Valaki miért lesz szerzetes, és hogyan élnek a szerzetesek, milyen napirendjük van?

mert úgy véli, ez az életcélja, így tudja legmegfelelőbben Istent és az embereket szolgálni

attól függ, milyen rendbe megy

A szerzetesi állapot

Nurziai Szent Benedek fiatal korában hegyi remeteségbe vonult, hogy egészen háborítatlanul imádkozhassék és Isten titkairól elmélkedhessék. Egy idő múlva felismerte hivatását, hogy együtt kell élnie más remetékkel. Kolostort alapított és szabályzatot szerzett, amely szerint remete társai családi közösségben éltek, imádkoztak és dolgoztak. Ő volt a kolostor első apátja.

* * *

Már a legrégibb időktől sok keresztény élt szerzetesi közösségben, pap és világi egyaránt. Az imádságnak, elmélkedésnek és a szent liturgiának szentelték magukat. Sokan szentelték magukat a lelkipásztorkodásnak, az ifjúság nevelésének, a betegek ápolásának vagy a hittérítésnek is. Ezeket a közösségeket rendeknek nevezzük. Sok rendnek szent az alapítója.

Aki Istent egy szerzetesrendben szolgálja, Isten országáért sok mindenről lemond, ami különben meg van engedve. Nincsen magántulajdona és csak abból él, amit a közösségtől vagy jószívű emberektől kap. Lemond a házasságról és családról, hogy szűzen éljen és így egészen Istenhez tartozzék. A maga akaratát mindenben aláveti elöljárója akaratának és a rendi szabályoknak. Erre szerzetesi fogadalommal kötelezi magát. – Vannak szerzetes közösségek, amelyekben nem fogadalmat, hanem ígéretet tesznek.

A rendeknek nagy a jelentőségük az Egyház és az emberiség életében. Imádkoznak és áldozatot hoznak mindannyiunkért, azokért is, akik Istent nem tisztelik és bántják őt. Példájuk arra figyelmeztet minket, hogy Istent és felebarátainkat teljes szívünkből szeressük és készek legyünk mindenről lemondani, ha Isten azt akarja. Munkájuk az emberiség szolgálatában nagy áldás a világra. A szerzetesi élet nagy segítség abban, hogy Istenhez találjunk. Aki Istent egy szerzetesrendben szolgálja, az biztos és kipróbált vezetés alatt áll, megszabadul sok gondtól és kísértéstől, és egész szívvel osztatlanul adhatja magát Krisztusnak. Olyanokkal él együtt, akik imájukkal és példájukkal segítik öt, hogy Istent tökéletesen szolgálja.

Szerzetes rendbe csak az léphet, akinek erre Isten hivatást ad. Késznek kell lennie arra, hogy Istent mindenek fölött szeresse, Krisztust mindenben kövesse és a tökéletességre törekedjék. Késznek és képesnek kell lennie arra, hogy szerzetes közösségben éljen, megtartsa a rendi szabályokat, elöljáróinak engedelmeskedjék, lemondjon a magántulajdonról és szűzen éljen. Alkalmasnak kell lennie a rend különleges feladatainak elvégzésére is. Akinek hivatása van a szerzetességre, annak a szerzetesi élet nagy boldogság és egyben a legbiztosabb és legszebb út a tökéletesség elérésére.

Az „evangéliumi tanácsok”: mint az Evangéliumban olvassuk, némelyeket Jézus felszólított, hogy Isten országáért mondjanak le javaikról és hivatásukról, és egészen Őt kövessék. Boldogoknak nevezte azokat, akik Isten országáért lemondanak a házasságról. Ezért nevezzük az önkéntes szegénységet, Isten országáért vállalt önkéntes szüzességet és engedelmességet evangéliumi tanácsoknak.

Némelyek így beszélnek: „A szerzetesek sokkal többet tehetnének az emberiségért, ha megnősülnének és világi hivatást vállalnának.” – Először is, a szerzetesek imádságaikkal, áldozataikkal és engesztelésükkel mérhetetlen sok áldást könyörögnek ki nekünk. Csak Isten tudja, mi lenne belőlünk, ha a kolostorok rejtekében nem imádkoznának értünk. Másodszor, a szerzetesek fölbecsülhetetlen szolgálatot tesznek az emberiségnek mint lelkipásztorok, hittérítők, nevelők, tudósok, kutatók, művészek és különösen mint betegápolók.

„Aki az evangéliumi tökéletesség állapotára törekszik, annak a világtól el kell vonulnia; külsőleg az Istentől neki adott hivatás mértéke szerint, belsőleg teljesen.”

(XII. Piusz pápa)