A katolikus egyház miért döntött úgy, hogy kell pápa az egyház élére? Ha nem ír erről a Biblia vagy ír?

Honnan ered hát a pápaság? Már az apostolok napjaiban voltak olyan személyek, akik ki akartak tűnni a hittársaik közül. De vajon hogyan vélekedtek erről az apostolok?

Maga Péter apostol azt mondta a gyülekezet irányításával megbízott férfiaknak, hogy ne hatalmaskodjanak azokon, akik Isten öröksége, és hogy övezzék fel magukat alázatossággal (1Péter 5:1–5). Pál apostol is felhívta a figyelmet arra, hogy a gyülekezetben „támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Cselekedetek 20:30). Az I. század vége felé pedig János apostol az egyik levelében határozottan elítélt egy Diotrefész nevű tanítványt. Miért? Egyebek közt azért, mert „szívesen foglalja el . . . az első helyet” a gyülekezetben (3János 9). Az apostolok tanácsának visszatartó ereje volt, egy ideig megfékezte azokat, akik mások fölé akarták helyezni magukat (2Tesszalonika 2:3–8).

De nem sokkal az apostolok halála után néhányan egyre nagyobb befolyásra tettek szert. Egy könyv megjegyzi: „A II. század közepe előtt valószínűleg nem volt »monarchikus« püspök Rómában” (The Cambridge History of Christianity). A III. században azonban már Róma püspökéé volt a legmagasabb hatalmi tisztség, bár ezt nem ismerte el mindenki az egyházban. Annak alátámasztására, hogy Róma püspökét illeti a legfőbb hatalom, összeállítottak egy listát Péter utódairól.

Az ilyen öndicsőítés egyik példája a római pápaság intézménye. A Lucio Ferraris által készített egyházi szótár, amelyet Olaszországban adtak ki, úgy írja le a pápát, mint „olyan méltóságú és fenségű, hogy egyszerűen nem is ember, hanem szinte Isten, és Isten Helytartója”. Koronája hármas korona: mint aki „az egek királya, a föld királya és a pokol királya”. Ugyanez a szótár így folytatja: „A pápa mintegy Isten a földön, Krisztus hűségeseinek egyetlen fejedelme, minden királyok közül a legnagyobb király”. És hozzáteszi: „A pápa néha megmásíthatja az isteni törvényt”. A The New Catholic Dictionary pedig kijelenti a pápáról: „Követeinek elsőbbségi joga van a diplomáciai testület többi tagjai felett.”

Ennél fogva a Teremtő nagyon haragszik, hogy egy ember ekkora jogot enged meg magának, de hát...

Ha megfigyeled minden komolyabb emberi közösségnek van vezető testülete, s egy fővezető. Minél inkább össze kell hangolni valamit, annál inkább szükségesebb egy vezető, lásd például katonaság.

A katolikus Egyház egy hitközösség, oda nem lehet tartoznia akárkinek, ott nem lehet mondani vagy tenni akármit.

A Bibliában nagyon jól látszik, hogy vannak elöljárók, nagyon jól látszik, hogy az apostolok a főtekintélyek, s nagyon jól látszik, hogy közölük is Péteré a főszerep. Péter utódát nevezi az Egyház pápának, természetesen persze lehetne máshogy is nevezni, nem ez a lényeg.

Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat!

Nézzétek meg, hogy mi Péter szerepe az apostolok között, és az egyházban! Mit láttok?

[link]

Elnézésedet kérem kedves kérdező

A 6-os válaszoló írására szeretnék reagálni:

Péter volt az a ’szikla’, amelyre az egyház felépült?

Máté 16:18, Kat.: „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” (Figyeld meg a szövegkörnyezetben [13., 20. vers], hogy a gondolatmenet középpontjában az áll, hogy ki Jézus.)

Kit tekintett ’sziklának’ vagy ’szegletkőnek’ Péter apostol és Pál apostol?

Csel 4:8–11, KNB: „Péter Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: »Népünk vezetői és ti vének, halljátok! . . . a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott halottaiból: őáltala áll ez [az ember] itt előttetek egészségesen. Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely szegletkő lett.«”

1Pét 2:4–8, KNB: „Járuljatok [az Úr Jézus Krisztushoz] . . . Ti is, mint élő kövek, épüljetek fel rajta lelki házzá . . . Azért áll az Írásban: »Íme, kiválasztott, értékes szegletkövet teszek le Sionban; aki hisz benne, meg nem szégyenül.« Ez nektek, hívőknek, tisztesség, a nem hívőknek pedig »ez az a kő, amelyet az építők elvetettek, és mégis szegletkővé lett«. Ezenkívül »a botlás köve és a botrány sziklája«.”

Ef 2:20, Kat.: „ Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus.”

Mit hitt Ágoston (Augustinus Aurelius), akit a katolikus egyház szentnek tekint?

„Papságom ugyanazon idejéből Donatus levele ellen is írtam egy könyvet . . . E könyv egyik szakaszában azt mondtam Péter apostolról: »Rá mint kősziklára épült fel az egyház« . . . De tudom, hogy a későbbi időben az Úrnak azokat a szavait, hogy »Péter vagy, és erre a sziklára építem egyházamat«, igen gyakran úgy értelmeztem, hogy Arra épül, akit Péter megvallott ezekkel a szavakkal: »Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia«, s így Péter, aki a nevét erről a kőszikláról kapta, az erre a kősziklára épült egyháznak a személyét képviselte, s megkapta »a mennyek országa kulcsait«. Mert azt mondták neki, hogy »Péter vagy«, nem pedig azt, hogy »A kőszikla vagy«. »A kőszikla Krisztus volt«, őt vallotta meg az egész egyház Simonnal együtt, aki a Péter nevet kapta” (The Fathers of the Church—Saint Augustine, the Retractations. [Washington, D.C., 1968] Mary I. Bogan fordítása, I. könyv, 90. o.).

Feljebbvalónak tekintette-e Pétert a többi apostol?

Luk 22:24–26, Kat.: „versengés támadt [az apostolok között], hogy melyikük nagyobb. Erre ezt mondta nekik: »A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevőknek hívatják magukat. Közöttetek ne így legyen.«” (Ha Péter lett volna a „szikla”, vajon kérdéses lett volna, hogy „melyikük nagyobb”?)

Szüksége van-e Jézus Krisztusnak, a gyülekezet fejének utódra, ha még életben van?

Zsidók 7:23–25, Kat.: „nagy számban voltak papok [Izraelben], mivel a halál következtében nem maradhattak meg. Ő [Jézus Krisztus] viszont örökre megmarad, s így papsága örökké tart. Ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk.”

Róma 6:9, Kat.: „Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg.”

Ef 5:23, Kat.: „Krisztus feje az Egyháznak.”