Vilagvege? Az internet teli van ezzel a temaval, nektek mi a velemenyetek errol?

Karaffa János: Világvége? Mikor?

Tartalomjegyzék

===================================================================

Tartalomjegyzék

1. Világvége-várás fokozódó feszültségben

2. Apokaliptikus agymosás?

3. Mi az apokalipszis?

4. A végidô a prófétai igehirdetésben

5. Dániel könyve

6. Jézus és az apokaliptika

7. A Jelenések könyve

8. A Biblián kivüli apokaliptikus irodalom

9. Apokaliptikus hangok a történelem folyamán

10. Végidôt hirdetô szekták és eszméik

11. Apokaliptikus képek a liturgiában

12. A Katolikus Egyház tanitása a világvégérôl

13. A reménykedô keresztény várakozás

Irodalomjegyzék

===================================================================

1. A világvége-várás fokozódó feszültségében

A harmadik évezred közeledtével egyre inkább lázas készületben ég az emberiség. Vallási közösségek és szekták, próféták és guruk százai a századfordulóban a végidôt, az apokalipszis korát vélik felfedezni. Az apokalipszis vírusától megfertôzött emberek növekvô feszültségben élik meg ezt az idôszakot: az egyik oldalról a paradicsom ígérete csábítja ôket, másrészt viszont megrettennek az örök kárhozattal és pusztulással való fenyegetôzéstôl. A társadalomban uralkodó légkör ugyancsak megerôsíti a világvége bűvöletében élô emberek félelmeit. Gazdasági válságok, szociális feszültségek, politikai csatározások, az értékek átalakulása és megsemmisülése, háborúk és globális katasztrófák -- mintha minden arra utalna, hogy a feje tetejére állt a világ. A józanul gondolkodó ember könnyen beláthatja, hogy az ezredforduló közelgô dátuma csupán a tízes számrendszerre alakuló gondolkodásunk eredménye. A keresztény világ embere maga határozta meg, hogy ehhez a számrendszerhez köti az idôszámítást, ám más vallások hívei (pl. mohamedánok, zsidók) gyakran eltérô idôszámítást követnek. Talán meglepô, de ha szigorúan ragaszkodunk a tényekhez, akkor azt kell mondanunk, már a harmadik évezredben élünk. A mi idôszámításunk ugyanis nem követi pontosan Jézus Krisztus születésének dátumát, hiszen a Krisztus születésének dátumát kiszámító szerzetes, Dionysius Exiguus a Kr. u. 6. században bizonyíthatóan tévedett. Jézus születése valószínűleg legalább 4-5 évvel korábbra tehetô. Ezek a racionális érvek azonban nehezen gyôzhetik meg azokat, akik a világvége-jósok által gerjesztett félelmek közepette élnek, és nem erôsségük az ésszerű gondolkodás.

===================================================================

2. Apokaliptikus agymosás?

Az emberi lélekben rejlô félelmet használják ki a különbözô szekták, jósok, próféták, akik az elmúlt 2000 évben fellépett elôdeikhez méltóan most is azt állítják, hogy isteni parancsra hirdetik a végítéletet. Azt állítják, hogy csak azok menekülhetnek meg az isteni haragtól, akik az ô követôikké válnak, és vakon követik utasításaikat. Megváltóként, üdvösséghozóként lépnek fel és sok kétségbeesett ember kapaszkodik az ígéreteikbe. Korunk prófétái és szektavezérei ugyanakkor tanultak is a múlt hibáiból, hiszen most már óvakodnak attól, hogy egy konkrét dátumot nevezzenek meg a világvége idôpontjaként. Ez az óvatosság lehetôvé teszi számukra, hogy ne leplezôdjenek le azonnal, ha jóslataikkal csôdöt vallanak, és a világvége mégsem az ezredfordulón következik be. Ugyanakkor híveiket mindaddig ellenôrzésük alatt tarthatják, amíg a közeli apokalipszissel ijesztgetik ôket. Céljuk nem más, mint a hatalom gyakorlása alattvalóik felett, akikbôl sokszor dróton rángatható bábukat csinálnak. Mi más ez, ha nem az emberi méltóságnak és a személy szabadságának a meggyalázása? Bármilyen nyilvánvaló is korunk sarlatánjainak a célja, az emberi hiszékenység felvilágosodottnak mondott korunkban is döbbenetes: sokan nem hisznek sem Istenben, sem vallásban, s ugyanakkor rendíthetetlenül bíznak abban, hogy haláluk után az ufók egy idegen bolygóra szállítják ôket. A sötétnek mondott középkorban -- amely egyébként az emberi kultúrát és műveltséget felbecsülhetetlen értékekkel gazdagította -- sem voltak annyira kiszolgáltatottak az emberek a babonának, mint ma, a ,,tudomány'' századában, amikor milliók hódolnak a New Age (Új Korszak) mágikus praktikáinak (varázsvesszô, Tarot-kártya, horoszkóp, reiki). Vajon nem róluk szólnak-e az apostol szavai: „Mert jön idô, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják” (2Tim 4,3-4).

===================================================================

3. Mi az apokalipszis?

Ahhoz, hogy eldönthessük, valóban közeleg-e a bibliai apokalipszis, elôször tisztában kell lennünk annak fogalmával. Maga az ,,apokalipszis'' szó görög eredetű és feltárást, leleplezést, kinyilatkoztatást jelent. Apokaliptika alatt azt a gondolatvilágot és a belôle származó írásokat értjük, amely által a jövôben történô eseményekrôl nyerünk tájékoztatást. A zsidó-keresztény apokaliptika a prófétai hagyományban gyökerezik, és olyan módon értelmezi a történelmet, hogy abban Isten uralma megvalósulásának jeleit fedezi fel.

Az apokaliptika jellemzôi:

Egyfajta túlvilági kalendáriumot tartalmaz, amely a jövôbeni események pontos sorrendjét rögzíti. Utal arra, hogy jelenleg a szükség idejét éljük, harc folyik a Jó és a Rossz között. A beavatottak számára egy rejtélyes képszerű beszédben leleplezôdnek a jövô titkai. A végítélet jelenetében kinyilvánul Isten uralma. A jók elnyerik jutalmukat és a gonoszok büntetésüket. Isten uralma a választott nép szent maradékával a gonosz felett aratott végleges gyôzelemmel megkezdôdik és örökké tart. Az apokaliptika segítséget nyújt a hívô embernek, hogy szembesüljön félelmeivel és a gonoszsággal szembeni tehetetlenségével. A veszélyeztetett jövô csak isteni közbelépéssel válik reménykeltôvé az ember számára. Isten az, aki megmenti az emberiség és az egyén jövôjét is. Mindent egybevetve: az apokaliptika nem csupán az ítéletet, hanem az üdvösséget is meghirdeti az ember számára. Maga az apokaliptikus irodalom bôséges anyagot foglal ugyan magában, a Bibliában azonban csupán két ilyen témájú könyv szerepel: az Ószövetségben Dániel könyve, az Újszövetségben pedig a Jelenések könyve.

===================================================================

4. A végidô a prófétai igehirdetésben

A próféták igehirdetésében fokozatosan megjelenik és egyre nagyobb teret kap a végidônek és ezen belül Jahve napjának a várása. Az Ószövetségben a ,,Jahve napja'' kifejezés az eljövendô nagy ítéletnapot jelöli meg, amelyen Isten láthatóan megjelenik, és Izraelt vagy a népeket jobbjára emeli. Ama napot a bosszú (Iz 34,8), a szerencsétlenség (Jer 17,16), a romlás (Jer 46,21), a megpróbáltatás (Jer 50, 27, Mik 7,4) napjának vagy egyszerűen ,,a napnak'' (Ez 7,7) is nevezik. Ettôl független, de nem vonható ki befolyása alól az ,,ô napja'' kifejezés, amely nap az ember, különösen a bűnös napja, amelyen végzete utoléri (1Sám 26,10, Ez 21,30). Jahve napja várásának hosszú története van. Gyökerei a régi idôk hitében találhatók, miszerint Jahve a csata napján közbeavatkozik Izrael javára és segít neki (Bír 5.). Ez a hit azonban már a Jahve napjának Ámosz általi legkorábbi említésénél átfogóbb reménnyé alakult, amely magába foglalja Izrael üdv-elvárását: Azt hitték, hogy egy ilyen napon, Jahve napján, hatalmas fény fog felragyogni, mert Jahve az ô csodálatos ragyogásában lesz láthatóvá; ehhez számolták még a teofánia (=Isten-megjelenés) szokásos kísérôjelenségeit. Úgy várták ezt a napot, mint dicsôséges és boldog eseményt, mikor Izrael ellenségeit katasztrófa sújtja, de neki a Jahve-teofánia üdvös hatása a javára szolgálhat. A próféták átalakították ezt az elvárást. Ámosz hirdette, hogy Jahve napja a bűnös Izrael számára nem fényt (=üdvösség), hanem sötétséget (=ítélet, szerencsétlenség) jelent: ,,Jaj azoknak, akik óhajtják az Úr napját! Mire lesz nektek az Úr napja? Sötétség az, nem világosság, olyan, mint amikor az ember az oroszlán színe elôl menekül, és medve jön vele szembe, vagy mint amikor bemegy a házba és kezével a falnak támaszkodik, és megharapja a kígyó'' (Ám 5,18-19). Izajás a Jahve napján történô, ragyogással teli teofánia következményeként úgy látta Júda romlását, mint amikor a zivatar Észak-Palesztina hegyeitôl és erdeitôl egészen a Vörös-tengerig tombol, és egyben földrengés pusztít, úgyhogy a büszke és gôgös ember elpusztul műveivel együtt (Iz 2,12-19). Szofoniás szerint a bűnösök a Jahve-napi teofánia idején Istenhez illô áldozat lesznek Jeruzsálemben (Szof 1,14-16), amit az Ez 7,5.10 Júda illetve az Ez 30,1-9 Egyiptom és csatlósai számára helyeztek kilátásba. Ehhez a fenyegetéshez kapcsolódtak a késôbbi próféták, akik a Jahve napjáról alkotott elképzelést eszkatológikusan (=a végidôre vonatkoztatva) magyarázták. Miután a fenyegetô büntetést Júda pusztulásában és a fogságban beteljesülni látták, az elôttük álló végidôben új üdvösséget vártak Izrael maradéka számára, illetve ítéletet az istenellenes nagyhatalom részére, vagy egybefoglaló végítéletet a népek fölött. Ezeknek a leírására szolgált többek közt Jahve napjának várása (Iz 13., 24., 34. f. és Joel). Ezután az idôknek alapvetô átalakulása történik meg, amely ugyan nem a világvégét, de egy istenellenes hatalom által meghatározott korszak végét jelenti. Ez az átalakulás a végítélettel egyetemben egy új végidôbeli világ kezdetének elôfeltételét képezi.

===================================================================

5. Dániel könyve

Az Ószövetség könyvei között egyetlen apokalipszist fedezhetünk fel csupán: ez Dániel könyve. Érdekes módon ezt a könyvet a zsidó kánon nem sorolja a prófétai könyvek közé, hanem az Írások csoportjába helyezi. Jogos ez a megkülönböztetés, hiszen Dániel könyve nem a hagyományos értelemben vett prófétai igehirdetés eredménye, hanem a végsô idôk eseményeinek feltárása apokaliptikus képekkel. A könyv megírásának hátterében a Szeleukida Birodalom – különösen IV. Antiochosz Epifánész király -- zsidóellenes intézkedései álltak, melyeknek célja a zsidók asszimilálása és vallásuk eltörlése volt. A könyv írója ebben a válságos helyzetben arra buzdította a népet, hogy ne csüggedjen, hiszen a történelem eseményei Isten irányítása alatt zajlanak. Ha a gonosz erôk pillanatnyilag diadalmaskodhatnak is, közeleg már a végítélet, amelynek során feltárul Isten mindeneket legyôzô hatalma, mely elôtt meg kell hátrálniuk az istenellenes erôknek. A történelem menetét a 7. fejezetben a szerzô négy idôszakra osztja, amelyet négy állattal jelképezett birodalom ural. Az elsô vadállat a babiloni birodalom, melynek jelképe a szárnyas oroszlán. A medve a médeket jelöli, akik megdöntik a babiloniak uralmát. A perzsa birodalom jelképe a párduc. A negyedik vadállat különbözik az elôzôektôl, s csak annyit tudunk róla, hogy különösen félelmetes és erôs. A negyedik vadállaton található tíz szarv Nagy Sándorra és a nyomában fellépô tíz szeleukida királyra utal. A vadállatok üldözik a Fölséges Isten szentjeit, de napjaik meg vannak számlálva, s végül Isten és hívei diadalmaskodnak. Fontos szerepet játszik az Emberfia alakja, aki az ég felhôin közeledik, hogy átvegye az uralmat a világ fölött. A mi keresztény értelmezésünk szerint ez Jézus Krisztus, akinek Isten az idôk végezetén átadja a hatalmat, hogy uralkodjon az egész világon. Dániel könyvének 7. fejezete szemléletesen ír a végidô eseményeirôl (Dán 7,1-28): „Baltazárnak, Bábel királyának 1. esztendejében Dániel álmot látott fekvôhelyén; látomás jelent meg szeme elôtt. Az álmot rögvest leírta. Így hangzik: Ezt jelenti Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy íme, az ég négy szele a nagy tenger ellen támadt. A tengerbôl négy hatalmas vadállat bukkant fel. Mindegyik különbözött a másiktól. Az elsô olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam, amint kitépték a szárnyait, de aztán fölemelték a földrôl, s mintha ember lett volna, két lábára állították, sôt emberi szívet is kapott. A második vadállat, lám, olyan volt, mint a medve; félig fölegyenesedett, s a szájában a fogai között három borda volt. Így biztatták: „Kelj fel, és egyél sok húst!” Majd ismét más vadállatot láttam. Ez párduchoz hasonlított. Hátán négy madárszárnya volt. E vadállatnak négy feje volt és hatalmat kapott. Ezután, íme, éjszakai látomásomban egy negyedik vadállatot is láttam. Félelmetes, rettenetes és szörnyű erôs volt. Hatalmas vasfogai voltak: falt és rágott, a maradékot pedig széttiporta a lábával. Egészen más volt, mint a többi vadállat, tíz szarva volt. Amint a szarvakat figyeltem, lám, még egy kis szarv nôtt ki közöttük. De elôbb az addigi szarvak közül hármat kitéptek. Lám, ezen a szarvon emberi szemhez hasonló szemek voltak, meg fennhéjázón beszélô száj. Amint néztem, egyszer csak trónokat állítottak fel, és az Ôsöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj tiszta, mint a gyapjú. Trónja lobogó lángból volt, kerekei meg izzó parázsból. Tűzfolyó eredt belôle és folyt tovább. Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak elôtte. Ítéletet tartottak, és felnyitották a könyveket. Aztán láttam az elbizakodott beszédek elhangzása után, amelyeket a szarv hirdetett, magam láttam, hogy megölték a vadállatot, testét darabokra vágták és tűzre vetették. A többi vadállat is elvesztette hatalmát, de egy meghatározott idôre még életben maradhattak. Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhôin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ôsöreghez ért, színe elé vezették. Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendôbe. Nekem, Dánielnek emiatt megrendült a lelkem, s elmém látomásai megzavartak. Odamentem az ott állók közül az egyikhez, és megbízható felvilágosítást kértem tôle mindezek felôl. Szóba állt velem, és megmagyarázta nekem a dolgok értelmét: „Ez a négy hatalmas vadállat négy király, aki hatalomra jut a földön. De a Fölséges szentjei nyerik el a királyságot, és az országot örökké birtokolni fogják, örökkön-örökké. A negyedik vadállatról is szerettem volna bizonyosat tudni, amely egészen különbözött a többitôl, és igen rettenetes volt. Fogai vasból voltak, karmai meg bronzból. Falt és rágott, a maradékot pedig széttiporta a lábával. Továbbá a fején levô tíz szarvról, s arról a másikról, amely kinôtt, és amely elôtt a három szarv lehullott. Ennek szemei voltak, és fennhéjázón beszélô szája, és nagyobbnak látszott, mint a többi szarv. Láttam, hogy ez a szarv hadat viselt a szentek ellen, s legyôzte ôket, míg el nem jött az Ôsöreg, és igazságot nem szolgáltatott a Fölséges szentjeinek, s míg el nem érkezett az idô, és a szentek el nem foglalták a királyságot. Így válaszolt: „A negyedik vadállat (ezt jelenti): egy negyedik ország lesz a földön, amely különbözik a többi országtól. Ez felfalja, összetiporja és szétzúzza az egész földet. A tíz szarv (ezt jelenti): ebbôl az országból tíz király jut hatalomra. Utánuk pedig egy másik kerül uralomra. Ez különbözik a többiektôl, és három királyt megaláz. Beszédeket mond a Fölséges ellen, és eltiporja a Fölséges szentjeit. Azt tervezi, hogy megváltoztatja az idôket és a törvényeket. Mindnyájan a kezébe kerülnek egy idôre, két idôre és egy fél idôre. Akkor ítéletet tartanak, s megszűnik uralma, széttiporják, úgyhogy végleg megsemmisül. Azután a Fölséges szentjeinek népe nyeri el a királyságot, a hatalmat és a legnagyobb országot az egész ég alatt. Az ô országa örökkévaló ország lesz, neki szolgál, és neki engedelmeskedik minden uralkodó.”(Dán 7,1-28).

Magyarázat: Ez a látomás hasonlít Nebukadnezár álmára a nagy szobor által jelképezett négy birodalomról. Annak más oldalról történő megvilágítása. Vadállatokról szóló látomás szerepel a Jelenések könyvében is (13. fejezet). Itt is, ott is azt jelenti: Isten országának minden ellensége kérészéletű, végül is diadalmaskodik Istennek örökké tartó országa. A háborgó tenger a világnak, a négy szél pedig a történelem nagy feszítő erőinek jelképe. Az első vadállat a bábeli birodalom, melynek gyakori jelképe a szárnyas oroszlán. A szárnyak kiszaggatása erejének megfogyatkozását jelenti. A medve, az iráni fennsík jellegzetes állata, a médeket jelenti, akik közvetlen meghódítói voltak a bábeli birodalomnak. A három borda és az elfogyasztandó sok hús a meghódított országok jelképe. A párduc a perzsa birodalmat jelenti. Itt sok magyarázó a római birodalomra gondol. Azonban a 19-27. versek félreérthetetlenül Nagy Sándorra és a nyomába lépő utódaira mutatnak. A tíz szarv: a tíz Szeleukida király. A kis szarv IV. Antiochusz Epifánész, a zsidóüldöző király. A merész dolgokat beszélő száj e király beszédkészségére és gőgös beszédeire utal (11,36; 1Mak 1,25). Trónokat állítanak fel, mert Isten szentjei is részt vesznek a világ megítélésében (Mt 19,28). A tüzes trón Ezekiel látomására emlékeztet (1,4.13.27). Az Évezredek Ősöregje (arámul Attik Jomin) az Örökkévaló Isten. A fehér haj is az örökkévalóság jelképe. A könyvekben fel vannak jegyezve az emberek összes jó és rossz cselekedetei (Jel 20,12). Az élet könyvéről lásd 12,1 verset. Az emberfia az ember szokásos elnevezése (Zsolt 8,5; főként Ezekielnél). Feltűnik Valaki, aki hasonlít a közönséges emberfiához, azonban emberfölötti hatalmat kap. Jelenti a választott népet a Messiással együtt (27. vers), szellemi értelemben pedig a Megváltót és az ő országát. Csak Máté evangéliumában 29 alkalommal nevezi magát Jézus az Emberfiának. A Fölséges szentjei: Isten választott szent népe. A tíz király a Szeleukida birodalom tíz uralkodója IV. Antiochusz Epifánesz előtt. A három király (illetve trónkövetelő), akit megaláz, valószínűleg Héliodorosz, Demetriosz és V. Ptolemeosz Epifánesz. IV. Antiochusz Epifánesz irtó hadjáratot indít Isten népe ellen. Meg akarja szüntetni a mózesi törvényt, és az abban előírt ünnepeket (1Mak 1,43-52). Az üldözés három és fél esztendeig tartott,a jeruzsálemi templom megtisztításáig. A Makkabeus hősök győzelmei a prófétai távlatban összeolvadnak a messiási ország részleges diadalaival és végleges győzelmével.

===================================================================

6. Jézus és az apokaliptika

Jézus igehirdetésének középponti gondolata, hogy a mennyek országa --vagyis Isten uralma -- közel van: ,,Beteljesedett az idô, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban'' (Mk 1,15)! Isten uralma már megkezdôdött, beteljesedni azonban csak a végsô idôben fog -- tanította Jézus. Ezzel kapcsolatban gyakran említi a végsô idôket, amikor az Emberfia visszatér -- Dániel jövendölése szerint. Felhívja tanítványait, hogy tartsanak ki, legyenek éberek, hogy a bekövetkezô eseményekre helyesen tudjanak reagálni. Jézus világvégérôl szóló igehirdetése mégsem kelt félelmet, sôt inkább az örömhír fontos részét képezi a keresztények számára. A tanítványoknak reménykedve kell várniuk a visszatérô Emberfiára és az általa bekövetkezô végítéletre. A hívô számára Jézus második eljövetele nem az apokaliptikus szerencsétlenségnek, hanem a jövendô üdvösségnek a kezdete. A Fiúisten megtestesülésével már megszakadt a bűn és szerencsétlenség láncolata, és a második eljövetel végleg rendet teremt a gonoszság által megrontott világban. A végítélet ennek a rendnek a helyreállítása, és örökké tartó megszilárdítása Jézus Krisztus által. Isten ígéretei beteljesülnek, és a hozzá hűségeseket örök élet várja. Az örök boldogság ellentéteként megjelenik az örök kárhozat képe is, amely tulajdonképpen az Istentôl felkínált üdvösséget elutasító ember állapotát akarja szemléltetni. Az evangéliumokban a végítélet képei apokaliptikusak, hiszen az emberiség életében bekövetkezô gyökeres változást ábrázolják, s ehhez bôségesen felhasználják a képek világának feltűnést keltô eszközeit. Jézus apokaliptikus beszéde Máté evangélistánál: „Amikor Jézus kijött a templomból és elindult. Tanítványai odafordultak hozzá, és mutogatták neki a templom köveit. Erre megjegyezte: „Látjátok ezeket? Bizony mondom nektek, nem marad itt kô kövön, amit le nem rombolnának.” Amikor az Olajfák-hegyén leült, egyedül tanítványai járultak hozzá, és kérdezték: „Mondd meg nekünk, mikor következik ez be? S mi lesz a jel eljöveteled és a világ vége elôtt?” Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják magukról, én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég. Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínség, ragály üti fel a fejét, és a föld megrendül itt is, ott is. De ez még csak a kezdete a gyötrelmeknek. Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket. Sokan eltántorodnak hitüktôl, elárulják és gyűlölik majd egymást. Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég. Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, amelyet Dániel próféta megjövendölt -- aki olvassa, értse meg! --, akkor, aki Júdeában van, meneküljön a hegyekbe. Aki a háztetôn van, ne jöjjön le, hogy kivigye a házából holmiját, s aki a mezôn van, ne térjen vissza, hogy elvigye köntösét. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök! Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétôl mindmáig és nem is lesz. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok. Akkor ha valaki azt mondja: Íme, itt a Krisztus vagy amott! Ne higgyétek. Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is. Lám, elôre megmondtam nektek. Ha tehát azt mondják nektek, hogy kinn van a pusztában --, ne menjetek ki, hogy a házban rejtôzködik --, ne higgyétek el! Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. Ahol a hulla van, oda gyűlnek a keselyűk. Mindjárt e gyötrelmes napok után a Nap elhomályosul, a Hold nem világít, a csillagok lehullanak az égrôl, és az egek erôi megrendülnek. Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhôin, nagy hatalommal és dicsôséggel. Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétôl a másikig. Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így amikor ezeket látjátok, magatok is megállapíthatjátok, hogy már közel van az ajtóban. Bizony mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek be nem következnek. Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, az ég angyalai sem, csak az Atya. Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön elôtti napokban ettek-ittak, nôsültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is. Akkor, ha ketten lesznek a mezôn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony ôröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok” (Mt 24,1-44)!

Magyarázat: Jézus e beszédben, amely az ötödik Máté evangéliumában, két dologról szól: Jeruzsálem pusztulásáról és a világ végéről. Ez a két jövendölés sokszor egybeolvad, s mintegy egy síkba vetítve látjuk az eseményeket. Ezt nevezik prófétai látomásnak, ahol a közeli és távoli jövő eseményei nem választhatók szét egymástól. Sőt azt is állíthatjuk, hogy Jeruzsálem pusztulása előképe a világ végének, mert ekkor szűnt meg hivatalosan az Ószövetség szerepe az üdvtörténetben. Ezt pedig az Ószövetség prófétái erős, kozmikus színezetű képekben jövendölték meg. Ez volt "Jahve napja". Ezt a prófétai stílust használja Jézus Jeruzsálem pusztulásának és a világ végének a jellemzésére. Irodalmi szempontból csodálatos alkotás ez a beszéd, melynek előterében áll a templom pusztulása, míg mögötte látható a világítélet. A templom, amelyet Nagy Heródes tervei alapján már 50 éve építenek, a zsidók csodálatának volt a tárgya. Az apostolok nem mulasztják el, hogy felhívják az Úr figyelmét azokra a hatalmas kövekre, amelyekből épült szinte az örökkévalóságot jelképezte az apostolok szemében. Ilyen kövekből épültek fel a szíriai Baalbek (Heliopolis) templomai, ahol még ma is látni lehet 10×6×4 m méretű köveket. Hihetetlennek tűnik fel az apostolok előtt Jézus jövendölése, hogy kő kövön nem marad. Az Olajfák hegyéről gyönyörű kilátás nyílt az alatta fekvő templom aranytetős fehér épületére. Az Olajfák hegye K-re volt a templomhegytől, 800 m-re emelkedett és a Kedron-völgy választotta el tőle. Az apostolok érdeklődnek Jézus eljövetele iránt. Ennek a szónak a görög megfelelője: paruzia jelentette a királynak hivatalos és ünnepélyes megjelenését valamilyen helyen. A keresztények ezt a szót Krisztus dicsőséges eljövetelére alkalmazták. Az apostolok kérik, hogy Jézus adja meg eljövetelének, valamint a világ végének előjeleit. Jézus válaszában először Jeruzsálem pusztulásáról szól. Ennek előjelei: hamis Messiások fellépése háborúk, éhínség, földrengés és ragályos betegségek. Az I. sz. közepe táján a római birodalomban mindenféle háborúk voltak számos földrengés pusztított Kis-Ázsiában és a görög szigeteken Rómában a pestis 30000 áldozatot követelt Palesztinában 45 körül éhínség volt (ApCsel 11,28). A keresztényeket üldözni fogják, de az evangéliumot már az egész világon, vagyis a görög-római világban hirdetni fogják, s szent Pál működésével szinte maradék nélkül megvalósul ez. Bizonyságul fog szolgálni Jeruzsálem pusztulása, miképpen jár az, aki Isten igéjét nem fogadja be. A pusztulás iszonyatossága hasonló lesz ahhoz, melyről Dániel próféta jövendölt (9,27; 11,31; 12,11), amikor Antiochus Epifánesz Kr. e. 168-ban Zeusz szobrát felállította a jeruzsálemi templomban. Ehhez hasonlítja Jézus majd az ostrom alatt a templomban kiontott vért, a templom elfoglalását a rómaiak által, hisz Titusz volt az utolsó ember, aki a szentek szentjében járt. Aki olvassa Jézus e jövendölését, meneküljön. A keresztények tényleg elhagyták Jeruzsálemet az ostrom előtt, s Pellába, a Tízváros egyikébe menekültek. A menekülés ne legyen télen, amikor esőzés van, ne szombaton, amikor nem volt szabad 1 km-nél nagyobb távolságot megtenni. Hamis próféták, álkrisztusok jelennek meg, és sok látszólagos csodát tesznek. A néphit vallotta, hogy Krisztus előbb rejtekhelyen, a pusztában jelenik meg. Krisztus megjelenése hirtelen és mindenkitől láthatóan fog bekövetkezni, mint a villámlás. Ahol a holttest... közmondás, amely Jézus nyílt megjelenésére utal - a keselyűk elől nem marad elrejtve az állati hulla -, de érthető Jeruzsálemre is, melyet a rómaiak fognak elpusztítani. Az álkrisztusok fellépte után megjelenik az Emberfia jele, ez az egyházatyák egyhangú felfogása szerint a kereszt. A prófétáknál és az apokaliptikában a kozmikus események hozzátartoznak a világvég leírásához: a nap elsötétedik... Az Emberfiának eljövetele az ég felhőin jelzi istenségét, mert az Ószövetség istenjelenéseiben a felhő mindig szerepet játszik. Jézus még egyszer szól erről az eljövetelről (Mt 26,64) a főtanács előtt. Az angyalok összegyűjtik a választottakat a szétszórtságból, valamint a pogányokat, akik üdvözülni fognak. A világ végének, de elsősorban Jeruzsálem pusztulásának lesznek előjelei. Amint a fügefa jelzi a nyarat, úgy ezek az előjelek, a bekövetkezendő eseményeket. A világ végének az idejét csak az Atya tudja, "még a Fiú sem" (ez nincs bent minden görög szövegben), mint ember. Az emberek Jeruzsálem pusztulásáig és a világ végéig élik megszokott életüket, mert az előjelek ellenére is meglepetésszerűen éri őket. Ezért olvasható a Talmudban: "Három dolog jelenik meg akkor, amikor nem is sejtik: A Messiás, a földbe rejtett kincs és a skorpió". Ketten lesznek... azt akarja kifejezni, hogy az egyik elveszti életét Jeruzsálem ostrománál, a másik pedig megmenekül. Összefoglalva: Jézus azon próféciája, hogy „kő kövön nem marad” szó szerint beteljesedett Kr. u. 70-ben, Jeruzsálem pusztulásakor. A tanítványok azt hitték, hogy Jeruzsálem pusztulásával a jelen világnak is vége lesz, s a Messiás megkezdi dicsőséges uralmát. Jeruzsálem pusztulása valóban kezdete volt a Messiás történeti büntető ítéletének, s előképe az utolsó ítéletnek. Jézus általános vonásokban szólt mindkettőről, a nélkül hogy az időt közelebbről megjelölné; óvatosságra, hűségre és állhatatosságra inti övéit minden kísértés és megpróbáltatás közt. Jeruzsálem pusztulásakor az evangéliumot már az egész római birodalomban hirdették, a végső úrjövetkor pedig az egész földön hirdetni fogják. A gyalázatos pusztulás (Dán. 9,27; Dán. 12,11) a templom megszentségtelenítése, melyet az ostrom idején a zélóták vérengzése okozott. Jeruzsálem pusztulásáig a zsidó-keresztények is megtartották a szombatot. Ez után Jézus az utolsó időkről kezd beszélni, és óvja övéit a csodatévő hamis krisztusoktól, az antikrisztus képviselőitől. Mikor a világ megérett az ítéletre, Krisztus, az örök bíró, olyan hirtelen jön el, mint ahogy a ragadozó madár lecsap zsákmányára. A tanítványok a 3. versben kettős kérdést intéztek. Első kérdésükre Jézus azt feleli, hogy Jeruzsálem pusztulása közel van, (lásd 33.vers). Ez a nemzedék Jézus kortársait jelenti, akik megélik Jeruzsálem pusztulását. A második kérdésre Jézus válasza az, hogy az utolsó ítélet napját csak Isten ismeri (lásd 36. vers).

===================================================================

7. A Jelenések könyve

Az ôskeresztény egyház Jézus Krisztus második eljövetelét nem tolta ki a távoli jövôbe, hanem a végidô közeli eljövetelének várásában élt, ahogy azt Szt. Pál tesszalonikaiakhoz írt levelei is tanúsítják. Ezt a végidôvárást látszólag alátámasztotta az a tény, hogy a keresztényeket hitük miatt üldözni kezdték, és ez alapot adhatott arra, hogy a hívek Isten közbelépésére és ítéletére számítsanak. Ebben a légkörben írta meg egy látnok Patmosz szigetén a Jelenések könyvét. A könyv címzettjei azok a kis-ázsiai keresztények, akiknek a Domitianus császár uralkodása alatti üldözések idején hitükben való megerôsödésre volt szükségük. Az Újszövetségi Szentírás sorrendben utolsó könyve János-apokalipszis néven is közismert, hiszen szerzôjének sokáig Szt. János apostolt tartották. Ez a feltételezés a modern biblikus tudomány szerint már nem állja meg a helyét, bár lehetséges, hogy a szerzô János apostol közvetlen környezetébôl származik. A Jelenések könyvének felépítése is utal annak apokaliptikus tartalmára. A látnok meghívása és a végidôbeli egyházközségek elôkészítése után megjelenik az Ítélôbíró és kinyilvánítja az isteni tervet (Jel 1,1-8,5). A végsô idôk fájdalmas eseményei a Jó és a Rossz harcát ábrázolják a világban, a Sátán lázad az Isten uralma ellen, ám a Mindenható a végsô ütközetben szétzúzza az istenellenes erôket, hogy aztán megalkossa az új eget és új földet (Jel 8,6-22,15). Az apokalipszisben feltűnik a Gonoszság megszemélyesített alakja, akit a vadállat jelképez. Ô az, aki megtéveszti az emberiséget, Isten helyébe teszi magát, és imádatot követel. Tetteivel Krisztust igyekszik majd utánozni, csodákat és jeleket művel, de mindezzel a Sátánt szolgálja -- éppen ezért rászolgál az Antikrisztus névre. A történelem folyamán többeket is azonosítottak az Antikrisztussal (-- elsôként Nérót, akinek neve a 666-os, sátáni számot rejti --), ô azonban a Biblia szerint csak az idôk végezetén tűnik majd fel. A Jelenések könyve leírja az Antikrisztus ténykedését:

„Ekkor láttam, hogy a tengerbôl egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név. A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt. Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. Leborultak a sárkány elôtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat elôtt is, és így imádták: „Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot” Gôgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit. Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és gyôzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétôl nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd elôtte Akinek van füle, hallja meg! Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki karddal öl, annak kard altal kell elhullnia. Ez a szentek állhatatosságának és hitének az alapja. Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földbôl. Két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány. Az elsô vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az elsô vadállat elôtt, amely kigyógyult halálos sebébôl. Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égbôl az emberek szeme láttára. A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat elôtt véghezvihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de felgyógyult. Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra, meg hogy megölje azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra elôtt. Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát. Ez a bölcsesség! Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat” (Jel 13,1-18).

Magyarázat: Amikor megállt a tenger fövenyén, felbukkant a tengerből egy vadállat, amely leopárdra, medvére és oroszlánra hasonlított. János Dániel könyvéből kölcsönzi e képet, hogy bemutassa a vadállat kegyetlenségét. A vadállat a keresztényüldöző római birodalomnak és minden Isten-ellenes hatalomnak a megszemélyesítője. A vadállat hét feje: hét római császár és Róma hét halma, a tíz szarv: Róma előtt meghódolt barbár királyok. A káromló nevek azok a címek, amelyeket a római császárok maguknak adattak, hogy istenként tiszteljék őket. Ki fogható a vadállathoz? - ez ellentéte Mihály nevének: Ki olyan, mint az Isten? - A megsebzett fej utánzása akar lenni a Báránynak, aki olyan volt, mintha megölték volna és mégis él. A második vadállat a szárazföldről, Kis-Ázsiából való. Szellemi és vallási természetű hatalmat jelent. A Bárányt utánozza két szarvával, de mindenben a sárkányhoz igazodik. Végeredményben nem más, mint az antikrisztus megjelenése vallásos színezet alatt. Csodái ügyes mutatványok, amilyeneket János idejében a pogányok is ismertek. A szobor a császár szobra lehetett, amely előtt áldozatot is mutattak be. - A bálványimádók jelet hordoztak, ez a keresztség jelének az utánzása. Ezzel azt is megjövendöli János, hogy a császárkultusz minden egyéb vallási kultuszt magába fog olvasztani. A vadállat neve - hatszázhatvanhat. A görögben és a héberben minden betűnek számértéke is volt. Minden valószínűség szerint a vadállat alatt Néró császárt kell érteni, mert ennek betűi számban kifejezve 666-ot adnak. Ez fejezné ki a vadállat kegyetlenségét, tökéletlenségét, amely szemben áll Jézus nevének számával, a 888-cal, a tökéletességgel. Összefoglalva: A tengeri vadállat a római birodalom, mint az antikrisztus és az összes istenellenes hatalmak jelképe. A vadállat leírása Dániel (Dán. 7,3-8) négy vadállatának jellemző vonásait foglalja össze, mert azok minden kegyetlenségét egyesíti magában. A hét fej Rómának hét halma és hét uralkodója (Jel. 17,9), tíz szarva és tíz koronája nagy hatalmát és hatalmának örököseit jelenti (Jel. 17,12.). Az istenkáromló nevek a római császárokat istenítő uralkodói címek. Minden istenellenes hatalom ereje már eleve halálos sebet kapott, amikor a gonosz lelket a mennyből letaszították, de különösen, amikor az Üdvözítő a megváltás művét befejezte. A halálos seb azonban meggyógyult, mert a gonoszlélek az utolsó ítéletig bizonyos hatalmat gyakorolhat a földön. A negyvenkét hónap az Egyház egész földi élete. A sátán csak testükben győzheti le Isten választottjait, de lelküket és örök üdvösségüket nem veheti el. A szárazföld Kis-Ázsia. A szárazföldi vadállat a pogányság szellemi erejének, az eretnekségeknek és az áltudománynak a jelképe. A sátánnak és az első vadállatnak ez az álprófétája külsőleg hasonlít a Bárányhoz, de tanítása a gonoszléleké (Mt. 7,15.). A megjelölés jelképes értelmű és azt jelenti, hogy a sátán és a vadállat teljesen tulajdonába veszi követőit. Ez ördögi utánzása a Jel. 7,3-8.-nak.

A János-apokalipszis drámai fordulatait ügyesen festik alá a könyvben található képek és szimbólumok, amelyek segítségével a szerzô megragadja fantáziánkat. A Jelenések könyvében található számok és jelképek 2000 év folyamán sokakat vezettek tévútra, ezért fontos, hogy megértsük: mindez csak kifejezôeszköz a teológiai igazság közlésére.

A Jelenések könyvében található számok jelentése:

• egy-elsô: kizárólagosság, elsôség, méltóság

• fél-három és fél: korlátozott idô, lehatárolt idô

• négy: egyetemesség

• hat: tökéletesség, negatív értelemben

• hét: teljesség, tökéletesség pozitív értelemben

• tizenkettô: Izrael, a választott nép összessége

• ezer: sokaság, nagy szám

A számok, szimbólumok megvilágítják az Isten által közölni akart teológiai igazságot: nnek a világnak vége lesz, Isten mindent megítél, majd új világot alkot. Ennek az új világnak, az új Jeruzsálemnek leírása található meg a Jelenések könyvében:

„Új eget és új földet láttam. Az elsô ég és az elsô föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égbôl, az Istentôl. Olyan volt, mint a vôlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felôl megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ôk az ô népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükrôl minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsôk elmúltak.” Akkor a trónon ülô megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” Majd hozzám fordult: „Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak.” Aztán folytatta: „Megtörténtek. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizébôl. Ez lesz a gyôztes öröksége: az Istene leszek, és ô az én fiam lesz. A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égô kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál.” Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!'' És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennybôl, az Istentôl alászállt szent várost, Jeruzsálemet. Isten dicsôségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakô, mint a kristálytiszta jáspis. Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei. Keleten három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve Annál, aki beszélt velem, arany mérônád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát. A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost e náddal: tizenkétezer stádium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt. Megmérte a falat: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlô az angyal mértékével is. Falai jáspiskôbôl épültek, a város pedig kristályhoz hasonló színaranyból. A város falainak alapjait mindenféle drágakô díszítette. Az elsô alapkô jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik topáz, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egy-egy gyöngy. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak. De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsôsége ragyogja be, világossága pedig a Bárány. Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsôségüket. Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka. A népek odahordják kincseiket és értékeiket. Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevô, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe. És megmutatta nekem az élet folyóját, kristályhoz hasonlóan ragyogott, Isten és a Bárány trónjából fakadt. Az utca közepén és a folyam két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, a fa levelei meg a népek gyógyulására szolgálnak. Átok többé nem lesz benne. Az Isten és a Bárány trónja áll majd ott, is szolgái hódolnak neki. Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be ôket, és uralkodni fognak örökkön-örökké” (Jel 21,1-22,5).

Magyarázat: A világítélettel új föld és új ég kezdődik, az egész fizikai világ megújul, hisz Szent Pál szerint a látható világ is magán viseli az eredeti bűn nyomait (Róm 8,19-22). Isten bemutatja a világot, amilyennek lennie kellett volna. Az új Jeruzsálem nő alakjában szerepel szokás volt a zsidóknál, hogy városokat, országokat női alakban megszemélyesítve ábrázoltak. Isten hajléka, sátra az emberek közt lesz, vagyis szoros kapcsolatba kerül az Isten az általa teremtett emberekkel, és így Izajás jövendölése a Messiásról, akit Emmanuelnek = Velünk az Istennek nevez, megvalósul. Győztes az, aki kitart Isten mellett, gyáva, aki nem meri megvallani. A Jelenések könyve amint nagy látomással kezdődött, ugyanígy nagy látomással fejeződik be. Bemutatja az angyal a szent várost, az Egyházat, mint a Bárány menyasszonyát és hitvesét. Ezzel rámutat érintetlen tisztaságára és ugyanakkor termékenységére, mert a lelkek millióit adja Krisztusnak. Az Egyházat nagy város alakjában szemlélteti, amely az égből szállott alá. A színes leírásban nem egy helyen egybeolvad a földi és a mennyei Egyház képe. A városban ott lakik az Isten, akitől fényességét kapja. Az Egyház üdvrendi elődje a zsidó nép tizenkét törzse, ezért szerepel a törzsek neve az egyes kapuk fölött. Isten oltalma alatt áll, ezért van a kapuknál angyal, és az alap a tizenkét apostol. A város mérhetetlen nagyságát fejezik ki a méretek. A tér minden irányában egyforma, a tér kiterjedése, a kockaforma a tökéletesség kifejezése volt. Bár elképzelhető, hogy a város közepén ziggurathoz hasonló tornyot gondolt el János, sőt ez látszik valószínűbbnek. A különböző drágakövek Isten kegyelmeinek változatosságát akarják kifejezni. Temploma nincs, mert Isten és a Bárány állandóan bent lakik a városban. Nincs szükség Napra és Holdra, mert Isten az örök világossága. A mennyben megvan minden. A keleti ember szemében a víz nagy szerepet játszik, ezért a mennyben megvan az élet vize, amely átvitt értelemben a keresztséget és a Szentlélek kegyelmeit jelzi. Már Ezekiel látomásában is szerepel az élet vize (47,12). Az élet fájának gyümölcse az Oltáriszentség, a fa levelei a bűnbánat szentségét jelzik. Istent színről színre látják az ég lakói, és távol lesz tőlük a bűn éjszakája. Összefoglalva: Az utolsó látomás jelképesen leírja az igazakra váró örök boldogságot. Az új ég és új föld (Iz. 65,17.; 66,22., 2Pt. 3,13.) az egész teremtett világ megújulása Istenben. Az új Jeruzsálem a mennyei egyház, melyet a próféta ószövetségi hasonlat alapján (Zsolt.44., Én.) Krisztus menyasszonyának nevez. Isten lesz velük: célzás Iz. 7,14., Iz. 8,8.-ra, ahol a Messiás neve "Emmánuel" vagyis Isten velünk. Az Istennel való kapcsolat, amelyet Krisztus közvetített számunkra, teljes mértékben megvalósul a mennyei boldogságban. Isten végleg megpecsételi ítéletét. Az élővizek forrása az örök boldogság. (Jel. 7,17.; 22,1.). A győztes az, aki mindhalálig kitart a kegyelemben. Ő az én fiam: a megszentelő kegyelem által. A gyávák a küzdelemtől megfutó keresztények. A próféta a mennyei Jeruzsálemet (az Egyházat) az égből leszálló, magas hegyen épült városhoz hasonlítja. A leírás megjeleníti az Egyház egységét, szentségét, apostoli voltát és egyetemességét. Helyenként a mennyei és földi Egyház rajza egybeolvad, mert az örök boldogság a földi kegyelmi életnek folytatása és tökéletes beteljesülése. Isten dicsősége maga az isteni jelenlét, a szent város tündöklése pedig az Egyház kincsei: az evangélium tanítást, a szentségeket, s a szentek erényeit jelenti. A magas fal az Egyházat védő isteni oltalom jelképe. Izrael tizenkét törzsének és a tizenkét apostolnak együttes említése kifejezi az Ószövetség és az Újszövetség szoros kapcsolatát, az isteni üdvösség rendjének előkészítését és beteljesedését. A fölmérés Isten különleges védelmét jelenti (Ez. 40,3., Zak. 2,1., Jel. 11,1.) A tizenkétezer stádium kb. 1500 kilométer; a mennyország mérhetetlensége. A hegyre épülő város kiterjedése minden irányban egyenlő, ez a tökéletességet jelenti. A drága anyagok a mennyország szentségét fejezik ki. A mennyországban nincs templom, mert az igazak színről-színre szüntelenül látják Istent. A Jel 21:24-27 részlet szemléletesen kifejezi az Egyház egyetemes (katolikus) voltát és szentségét. Jel 22:1-5 versek még az előző fejezet gondolatköréhez tartoznak és a mennyei Jeruzsálem kegyelemkincseit, szentégét és boldogságát írják le. A szent szerző Ezekiel leírását követi (Ez. 47,1-12.). - Az élő vizek folyója a keresztségnek és a Szentlélek kegyelmi ajándékainak jelképe. Az élet fája az Oltáriszentség, gyógyító levelei Isten kegyelme. Homlokukon hordják nevét (lásd Jel. 7,3 és Jel. 14,1.).

8. A Biblián kívüli apokaliptikus irodalom

Dániel könyvének mintájára a zsidóság kebelén több apokaliptikus könyv is született. A legismertebb apokalipszisek: Ábrahám apokalipszise, Illés apokalipszise, Ezdrás apokalipszise, Hénoch könyve, Mózes mennybemenetele, Szibillák könyvei, Ádám testamentuma, A tizenkét pátriárka testamentuma, Mózes testamentuma. Ezeknek közös jellemzôi: látnoki beszámolók, sok alakkal megjelölt képes beszéd, titkos kinyilatkoztatás, az emberi fantázia túlburjánzása. Éppen ezért jó oka van annak, hogy a Bibliába csupán két apokaliptikus írás kerülhetett belé. Hiszen az apokaliptikus irodalom fekete-fehér látásmódja a világ sorsát nem a Gondviselô Isten kezébe helyezi, hanem a Jó és a Rossz harcának eredményétôl teszi függôvé. Így az eredeti szándékkal ellentétben, az emberekben félelmek ébrednek a világ végével kapcsolatban, ahelyett, hogy reménykedve várnák az Úr szabadító közbelépését az emberiség javára. A Biblián kívüli apokaliptikus irodalom egyértelműen pesszimista: a világ a gonoszság tanyája, amely lakóival együtt pusztulásra van ítélve. Az isteni ítélet elodázhatatlan és véres valóság, amely elôl a bűnös ember nem menekülhet. A zsidó apokaliptikus irodalom egyik legismertebb műve a Mózes mennybemenetele c. irat, amely a Kr. u. I. századból származik: „Abban az idôben megjelenik majd Isten serege minden teremtménye fölött. Az ördögnek vége lesz, és a gyász vele együtt elvétetik. Ezután megtelnek a legfôbb angyal kezei, és bosszút áll az izraeliták ellenségein. A Mennybéli Isten felkél trónjáról és kilép szent lakóhelyérôl, mert megharagszik az ô gyermekeire. Ekkor remegni kezd a föld, a magas hegyek lesüllyednek, és a völgyek eltűnnek. A Nap nem ad több fényt és sötétre változik, a Hold teljesen véres lesz, és a csillagok eltévednek. A tenger egészen a mélységekig húzódik vissza, a források megszűnnek, a folyók kiszáradnak. Mert felemelkedik a Magasságos Isten, és nyíltan megjelenik, hogy megbüntesse a pogányokat és elpusztítsa a bálványokat” (Mózes mennybemenetele 10,1-7).

===================================================================

9. Apokaliptikus hangok a történelem folyamán

Az egyes korok embereit mindig is lenyűgözte az apokaliptika ígérete, mely a jók számára jutalmat és reményteli jövôt, míg a gonoszoknak kemény büntetést helyezett kilátásba. A fanatikus vallási vezetôk azzal ámították követôiket, hogy a nagy egyházaktól elszakadva, egyedül az ô szektájuk nyújthat oltalmat a fenyegetô isteni harag elôtt. A történelem folyamán sok politikai és társadalmi mozgalom használta fel programjában a közelgô világvége gondolatát. A világvégét tulajdonképpen Jézus mennybemenetelétôl kezdték várni a keresztények, és eleinte úgy gondolták, hogy ez nagyon hamar be fog következni. Egyesek annyira belefeledkeztek a világvége-várásba, hogy már nem törôdtek evilági feladataikkal sem. Ôket kellett figyelmeztetnie Szt. Pál apostolnak: „Urunk, Jézus Krisztus eljövetele és a hozzá való gyülekezésünk dolgában kérünk titeket, testvérek, ne tántorodjatok el egyhamar józan felfogásotoktól, és ne riasszon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd, sem állítólag tôlünk küldött levél, mintha az Úr napja már közel volna” (2Tessz 2,1-2). Magyarázat: Úgy látszik, némelyek félreértették az apostol előbbi tanításának vagy levelének valamelyik részletét, s azt hitték, hogy Krisztus megjelenése közel van. Az elsô század drámai történelmi eseményei ébren tartották az apokaliptikus várakozást a hívekben. Kr. u. 64-ben Róma felgyújtása után Néró császár megkezdte a keresztényüldözéseket, majd Kr. u. 70-ben a jeruzsálemi templom elpusztításával ugyancsak közelinek tűnt a végsô idô. A Krisztus utáni elsô három században folytatódó véres keresztényüldözések ellenére nyilvánvalóvá vált, hogy nem szükségszerű a végítélet korai bekövetkezése. Egyre inkább elôtérbe kerültek az evangélium szavai: „Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri” (Mt 24,36). Továbbra sem merült azonban feledésbe az apokalipszis gondolata, s amint alkalmas volt a történelmi légkör, mindig újra feléledt. A Kr. u. 1000. év beállta elôtt felerôsödtek az apokaliptikus hangok. A vészjósló hangok szerint ekkor kellett volna bekövetkeznie a világ végének, mert ekkor járt volna le Krisztus ezeréves uralmának ideje (vö. Jel 20,1-6). Középkori történetírók tanúsága szerint a keresztény Európa izgatottan készült az ezredfordulóra. Ahogy közeledett a titokzatos dátum, egyfajta tömeghisztéria uralkodott el az embereken. Elôfordult, hogy hitelezôk elengedték adósaik tartozását, megnyitották a rabok elôtt a börtönök kapuit, sokan szétosztották vagyonukat a szegények között. Az emberek bűnbocsánat reményében ostromolták a templomokat és sokan útra keltek, hogy a Szentföldön találkozhassanak a Jeruzsálembe visszatérô Krisztussal.

Amikor az ezredforduló eljövetelével mégsem történt semmi rendkívüli, a világvége-láz kissé alábbhagyott. Késôbb az apokalipszis ígéretét az eretnek-mozgalmak élesztették újjá: a flagellánsok, katharok és egyéb fanatikus csoportok a világ pusztulását és a saját megmaradásukat hirdették. A világvégével kapcsolatos hiedelmeket és elképzeléseket táplálták a középkori jósok és jövendômondók. A legismertebbek voltak Malakiás, a pápák jósa a XII. századból, valamint a Próféciáiról ma is közismert Nostradamus, a XVI. század szülötte. Az ô szenzációként tálalt jóslataik sokszor csak utólagos, gyakran erôltetett belemagyarázásnak tűnnek, amelyeket az utókor fontosabb történelmi eseményekre erôltetett

rá. A középkor világvége-várását jelentôsen befolyásolták Joachim a Fiore eszméi, aki a történelmet három korszakra osztotta fel: Az elsô kor az Atya kora, az Ószövetség idôszaka. A második kor a Fiú kora elnevezést kapta, amelynek során az evangéliumot nyilatkoztatta ki Isten az emberiség számára. A két kor ideje Joachim a Fiore szerint az ô élete alatt már lejárt, és nemsokára beköszön a harmadik kor: a Szentlélek kora, amely a szeretet, szabadság és béke korszaka lesz és a világ végéig fog tartani.

A reformáció idôszakában újra felbukkant az apokalipszis közelségének gondolata. A szélsôséges reformátorok a pápát és a Katolikus Egyházat a világ végén megjelenô Antikrisztusként bélyegezték meg, s a hasonló válasszal a katolikusok sem maradtak adósok. A világvége-ôrület legkiemelkedôbb képviselôi az újrakeresztelô mozgalom tagjai voltak, akik Münster városában építették ki véres terrorral végidôbeli közösségüket. A várost bekerítô, majd elfoglaló seregek 1535-ben véres véget vetettek a fanatikusok (rém)álomvilágának. Az újkor ugyancsak bôvelkedett a végidôre vonatkozó jóslatokban, próféciákban, amelyeknek napjainkban is élô tanúi a nálunk is megtalálható apokaliptikus szekták és vallási közösségek (adventisták, jehovisták, mormonok). Ezekrôl a csoportokról és eszméikrôl érdemes részletesebben is tájékozódnunk.

===================================================================

10. Végidôt hirdetô szekták és eszméik

a) A Hetedik nap adventistái

A William Miller által alapított mozgalom az 1834-1844-es évek között várta Jézus Krisztus második eljövetelét (-- ,,advenire'' latinul: eljövetel). Az eljövetel dátumát az alapító számította ki, s amikor bebizonyosodott, hogy tévedett, követôi kettészakadtak. A hozzá hűségesek, akiket ma a Hetedik Nap adventistáinak nevezünk, újraértelmezték vezetôjük tanítását. Eszerint Jézus Krisztus, a mennyei Fôpap 1844. október 22-én kezdte meg művét. Megtisztította a mennyei szentélyt, és minden egyes embert vizsgálatnak vetett alá. Miután ezt a vizsgálatot lefolytatja, bekövetkezik a látható eljövetele is. Ennek idôpontját az adventisták ma már -- elôrelátóan -- nem határozzák meg, csak annyit engednek sejteni, hogy az már nagyon közel van. Tanításuk szerint az igazak feltámadása után Jézus egy nagy csatában legyôzi a világ népeit, és megalapítja ezeréves országát, ahol az igazakkal együtt uralkodik. Ezután az égbôl jövô tűz elpusztítja a gonoszokat és a földet, majd egy új világ keletkezik.

b) Jehova Tanúi

Jehova Tanúinak szektáját 1880-ban alapította Charles Russel az USA-ban, s elsôdleges céljuk kezdetben a Biblia komoly tanulmányozása volt. Az alapító az elmélyült Biblia-tanulmányozás hatására hamarosan fontos felismerésre jutott: kiszámította, hogy a világvége 1914-ben fog bekövetkezni.

Az érdekesség kedvéért áttekinthetjük Russel számításait: Jeruzsálem pusztulása, amelyet ô Kr. e. 607-re tett, számára a ,,nemzetek idejének'' (Lk 21,24) kezdetét jelenti. Dán 4,16-32 szerint ez ,,hét idôn'' keresztül fog tartani. Egy ,,idô'' a Jel 12,6-14 szerint 360 napot foglal magában, míg a Szám 14,34 azt bizonyítja, hogy egy nap egy évet jelent. Ebbôl kifolyólag a ,,nemzetek ideje'' 2520 év, s ha ezt hozzáadjuk a Kr. e. 607-es esztendôhöz, megkapjuk az említett 1914-es évet.

Russel számítása figyelmen kívül hagyja a bibliai számok szimbolikus értelmét, csakúgy, mint azt a történelmi tényt, hogy Jeruzsálemet Kr. e. 587-ben rombolta le Nebukadnezzár király. Amikor az 1914-es év nem hozta meg a várt eredményt, elkészült az új magyarázat: Ebben az évben lépett fel Krisztus a mennyei trónra és kezdte meg a végsô harcot a Sátán ellen, amely láthatatlanul folyik. 1914 óta gyülekeznek a seregek a Földön, és készülôdnek a végsô csatára, az Armageddonra, amelyben Krisztus gyôzedelmeskedik és megkezdi ezeréves uralmát. Ennek az uralomnak a kezdetét századunkban már két idôpontra is megjövendölték: elôször 1925-re, majd legutóbb 1975-re. A jehovisták várakozása szerint a világ végén 144 000 igaz - természetesen kizárólag Jehova Tanúi közül - elragadtatik majd a mennybe, míg a többiek -- szintén jehovisták -- a Földön maradnak, és paradicsomi állapotok között élhetnek majd. A jehovista paradicsom képét jól ismerhetjük az Ôrtorony című kiadványukból: Jól öltözött nyakkendôs úriember, aktatáskával a kezében, szeretô családja körében látható, miközben a háttérben az oroszlán cicaként dorombol és a medve bárgyú képpel bámul a világra. Ezek a naiv, gyerekes elképzelések mégis sokakat rabul ejtenek, hiszen ,,emberarcú'' paradicsomot ígérnek: nem kell szenvedni, meghalni, minden olyan lesz, mint a Földön, csak tökéletes formában. Igazi materialista paradicsom

c) Az Utolsó Napok Szentjei -- a mormonok

A mormonok szektája nevében is viseli a végidôre vonatkozó utalást, hiszen az Utolsó Napok Szentjeinek nevezik magukat. Ezek az ,,utolsó napok'' már jó 150 éve tartanak, hiszen alapítójuk Joseph Smith 1827-ben, 22 évesen kapta meg -- állítólag egy angyal közvetítésével Mormon könyvét. Ez a könyv a mormonok hite szerint tartalmazza az isteni kinyilatkoztatást, amelyet minden embernek meg kell ismernie. Ennek érdekében a mormonok jelentôs missziós tevékenységet fejtenek ki. A mennyek országa természetesen elsôdlegesen a mormonoké, de annak alacsonyabb szintjein helyet kaphatnak más egyházak képviselôi is. Az Utolsó Napok Szentjei hisznek abban, hogy eljön a béke ezeréves birodalma. Ezt megelôzôen be kell következniük az apokalipszis eseményeinek, amelyeket a Jelenések könyvéhez hasonló módon írnak le. A világvége eseménysorozata mindenesetre késésben van, hiszen Smith szó szerint ezt jövendölte: ,,A fájdalmas büntetô ítélet még ennek a nemzedéknek az életében valóra válik''. A mormonok vallásának különlegessége, hogy követôi utólag megkereszteltetik elhunyt hozzátartozóikat is, mivel szerintük azok csak így érhetik el az üdvösséget. A világvége idôpontjáról nem mondanak konkrétumot, de szerintük mindenképpen az „utolsó napokat” éljük

d) Századvégi apokaliptikus szekták

Az ezredforduló közeledtével egyre aktívabbak a kisebb létszámú apokaliptikus szekták is, és gyakran hallatnak magukról -- negatív értelemben. A svájci alapítású Mihály-egyesület a tömegtájékoztató eszközökön keresztül is meghirdette a világvégét 1988. május 8-ra, anyák napjára. A világvégét égi jelnek kellett volna megelôznie a jövendölés szavai szerint: ,,Egy csillag hullik majd le az égrôl és megnyílnak a mélységek szakadékai'' A jóslat kudarca után a Mihály-egyesület vezetôi már óvatosabbak az elôrejelzésekkel, de annyit azonban elárulnak nekünk, hogy Isten haragjának kelyhe még az idei karácsony elôtt kicsordul. A német nyelvterület másik jelentôs világvége-váró szektája Erika Bertschinger alias Uriella ,,Fiat Lux'' elnevezésű ,,rendje'', amely szintén már több, az alapító által megjósolt világvégét élt túl. Uriella jövendölése szerint a világvége napján egy hatalmas kereszt jelenik majd meg az égen, és az igazhívôket -- a Fiat Lux tagjait -- gömbformájú űrhajókon érkezô ufók ragadják magukkal, és mentik meg a Földön bekövetkezô nagy tisztogatástól. Az új korszak a jósnô szerint már nem várat soká magára, a 2000. évben meg kell kezdôdnie, mert az idô megérett rá. Az emberi szellemet és lelket gyilkoló szekták mellett akadnak olyanok is, amelyek fizikailag is veszélyeztetik tagjaik vagy akár a kívülállók életét is. A 90-es években ennek tanúbizonyságát adták az ún. naptemplomosok által elkövetett rituális gyilkosságok, az USA-beli David Koresh szektája tagjainak tömeges tűzhalála, vagy az Aum szekta által a tokiói metróban megkísérelt gázmerénylet. Mindez azt igazolja, hogy a gonoszság erôi vallási köntösbe bújtatva is működnek a világban is sok tudatlan embert felhasználnak céljaik eléréséhez.

===================================================================

11. Apokaliptikus képek a liturgiában

Az apokalipszisekben gyakran használatos képek és szimbólumok sok helyen felbukkannak a különbözô keresztény rítusok liturgiáiban. Ezeknek az apokaliptikus képeknek sokszínűsége szárnyra kelti az emberi fantáziát és szinte nemcsak szemlélôivé, hanem részeseivé is válunk a liturgikus szöveg által közvetített valóságnak. Néhány példával szemléltetjük a liturgikus szövegek kifejezôerejét: ,,Ó, Uram, minden erôk uralkodója és minden irgalmasság Istene, akinek orcája tűztôl fénylô, szikrázó-lángoló kard, tüzes szekerek lovasa!'' (etióp liturgia-részlet) ,,Szülési fájdalmak rázzák meg a földet, amely magvak helyett holttesteket ad ki magából. A parancs arra kényszeríti, hogy egyetlen holttetem se maradjon méhében'' (nyugat-szíriai-antióchiai liturgia). ,,Láttam a férget, amely nem pusztul el, feje mint a krokodilé, ôsöreg és szörnyűséges, fogai rettenetes pofájában olyanok, mint a vascölöpök'' (kopt liturgia). ,,Áldott legyen a nap, amely majd eljön, s akkor megnyílik a Seol (=Holtak Birodalma) méhe. Ragyogó lesz a te feltámadásod, amelynek a letűnt és még életben levô nemzedékek is örülnek. A kürtök és trombiták hangjára felkelnek mind a megholtak és dicsôíteni fogják az Atyát. A Mennyei Királyság leszáll közéjük, hogy meglátogassa ôket, és Ádámot visszahelyezze a paradicsomba'' (kelet-szíriai-káldeus liturgia). A különbözô keleti liturgiák mellett a miénkben is megtalálható egy világvége-idézô gyöngyszem, a ,,Dies irae'' szekvencia, amelyet régen a temetési miséken és Halottak napján énekeltek. Babits Mihály fordításában, ,,Ítéletnek végsô napja'' címen megtalálható az Éneklô Egyházban, más változatokban pedig a Hozsannában is. Itt a Sík Sándor- féle szövegváltozatból közlünk egy részletet:

,,Ama végsô harag napja, a világot tűznek adja, Dávid így s Szibilla hagyja.

Reszket akkor holt meg élô, ha megjön a nagy Ítélô, mindeneket lattal mérô.

Csodakürtök zengenek meg, sírok éjén átremegnek, ítéletre mindeneknek.

Csodájára a halálnak, aki rég por, talpra támad, számot adni bírájának.

Kézzel irt könyv nyílik ottan: világ terhe, minden ott van, ítéletre felrovottan.

Bíró majd ha széket ül ott, minden rejtek felderül ott. Zsoldot bűn el nem kerül ott.

Én szegény ott mit beszéljek, pártfogómul kit reméljek, hol a szent is alig él meg.

Rettenetes fejedelem, kinél ingyen a kegyelem: Örök Jóság, légy jó velem!

Ha a rosszak zavarodnak, fojtó lángok kavarognak, akkor engem hívj áldottnak.

Térden kérlek, görnyedetten, sir a lelkem megtörötten: ott a végnél, állj mellettem!

Könnyel árad ama nagy nap, hamvukból ha föltámadnak a bűnösök s számot adnak.

Uram, nékik adj jó véget. Kegyes Jézus, kérünk téged, add meg nekik békességed''.

===================================================================

12. A Katolikus Egyház tanítása a világvégével kapcsolatban

A különbözô szekták és világvége-váró csoportok sokszor zavaros eszméinek áttekintése után fontos, hogy világosan lássuk, mit tanít a végsô idôkkel kapcsolatosan a Római Katolikus Anyaszentegyház. Azért is fontos pontosan rögzítenünk a katolikus tanítást, mert sokszor magukat katolikusnak valló vallási csoportok egyházilag nem elismert állítólagos Mária-jelenésekre, „felsôbb kinyilatkoztatásra” hivatkozva furcsa eszméket hangoztatnak a világvégérôl. Hamis és nem evangéliumi az a megközelítés, amely Isten haragjával és a gonosz világ elpusztításával fenyeget, miközben Mária üdvtörténetben betöltött szerepét eltorzítja, és egyfajta védôpajzsnak tekinti ôt az isteni ítélettel szemben. Mária szerepe mindig gyermekeinek Jézushoz vezetése, nem pedig azok megvédése Fia haragjától. Mindazoknak, akik inkább hisznek a gyanús látomásoknak, mint a Szentlélek által vezetett Egyház szavának, álljanak itt tanulságul Szt. Pál apostol szavai: „Csodálom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltatok, holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De még ha mi, vagy akár az égbôl egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen! Ahogy azelôtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, átkozott legyen” (Gal 1,6-9)!

Az idevágó hittételeket a Katolikus Egyház Katekizmusa fejti ki és magyarázza meg számunkra a Tanítóhivatal tekintélyével: „Krisztus, az Úr már gyakorolná uralmát Egyházán keresztül, de ennek a világnak minden dolga még nincs neki alávetve. Krisztus országának diadala nem érkezik el a rossz hatalmasságainak utolsó fellázadása nélkül. Az utolsó ítéletben, a világ végén, Krisztus dicsôségében jön el, hogy teljessé tegye a jó végérvényes diadalát a rossz felett, mert ezek -- mint a konkoly és a búza -- együtt növekednek a történelem folyamán. A dicsôséges Krisztus, aki az idôk végén eljön ítélni élôket és holtakat, feltárja a szívek titkos állapotát, és megfizet minden egyes embernek a tettei szerint, és aszerint, hogy elfogadta vagy visszautasította a kegyelmet” (680-682. pont). ,,Az utolsó ítélet Krisztus dicsôséges visszatértekor lesz. Egyedül az Atya ismeri napját és óráját, egyedül ô dönt eljövetelérôl. Fia, Jézus Krisztus által ô hirdeti majd ki végleges szavát az egész történelemrôl. Megismerjük majd a teremtés egész művének, valamint az üdvösség egész rendjének végsô értelmét, megértjük a csodálatos utakat, amelyek által gondviselése minden dolgot elvezetett végsô céljához. Az utolsó ítélet ki fogja nyilatkoztatni, hogy Isten irgalmassága legyôz minden igazságtalanságot, amit teremtményei elkövettek, és hogy szeretete erôsebb, mint a halál” (1040. pont). ,,Az idôk végén, Isten országa elérkezik a maga teljességében. Akkor az igazak örökre uralkodni fognak Krisztussal, megdicsôülve testben és lélekben, és az anyagi világ is átalakul. Akkor Isten lesz minden mindenben, örökkön örökké” (1060. pont).

===================================================================

13. A reménykedô keresztény várakozás

Ki tudja, mit hoz a jövô? Az ilyen és ehhez hasonló mondatok arról árulkodnak, hogy mennyire függünk mi, emberek a jövôtôl. Sokan szinte vallásos rettegéssel tekintenek a jövôre, és állandóan a tôle való félelem határozza meg életük folyását. A Jövô a legtöbb ember szemében szeszélyes, kiszámíthatatlan istenséggé vált, akinek az ember kénye- kedvére ki van szolgáltatva. Gerhard Ebeling, keresztény dogmatikus arra figyelmeztet bennünket, hogy ha Istent Urunknak akarjuk elismerni, akkor a jövô Uraként is el kell fogadnunk ôt. Ha ezt megtesszük, akkor megszabadulunk a jövôtôl való függôségünktôl, és jövônket Istenre bízhatjuk. Ô a Világ Mindenható Ura, vele nem versenyezhet a szerencse vagy a véletlen, ha az ô kezébe helyezzük életünket, nincs félnivalónk sem a jelenben, sem a jövôben. Nem tagadhatjuk, hogy olyan világban élünk, amelyben a válságokról, katasztrófákról és természeti csapásokról szóló hírek nyugtalanítanak és félelemmel töltenek el bennünket. A keresztény teológia nem nyújt számunkra semmiféle garanciát arra vonatkozólag, hogy az emberiség és a világ nem pusztul el, de mégis reményt adhat számunkra, hogy törékeny és gyarló létünkben is Isten ígéreteinek hordozói vagyunk. A keresztény igehirdetés közvetíti az embernek Jézus megtérésre való felhívását, s ugyanakkor meghirdeti Isten hűségének és szeretetének jelenlétét a világban. A keresztény tanítás az élet igenlése, amely szemben áll a halál hatalmával. A keresztény apokaliptika és világvége-várás annak a meghirdetése, hogy az élet értelme egyedül Istennél van, és ôbenne teljesedik az emberi történelem célja. A Mester búcsúbeszédében mondott szavai azok, amelyek biztosítanak bennünket, hogy a keresztény ember reménye nem csupán álmodozás, hanem azon az üdvtörténeti valóságon alapul, hogy Jézus Krisztus már megváltotta a világot: „Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyôztem a világot” (Jn 16,33). Bízni kell tehát az Úrban a szorongatások, szenvedések, üldözések, nehézségek között is, mert ő legyőzi a világot.

===================================================================

Irodalomjegyzék

A Katolikus Egyház Katekizmusa, Budapest 1994

A keresztény művészet lexikona, Budapest 1994

Barsi Balázs, A Bárány menyegzôje, Budapest 1997

Berger Klaus, Wie kommt das Ende der Welt, Stuttgart 1999

Deissler Alfonz, Was wird am Ende der Tage geschehen, Freiburg 1991

Gál Ferenc, A Jelenések könyve, Szeged 1994

Kehl Medard, Und was kommt nach dem Ende, Freiburg 1999

Mc Ginn Bernard, Antikrisztus, Budapest 1995

Müller Joachim, Apokalypse, Freiburg 1999

Stamm Hugo, Im Bann der Apokalypse, Zürich 1998

Szentírás, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 1999

A VILÁG VÉGE ÉS AZ ÖRÖK BETELJESÜLÉS

Isten még nem vitte végbe szent terveit. Azon a napon, amelyet az Atya előre meghatározott, Krisztus újra eljön, hogy az embereket megítélje és a világ művét bevégezze.

Krisztus jövendölései a világ utolsó napjairól

Az Urat egyszer megkérdezték tanítványai, hogy milyen jelek előzik meg az ő eljövetelét és a világ végét. Jézus ezt mondotta: „Vigyázzatok, senki el ne ámítson titeket. Mert sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: Én vagyok a Krisztus és sokat megtévesztenek. Hallotok majd háborúról és háborús hírekről. Szorongatás alá vetnek és megölnek titeket és nevem miatt gyűlölni fog titeket minden nép. Sokan megbotránkoznak, elárulják és gyűlölni fogják egymást, és sokakban kihűl a szeretet. Aki pedig állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. Isten országának ezt az örömhírét pedig hirdetni fogják az egész világon bizonyságul minden népnek. És ekkor jön el a vég.” (lásd: Mt 23,3-14)

* * *

Krisztus előre megmondotta, hogy tanítását a világ végéig az egész földkerekségen hirdetni fogják. Minden népnek meg kell hallania Isten országának örömhírét, mielőtt a vég bekövetkeznék. Krisztus azt is előre megmondotta, hogy tanítását sokan visszautasítják, az Egyházat támadják, a keresztényeket megkísértik, üldözik és megölik. „Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak.” (Jn 15,20) Azonkívül a népeket újból és újból háborúk, forradalmak, éhínség és rettenetes csapások fogják sújtani. Ilyen szorongattatásokban sok keresztény gyöngének mutatkozik és elhagyja hitét. Krisztus azonban azt is megígérte, hogy Egyházát minden megpróbáltatásban támogatni fogja: „A pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” (Mt 16,18) – „Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.” (Mt 28,20) Krisztus megígérte apostolainak és minden hívőnek, hogy a Szentlélek által megvilágosítja és megerősíti őket és így képesek lesznek hűségesek maradni üldözésben és szorongatásban, megmutatva a világnak, hogy Krisztus él és győzedelmeskedik.

Nem sokkal a világ vége előtt a Sátán még egyszer összeszedi minden erejét Isten országa ellen. A gonoszok úgy fognak élni, mintha nem volna Isten, utolsó ítélet és örökkévalóság. (lásd: Mt 24,37-39) Hamis próféták lépnek majd föl, sokakat megtévesztenek és a Hit megtagadására bírnak. Végezetül fellép az Antikrisztus, „a bűn embere, a kárhozat fia, az ellenszegülő, aki mindannak föléje emeli magát, amit Istennek mondunk és úgy mutatja magát, mintha Isten volna”. A Sátán hatalmából mindenféle hamis erőtétel, jel és csoda kíséri, és sokan hisznek neki. Krisztus azonban eljövetelekor isteni erővel fogja a Sátánt megsemmisíteni. (lásd: 2 Tesz 2,3-11) Krisztus mindezt előre megmondotta nekünk, hogy midőn ez megtörténik, meg ne tévedjünk, bátorságunkat el ne veszítsük és mindvégig meg ne tántorodjunk.

A világ vége és a halottak feltámasztása

Midőn Jézus a végső idők megpróbáltatásairól beszélt tanítványainak, azt mondotta: „Ama gyötrelmes idők után a nap elhomályosul, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről és a világrendszer fölbomlik. A földkerekség népei meglátják az Emberfiát, amint jön az ég felhőin nagy hatalommal és fönséggel. Elküldi angyalait, és azok egybegyűjtik az ő választottait a szélrózsa minden irányából.” (lásd: Mt 24,29-31)

* * *

A világ végét Isten határozza meg. Ő méri ki az időt és Ő az örökkévalóság királya. Csak Ő tudja, meddig fog tartani ennek a világnak az ideje, csak neki van hatalma ahhoz, hogy végét vesse. Ezért mondja Krisztus: „Virrasszatok, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.” (Mt 25,13) A világ végén Krisztus újra eljön és az egész világ előtt kinyilvánítja isteni dicsőségét. Eljövetelekor megrendül az egész teremtés. Eljövetele jelzi, hogy letelt a régi világ ideje, amelyben Isten dicsősége még el volt rejtve és megkezdődik az új világ ideje, amelyben Isten az egész teremtést betölti dicsőségével. Ezért nevezzük a világ végét Krisztus napjának is.

Midőn Krisztus újra eljön, isteni hatalommal maga elé hív minden embert. A halottak is meghallják hangját és föltámadnak. Krisztus mondja: „Eljön az óra, melyben mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az Isten Fia szavát és előjönnek; akik jót cselekedtek, föltámadnak az életre, akik pedig gonoszat cselekedtek, föltámadnak az ítéletre.” (Jn 5,28-29) A jók az Úr hangját kimondhatatlan örömmel, a gonoszok pedig rémülettel hallják. Föltámadáskor a halottak teste örökre egyesül lelkükkel. A gonoszok teste rút lesz, visszatükrözi szívük gonoszságát és kétségbeesését is. A jók teste azonban ragyogni fog, mint Krisztus megdicsőült teste.

Az Utolsó Ítélet

Kínszenvedése előtt ezt mondotta Jézus tanítványainak: „Midőn az Emberfia az ő fölségében eljő és vele mind az angyalok, akkor ő leül fölségének trónján. Összegyűjtenek eléje minden nemzetet és ő elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a bakoktól. A juhokat jobbjára állítja, a bakokat pedig baljára. Akkor így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot. Aztán így szól a balján állókhoz: Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Ezek örök büntetésbe mennek, az igazak pedig örök életbe.” (lásd: Mt. 25,31-46)

* * *

A halottak feltámadását az ítélet követi. „Isten meghatározott egy napot, amelyen igazságban ítélkezni fog a világon.” (ApCsel 17,31) Akkor már vége annak az időnek, amelyben béketűrőn elviselte a bűnösöket. A gonoszoknak megmutatja egész haragját, a jóknak egész szeretetét. Ezt az ítéletet Utolsó Ítéletnek nevezzük. Isten „Jézus Krisztus által fog ítélkezni” a világ fölött. (Róm 2,16) „Az Atya az ítéletet egészen a Fiúra bízta.” (Jn 5,22) Krisztus váltotta meg a világot, neki kell megítélnie is.

A megdicsőült Úr színe előtt minden kiderül, amit tettünk. „Megvilágítja a sötétség titkait és nyilvánosságra hozza a szívek szándékait.” (1 Kor 4,5) A jók a gonoszoktól elválnak. Krisztus azután kimondja az ítéletet. Aki Istent szerette és szolgálta, azt Krisztus magához hívja és neki adja az örök életet, aki elhagyta Istent és mindvégig nem tért vissza hozzá, azt Krisztus eltaszítja magától és örök halálra kárhoztatja.

Az Ítélet után a jók testestül és lelkestül bemennek az örök életbe, a gonoszok pedig testestül és lelkestül a pokolba taszíttatnak. A test azért vesz részt a jutalomban és a büntetésben, mert a földön is részt vett a jó vagy rossz cselekedetekben. Krisztus az Utolsó Ítéleten kimondja végítéletét a Sátán fölött is. Elveszi minden hatalmát és mindörökre a pokolra száműzi őt.

Utolsó ítélet azért lesz, hogy Isten szentségét, igazságosságát és bölcsességét minden ember elismerje, Krisztus az egész világ előtt megdicsőüljön, és a jók elnyerjék a megérdemelt tiszteletet és a gonoszok a megérdemelt szégyent. Akkor már Istent senki sem tagadhatja vagy vádolhatja, Krisztust senki sem támadhatja vagy utasíthatja vissza, a jókat senki sem nyomhatja el, senki sem gúnyolhatja és gyötörheti őket. „Akkor az istentelenek lelkük kínjában felnyögnek: Ezek azok, akiket mi valaha nevetségeseknek tartottunk és szidalmakkal illettünk. Mi, balgatagok, az ő életüket bolondságnak mondottuk és a végüket becstelennek. Íme, mint számláltatnak most Isten fiai közé és a szentek között a helyük.” (Bölcs 5,35)

A látható világ újjáalakítása

Isten ezt ígérte nekünk Izajás próféta által: „Íme, én új eget és új földet teremtek, a régieket nem is emlegetik és nem is jutnak senkinek eszébe. Örvendezzetek és vigadjatok majd mindörökké azoknak, amiket majd teremtek.” (Iz 65,17-18)

* * *

Midőn Isten az Utolsó Ítéleten megmutatja minden hatalmát, akkor az egész látható világ újjá fog alakulni. (lásd: Mt 19,28) Nem semmisül meg, mert Isten nem semmisíti meg azt, amit teremtett. De „elmúlik ennek a világnak az alakja”. (1 Kor 7,31) Isten szentségének és szeretetének tűzében átváltozik és tökéletessé válik. „Mi az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben az igazság lakik.” (2 Pét 3,13) A világ végén az Atya a látható világ újjáalakítását is Fia, Krisztus által viszi végbe: „Isten mindent alája vetett neki.” (1 Kor 15,27)

Krisztus a látható világot megszabadítja minden rossztól és rendetlenségtől, mely a bűn miatt érte és betölti örök dicsőséggel. A maga módján a teremtésnek is részt kell vennie Krisztus testének dicsőségében. Midőn a látható világ újjáalakult, akkor azzá válik, amivé Isten már kezdettől fogva rendelte: Isten ragyogó lakásává az emberek között. Ezzel teljesedik be a megváltás műve. Akkor Krisztus az egész megváltott teremtést átadja Atyjának. (lásd: 1 Kor 15,24)

Isten országa, teljes dicsőségében

A jelenések könyvében olvassuk: „Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger nincsen többé. És láttam a Szent Várost, az Új Jeruzsálemet Istentől leszállani az égből. Olyan volt, mint a vőlegénynek felékesített menyasszony. A trón felől harsány szózatot hallottam: Íme az Isten hajléka az emberek között. Ő velük fog lakni és azok az ő népe lesznek és maga az Isten lesz velük. Letöröl majd szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajveszékelés, sem fájdalom. Ami addig volt, elmúlt. Így szólt, aki a trónon ült. Íme, megújítok mindent.” (Jel 21,1-5)

* * *

Az új teremtésben végre egyedül a három személyű egy Isten uralkodik fölöttünk és lakik közöttünk. Megmutatja nekünk teljes dicsőségét és szeretetében örökké boldoggá tesz minket. Az egész megváltott teremtést betölti örök békével. Az új teremtésben Krisztus, Isten emberré lett Fia, az Atyával és a Szentlélekkel uralkodik majd felettünk és mindörökre velünk marad. Arcáról ránk ragyog az isteni dicsőség; az egész megváltott világ magasztalását fölajánlja az Atyának és minket megajándékoz az örök élet teljességével.

Az új teremtésben testünk és lelkünk, szemünk és szívünk, minden gondolatunk, érzelmünk és akaratunk betelik Isten dicsőségével. Kimondhatatlan örömmel ujjongunk, és örök szeretetben egyesülünk a Szentháromsággal és angyalaival és szentjeivel.

Akkor minden elmúlott, ami a régi világé volt. A Hitből látás lett, a reményből birtoklás. Nincsen többé kísértés és küzdelem, éhség és szomjúság, szenvedés és halál, mert a győzelmet már kivívtuk és az örök életet elnyertük. Nincsen többé szakadás, egy az ég és a föld, az angyalok seregei és Isten gyermekei minden népből és korszakból egyesültek Istenben. Nincsenek már templomok, mert maga a megváltott teremtés Isten ragyogó háza. Nincsenek többé évek és napok, mert mindenki Isten örökkévalóságában él és üli az ünnepet, melyet az Atya a világ kezdetétől készített.

Ez Isten országa, teljes dicsőségében, amelyet Krisztus hirdetett nekünk. Ez az örök haza, amely után szívünk kívánkozik. Ez a Bárány menyegzője, amely után az Egyház úgy óhajtozik, mint menyasszony. Ezt mondja Krisztusnak, az ő jegyesének: „Jöjj el, Uram Jézus!” (Jel 22,20)

„ A mi földünk, amely minden tavasszal újra zsendül, egy napon a dicsőségnek és fénynek új világában újjá sarjad. Az lesz az örök tavasz. Megjön, bármennyire késsék is.”

(Newman bíboros)

Ezért mondjuk mindennap:

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

szenteltessék meg a te neved;

jöjjön el a te országod;

legyen meg a te akaratod,

amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;

és bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk

az ellenünk vétkezőknek;

és ne vígy minket kísértésbe,

de szabadíts meg a gonosztól!

Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség

mindörökké.Ámen.