Ti melyik napon fogyasztjátok a húsvéti sonkát?

Valóban, böjti időszaknak számít (elég komolyan) a Nagyszombat. Az első kérdés, hogy melyik felekezethez tartozol és milyen böjtöt folytatsz. Ha húsböjtöt, akkor értelemszerűen vasárnapig várnod kell a sonkával, ha nem húsböjtöt, akkor pedig szombat este is ehetsz már.

A lényeges az, hogy a böjtöt, ami folytatsz, Húsvétig megtartsd.

A Tanúk nem tudom miért érzik megszólítottnak magukat ebben a kérdésben, tudtommal nem folytatnak böjtöt. Az igaz kereszténységről pedig ne is beszéljünk.

A húsvéti sonkát a feltámadás megünneplése után vágjuk fel, és húsvétvasárnap esszük meg.

A legtöbb felekezetnél a feltámadás megünneplésének ideje szombat késő éjszaka, vasárnap hajnal, így a sonka vasárnap reggelire kerül az asztalra.

A katolikus szokásokban valamiért úgy alakult, hogy sok helyen már szombat este ünneplik a feltámadást, így a sonkát már szombaton késői vacsoraként elfogyasztják.

A feltámadás megünnepléséig a nagyszombat a katolikusoknál is böjt.

** Megjegyzendő, hogy sok katolikus - főleg idősek és kisgyerekesek, akik nem vállalják be a hosszú és zsúfolt feltámadási miséket - csak vasárnap a reggeli misén ünnepli a feltámadást. Ők még később, csak vasárnap ebédre vagy vacsorára veszik elő a sonkát. Egyházközségenként is különböznek kicsit a szokások, van, ahol szombat este, a feltámadási mise végén tartanak ételszentelést, máshol csak vasárnap a reggeli misén. (Ugye hagyományosan a húsvéti kalácsot, sonkát, tojást elviszik a templomba, ahol megáldják - bár ezt a szokást ma már csak kevesen tartják)

A nagyszombati mise után esszük a sonkát, mivel akkor a feltámadás után már nincs böjt. Régen naplemente után már a következő napnak számított, ezért ünnepli az Egyház nagyszombaton a feltámadást, amit húsvét vigíliájának is hívnak.

De pl. a görögkatolikus rokonaink húsvétvasárnap elviszik a sonkát és a kalácsot a templomba, ahol megáldják és csak utána eszik meg.

Én az év bármely napján hajlandó vagyok húsvéti sonkát enni, csak friss legyen!

Ahogy Frédi mondaná:

Vilma, hol az a csülök,

Mit oly nagyra becsülök?