Miért akarja Isten, hogy szeressük, ha nem mutatja meg magát?

Bocsi kedves Luci,

de amilyen jókat szoktál válaszolni esetenként, most meg ugyanolyan baromságot kérdezel. Vallási kérdésekben te ennél azért sokkal tájékozottabb vagy, legalábbis nekem eddig úgy tűnt. Most viccelsz?

Ez a kérdés vagy kamu, vagy mély tudatlanságról árulkodik, ám legyen,

Istent szeretni annyit jelent mint isteni önmagunkat tisztelni és szeretni, imádni önmagunkban és embertársainkban. De hogyan szerethetnénk isteni önmagunkat, ha azt tudjuk magunkról, hogy nyomorult, föld porából alkotott, bűnös lények vagyunk? Ha még nem ébredtünk isteni kilétünkre, és fogalmunk sincs arról hogy mi Isten szerves részei vagyunk? Ha inkább örökre elkárhozunk mintsem elismernénk, kijelentenénk, és kifejezésre hoznánk, hogy Isten egyszülött fiai, leányai, a Krisztus vagyunk?

Nem, egy ismeretlen Istent nem lehet szeretni, akit senki se látott, aki miatt rengeteg vita, viszálykodás és vérontás folyik, akiről rengeteg dolgot hallottunk melynek fele se igaz, akiről még azt se tudjuk hogy létezik.

Isten létezik, de nem egy valaki rajtunk kívül, Isten nem teremtett semmit, mi nem teremtményei, hanem fejleményei vagyunk, hasonlóképpen mint a fa levele sem a fa teremtményei, hanem fejleményei. Mint ahogy az élet a fa levelében ugyanaz az élet az egész fában, hasonlóképpen az Isten bennünk ugyanaz az Isten mit az egész világmindenségben.

#12

"Csak azt nem értem, hogy miért szükséges a "jó" ember (aki a mennybe jut) tulajdonságai közé a vak hit, hiszékenység megléte?"

Nem tudom ezt a hülyeséget te kitől hallottad, és hogy miért dőltél be neki.

1) A hitnek semmi köze a hiszékenységhez.

2) Még a hit sem feltétlenül szükséges az üdvösséghez.

Ha komolyan érdekel a dolog, akkor szívesen linkelek irodalmat.

De ha csak kekeckedni jársz ide, akkor inkább keress magadnak hasznosabb időtöltést. Egy ilyen beszólással csak marhára lejáratod magad...