljaira, elmondható, hogy tökéletes harmóniában vannak a Német Birodalom Nemzeti Kormányának hasonló céljaival"

Csontig nyalták Hitler valagát!