Miért jó, ha az ember megiszik egy pohár kávét, ahelyett, hogy másnak segítsen?

egyetlen kérdésem lenne kedves kérdező?

Szerinted Jézus az ételosztásra terelte a hangsúlyt amikor a Földön volt?

S ha rendszerese ételt adok valakinek, akkor keresztény életet fog élni?

Hányan követték Jézust azután hogy enni adott nekik?

Jézus elsősorban nem ezért jött,,

s ha meghalok akkor ki fog enni adni annak akinek addig enni adtam?

Szerinted ez segitség? halászni kell megtanitani valakit, nem halakat adni, mert igy sosem fog változtatni az életén sem , és keresztény se lesz belőle, mert az életén nem fog változtatni,

S ha csak az ételért lesz valaki keresztény annak nincs fogalma aról, mit jelent keresztény életet élni.

Jézus is fogyasztott bort, ha jól emlékszem, még az utolsó vacsorán is, talán.

Szerintem ha soha nem csinálnám azt, ami jólesik, idővel depressziós lennék és felakasztanám magam. Akkor aztán végképp nem tudnék ételt osztani. Ezért néha inkább kávézom, például. Hosszútávon jobb ez így.

Elég csúnya logikai bakugrást követsz el. Azt írod, hogy ha valaki túl sokat törődik magával, az rossz. A "túl sok"-at persze zárójelbe teszed, ami kell, hogy ne mondj ellent a vallásodnak, mely egyértelműen kimondja az önszerezet fontosságát ("szeress másokat úgy, mint tenmagad" - ha magam nem szeretem, akkor evidens, hogy másokat sem). Ugyanakkor puszta tautológia; bármilyen tevékenység "túl (sok)"-nak minősítése negatív minősítést jelent, így semmilyen információtartalma sincs abban, hogy egy tevékenység "túl (sok)" folytatása rossz.

Aztán jön a bakugrás: a legjobb, ha semennyit sem csinálom, ami rossz. Rendben, de akkor minél kevesebbet foglalkozzam túl sokat magammal? Ennek így nincs sok értelme. Vagy minél kevesebbet foglalkozzam magammal? Mintha ezt sugallnád, dehát Te sem ezt magát nevezted rossznak, így ha erre akarnál kilyukadni, nem tisztességes a logika szabályaival szemben, és a kereszténység szempontjából sem következetes.