Ki írta Mózes 5 könyvét? Ha lehet infóval bizonyítsatok.

A szövegkritika álláspontja szerint Mózes öt könyvét négy szövegből fésülték össze. Ezeket a szövegeket valószínűsíthetően Mózes korában jegyezték le, de maguk a szövegek kollektív alkotások, azaz az akkori folklór része voltak. A négy szöveget sokkal később a Krisztus előtti 6-8 század körül szerkesztették össze.

Nemrég olvastam pont erről egy tudományos dolgozatot angol nyelven. Fönt van a neten, de most nem találom.

szia

A Biblia 1. könyve – 1Mózes (Genezis)

Író: Mózes

Írás helye: Puszta

Írás befejezése: i. e. 1513

Megírt időtartam: „kezdetben”-től i. e. 1657

Nem kétséges, hogy ki írta a Genezist. A „Mózes törvényének könyve” hivatkozással és a Biblia első öt könyvére – amelynek egy részét a Genezis alkotja – történő hasonló utalással gyakran találkozunk Józsuénak, Mózes utódának idejétől kezdve. Valóban, Mózesre való hivatkozást, mintegy 200-at, találhatunk a Biblia későbbi 27 könyvében is. A zsidók sohasem vitatták Mózes szerzői voltát. A Keresztény Görög Iratok gyakran említik Mózest mint „a törvény” íróját, a végső tanúbizonyságról pedig maga Jézus Krisztus gondoskodott. Mózes közvetlenül Jehova utasítására és az ő ihletése alatt írt (2Móz 17:14; 34:27; Józs 8:31; Dán 9:13; Luk 24:27, 44).

A Genezis sok más tekintetben is meglepően megegyezik a bizonyított tényekkel. Egyedül a Genezis ad igaz és tényleges beszámolót a Vízözönről és annak túlélőiről, noha az egy áradatról és annak emberi túlélőiről szóló beszámolók megtalálhatók az emberi család több ágának feljegyzéseiben is. (Megmentésüket sok esetben valamilyen vízi jármű eredményezte.) A Genezis beszámolója azt is meghatározza, hogy az emberiségnek Noé három fiától: Sémtől, Hámtól és Jáfettől származó különböző ágai hol éltek. Dr. Melvin G. Kyle, a Xeniai Papnevelő Intézet professzora (Missouri, USA) ezt mondja: „Vitathatatlan tény, hogy a hámita faj egy központi helyről, valahonnan Mezopotámiából vándorolt délnyugatra, a jáfetita ág északnyugatra és a sémita ág kelet felé, a Sineár földje felé.”

A Biblia 2. könyve – 2Mózes (Exodus)

Író: Mózes

Írás helye: Puszta

Írás befejezése: i. e. 1512

Megírt időtartam: i. e. 1657–1512

Westcott és Hort bibliakutatók szerint Jézus és a Keresztény Görög Iratok írói több mint 100 esetben hivatkoznak az Exodusra vagy idéznek belőle, mint például amikor Jézus így szól: „Mózes adta nektek a Törvényt, ugye?” Az Exodust Mózes a Sínai-pusztában írta i. e. 1512-ben, abban az évben, amikor Izrael fiai elhagyták Egyiptomot. Az Exodus 145 éves időszakot ölel fel, József i. e. 1654-ben bekövetkezett halálától i. e. 1512-ig, Jehova imádatát szolgáló sátor felállításáig (Ján 7:19; 2Móz 1:6; 40:17).

Más bibliai írók állandóan hivatkoznak az Exodusra, kimutatván ezzel annak prófétai jelentőségét és értékét. Több mint 900 évvel később Jeremiás így írt: „az igaz Isten, a Nagy, az Erős, seregek Jehovája az ő neve”, aki Izrael népét kihozta Egyiptomból „jelekkel és csodákkal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy félelmetes erővel” (Jer 32:18–21). Több mint 1500 évvel később István főként az Exodusban található információkra alapozta a felkavaró tanúságtételét, amely végül mártírhalálához vezetett (Csel 7:17–44). Mózes életét a Biblia a Zsidók 11:23–29. versében számunkra a hit példájaként idézi, és Pál gyakran hivatkozik más helyeken is az Exodusra, hogy számunkra figyelmeztetést és példát adjon (Csel 13:17; 1Kor 10:1–4, 11, 12; 2Kor 3:7–16). Mindez segít nekünk megérteni, hogy mennyire szervesen egybefonódnak a Biblia részei egymással, és hogy mindegyik rész hozzájárul Jehova szándékának feltárásához, s ezért hasznos számunkra.

A Biblia 3. könyve – 3Mózes (Leviticus)

Író: Mózes

Írás helye: Puszta

Írás befejezése: i. e. 1512

Megírt időtartam: 1 hónap (i. e. 1512)

Nem kétséges, hogy Mózes írta a Leviticust. A könyv befejezése vagy kolofonja ezt mondja: „Ezek azok a parancsolatok, amelyeket Jehova adott Mózesnek” (27:34). Hasonló kijelentést találunk a 3Mózes 26:46-ban. Az előzőleg már ismertetett bizonyítékok igazolják, hogy Mózes írta a Genezist és az Exodust, ugyanez bizonyítja, hogy ő írta a Leviticust is, mivel nyilvánvalóan a Pentateuch eredetileg egy tekercs volt. Ezenkívül a Leviticus egy „és” kötőszóval kapcsolódik az előző könyvekhez. A legerősebb bizonyíték abban a tényben található, hogy Jézus Krisztus, valamint Jehova más ihletett szolgái gyakran idéznek belőle vagy hivatkoznak a Leviticusban előforduló törvényekre és alapelvekre, és ezt a könyvet Mózesnek tulajdonítják (3Móz 23:34, 40–43 – Neh 8:14, 15; 3Móz 14:1–32 – Máté 8:2–4; 3Móz 12:2 – Luk 2:22; 3Móz 12:3 – Ján 7:22; 3Móz 18:5 – Róma 10:5).

A Leviticus minden vonatkozásban magán viseli az isteni ihletettség bélyegét. Emberek aligha találhattak volna ki ilyen bölcs és igazságos törvényeket és szabályokat. Az étrendre, a betegségre, a karanténra és a holttestekkel kapcsolatos bánásmódra vonatkozó rendszabályok olyan tények ismeretét mutatták, amelyeket az orvostudomány emberei csak évezredekkel később fedeztek fel. Istennek a tisztátalan állatok elfogyasztását tiltó törvénye utazásuk alatt megvédte az izraelitákat. Megvédte őket, nehogy trichinosist kapjanak a disznóhústól, tífuszt és tífusszerű betegségeket a halak bizonyos fajtájától és a már holtan talált állatoktól származó fertőzéstől. Ezek a gyakorlati törvények tehát a vallásuk és az életük irányítására szolgáltak, valamint arra, hogy szent nemzet maradhassanak, s elérhessék és örökölhessék az Ígéret földjét. A történelem azt mutatja, hogy a Jehova által adott egészségügyi szabályok más népekhez viszonyítva határozottan a zsidók előnyére szolgáltak.

A Biblia 4. könyve – 4Mózes (Numeri)

Író: Mózes

Írás helye: A puszta és Moáb síksága

Írás befejezése: i. e. 1473

Megírt időtartam: i. e. 1512–1473

A Numeri nyilvánvalóan része volt az eredeti öt kötetnek, amely a Genezistől a Deuteronomiumig bezárólag tartalmazta a könyveket. Első verse „és” kötőszóval kezdődik, amely a történetet összekapcsolja azzal, ami előzőleg történt. Így Mózes kellett hogy az írója legyen, minthogy ő írta az előző beszámolókat is. Ez kitűnik a könyvnek ebből a megállapításából: „Mózes állandóan feljegyezte”, valamint a könyv kolofonjából: „Ezek azok a parancsolatok és bírói döntések, amelyeket Jehova Mózes útján elrendelt” (4Móz 33:2; 36:13).

A beszámoló hitelessége felől nem lehet semmi kétségünk. Arról a szárazföldről, amelyen vándoroltak, Mózes azt mondta, hogy „nagy és félelmet keltő pusztaság”; és még ma is a szétszórtan ott lakó embereknek állandóan változtatniuk kell a helyüket, hogy legelőt és vizet találjanak (5Móz 1:19). Ezenkívül a nemzet sátorozására vonatkozó részletes utasítások, a haladás rendjére és a tábori ügyek intézésére szolgáló kürtjelek lejegyzései is arról tanúskodnak, hogy a beszámolót valóban „a pusztában” írták (4Móz 1:1).

A Biblia 5. könyve – 5Mózes (Deuteronomium)

Író: Mózes

Írás helye: Moáb síksága

Írás befejezése: i. e. 1473

Megírt időtartam: 2 hónap (i. e. 1473)

Mivel ez a könyv a Pentateuch ötödik tekercse vagy kötete, az írója nyilván ugyanaz, mint a négy előző könyvé, tudniillik Mózes. A megnyitó kijelentés azt árulja el a Deuteronomiumról, hogy ezek „Mózes szavai, amelyeket szólt az egész Izraelnek”. A későbbi kifejezések is, mint például: „Mózes megírta ezt a törvényt” és „Mózes megírta ezt az éneket”, világosan bizonyítják Mózes írói voltát. Neve csaknem 40-szer szerepel, rendszerint azzal kapcsolatban, hogy ő tette ezeket a kijelentéseket. Az első személy használata végigvonul a könyvön, és ez Mózesra utal. A befejező verseket Mózes halála után írták, minden valószínűség szerint Józsué vagy Eleázár, a főpap (1:1; 31:9, 22, 24–26).

A Pentateuch első négy könyvének hitelességére vonatkozóan előadott bizonyítékok érvényesek a Deuteronomiumra is, amely a Pentateuch ötödik könyvét alkotja. A Keresztény Görög Iratokban a négy leggyakrabban idézett könyv egyike a Deuteronomium; a másik három a Genezis, a Zsoltárok és az Ésaiás könyve. 83 idézetet olvashatunk belőle, és a Keresztény Görög Iratokból 17 könyv hivatkozik rá.

Ezenkívül a könyvben elmondott események és kijelentések pontosan megfelelnek a történelmi helyzetnek és körülményeknek. Az Egyiptomra, Kánaánra, Amálekre, Moábra és Edomra való hivatkozások történelmileg pontosak, a helységneveket is pontosan állapították meg. A régészet egyre több olyan bizonyítékot hoz felszínre, amely megvilágítja Mózes írásainak hitelességét. Henry H. Halley ezt írja: „Az archeológia bizonyítékai annyira meggyőzőek az utóbbi időben, hogy ez határozott véleményt váltott ki a konzervatív nézetet illetően [miszerint Mózes írta a Pentateuchot]. Az az elmélet, hogy az írás tudománya ismeretlen volt Mózes napjaiban, teljességgel tarthatatlan. És az Egyiptomban, Palesztinában és Mezopotámiában évente feltárt újabb és újabb írásos leletek, valamint a föld rétegeiből előkerülő bizonyítékok mind azt igazolják, hogy a (Héber Iratok) elbeszélései történelmileg pontos beszámolók. Maguk a ’tudósok’ határozottan egyre több tiszteletet kénytelenek adni a Mózes szerzőségére vonatkozó hagyományoknak.” Tehát a külső bizonyíték is alátámasztja a Deuteronomiumot éppen úgy, mint a Pentateuch többi részét, megállapítva, hogy valódi, hiteles feljegyzés, amelyet Isten prófétája, Mózes készített.