Istennek miért nem fontos, hogy minden ember boldig legyen itt a földön?

az éden kertben Sátán a lázadáskor megvádolta, hogy hazudik, és a Teremtményeit megfosztja minden jótól,

az embert pedig azzal vádolta, hogy nem önként szeretetből áll ki a teremtő mellett csak ha a Teremmtő "lefizeti" msászóval az ember érdekből "szolgállja vagy áll

Iten mellé ezt kell bebizonyitani, A Teremtő az Ő részét és az emberek is a magunk részét, Sátánnak ne legyen igaza

Ez a cél....

Teszek egy próbát kedves Kérdező! Képzeld el a következőt:

Van egy csodálatos hegy, aminek a felhők között van a csúcsa. Ott van egy kiterjedt fennsík, ahol vidáman élnek az emberek, süti orcájukat a napfény, belátják az egész világot, megvan mindenük, boldogok, azt csinálnak, amit akarnak. De ha ilyen magas egy hegy, annak bizony meredek az oldala! És bizony ez azt jelenti, hoyg a szélén vannak olyan szakadékok, amikre ha rátéved az ember, akkor bazi nagyon zuhan és szörnyet hal! Eddig világos? Na most képzeld el a következő sztorit. Ebben a szép világban van a Vár Ura és van Hugó, a nyafogó kisgyerek. Nem tudjuk, miért nyafog egy ilyen világban, valószínűleg benne van a baj és nem a világban, de amikor egy ilyen szakadék széléhez ér, a Vár Ura rászól:

- Vigyázz, nehogy beleess!

- Miért mondod ezt? - kezdi a nyafogást Hugóka.

- A fennsíkon mindened megvan, és biztonságban vagy, de a szakadék már nem a fennsík, hanem annak a széle, vége. Ez már másmilyen, mint a fennsík, nem biztonságos.

- Miért?

- Azért, amit mondtam: mert ez már nem a fennsík! Különbözik tőle! Tehát ha a fennsík biztonságos, akkor az, ami különbözik tőle, már nem biztonságos.

- De miért nem mehetünk oda is? - folytatja az értetlenkedést Hugóka.

- Menni éppen mehetsz, de mivel az nem olyan, mint a fennsík, hanem meredek, ezért le fogsz zuhanni és meghalhatsz!

- Miért mondod ezt? Meg akarsz félemlíteni?

- Nem, én csak óvlak, és elmondtam, hogy a szakadék másmilyen, mint a hegycsúcs!

- De én nem akarok ilyen félelmben élni!

- Nem kell félelmben élned, csak jeleztem, hogy nemcsak a fennsík létezik, hanem van a fennsíkon kívül is más, ami más, mint a fennsík. Maga a szakadék az, ami félelmetes, de ha elkerülöd, nem kell félned tőle.

- Nem hiszek neked! - dacoskodott tovább Hugóka egyre elborultabb aggyal. - Nem is félelmetes semmi, a szakadék sem! Nem is halok meg, ha belezuhanok! Szerintem te magad ölsz meg engem, ha odalépek! Mert ilyen gonosz vagy!

Na, kérdéseim:

- Hugóka mennyire ismeri és mennyire érti félre a Vár Urát és annak szeretetét?

- Hugóka mennyire szereti a Vár Urát?

- Hugóka vagy az Úr ismeri jobban a szeretetet?

- Még ha Hugóka felfogóképessége viszonylag szűk is, nem bővülne ismerete, nem látná jobban a teljesebb valóságot, ha jobban szeretné, ismerné a Vár Urát és nem vonná kétségbe az Ő jó szándékát, amivel figyelmeztet az objektív veszélyre?

Akkor azt tudom mondani, hogy imádkozz! különösen a kisértések, megpróbáltatások, csapások idején. Tudd, hogy Isten azokban is benne van, ilyenkor van különösen közel hozzánk, mert Ő is ismerte a szenvedést, a kísértést, amikor megtestesült. Nekem is van egyébként életemnek egy meghatározó élménye (a több közül)...

Még kamaszkoromban volt egy lány, akit szerettem, hívő is volt, tök jól el tudtam volna képzelni őt a feleségemnek. Imádkoztam Istenhez, hogy segítsen ebben a tervemben. Akkor az csak egy plátói kapcsolat volt, tehát nem jártunk, de még csak nem is mondtam neki, hoyg szeretem, pedig minden nap találkoztunk, mivel osztálytársak voltunk és beszélni azért beszéltünk egymással. És miután kértem Istent, hoyg most már segítsen tovább lépnünk, mi történt? Visszafelé fordultak az események! A lány elkezdett minden ok nélkül kerülni engem! Totál hülye helyzet volt, mert nem mondtam neki, hogy számomra több, mint haver, így nem is tudtam mit "számonkérni" rajta, de rohadtul nem tudtam előre se lépni. Ráadásul pont azután, hoyg kértem Istent és nem is rossz szándékaim voltak. Hát, mit mondja, rohadtul kiakadtam. Sosem voltam gyenge legény, de akkor napokon át élőhalottként jártam csak, aztán amint egyedül maradtam, egyből bőgni kezdtem. Baromi szar volt, elhiheted. És akkor bizony felmerült a kérdés, hogy ha Isten nem segít engem egy ilyen jónak tűnő dologban, ami életem egyik legfontosabb eseménye, akkor most mi legyen az Istennel való kapcsolatommal is ezután? Kezdett egyre elviselhetetlenebb lenni az értelmetlenség, a tehetetlenség, az érzelmi szenvedés. És egyre inkább egy döntés felé csúcsosodott ki mindez: vagy Isten, vagy a lány! Vagy az az Isten, aki akkro látszólag nem segített, vagy a lány, akivel meg ki tudja hogy alakulnak még a dolgok. És akkor szenvedéseim közepette döntöttem: nem kell a lány! Lemondok róla, inkább őt veszítsem el, mint Istent! Ha Istent elveszítjük, MINDENT elveszítünk! Amint meghoztam a döntést olyan hihetetlen vígaszt éreztem, szinte fizikailag éreztem, hogy az a Személy, akiben olyan mértékű szeretet van, amit emberi elme nem képes felfogni, átölel! Átölel és megvígasztal és letöröl minden könynet és egy pillanat alatt véget tud vetni a legnagyobb szenvedésnek is!

Ezután egész nap csak boldog voltam, vidáman röpködtem. Nemsokára találtam egy másik lányt, akivel tök simán el is jutottam az eskövőig (ma is ő a feleségem), de az előző lányt se vette el tőlem Isten, mert jelenleg is jóban vagyunk, a feleségemnek is barátnője, találkozunk még minden évben vele, de már tök nyugisak és tiszták az iránta érzett érzelmeim.

A lényeg az, hogy sokszor az ember a legkegyetlenebb megpróbáltatások alatt jut el oda, hogy semmilyen kiutat nem lát, csak beleveti magát Isten ölébe. És Isten elkapja! És akkor tapasztalja meg, hogy Isten mennyire szereti őt! Nem a megpróbáltatásokkal van baj, mert Isten sose sújt olyannal, amiből ha jól jövünk ki, ha kiálljuk a próbát, akkor nem ad sokkal nagyobb örömöt nekünk, ami feledtet minden szenvedést! A szenvedések nélkül sajnos az ember nem keresi annyira intenzíven a kapcsolatot Istennel! De Isten sosem tesz rosszat!

Tehát imdákozz, ne alakoskodj, Isten előtt, legyél teljesen őszinte. Ha abból áll az imád, hogy tele van már a tököd az egész szarral, ami körülvesz, és a legszarabb, hogy rohadtul nem tudsz ellene tenni! - de ezt őszintén elmondod, akkor az is ima. És ISten ezt is megérti és meghallgatja. És azóta tudom, hogy Isten tényleg semmi rosszat nem tesz, mert Benne olyan hatalmas szeretet és bölcsesség van, amivel az ember még legmerészebb fantáziáiban sem találkozik. Ő egyszerűen elképesztő...! :)

Egyébként további fejtegetések jóról-rosszról, szabadságról:

[link]