Jehova Tanúi, hagynátok prédikálni menni egy olyan testvért, vagy testvérnöt, aki bizonyos tanításaitokat nem tud elfogadni, az ö nézöpontja más, nem tiltják ki a személyt ebben az esetben?

Szia

(2János 10, 11) 10 Ha valaki elmegy hozzátok, és nem ezt a tanítást viszi, soha ne fogadjátok az otthonotokba, s ne is köszönjetek neki soha. 11 Mert aki köszön neki, az részes annak gonosz cselekedeteiben.

Az első században sem lehetett hogy egy kicsit nem azt mondani amit Jézus tanitott,

ezek miatt alakultak szakadások és jöttek létre "vallások"

Kedves kérdező!

A tanuknál nagyon változó az "időjárás"ha ma esik,holnap már nem esik.

Ma ha az a tan nem elfogadott,holnap már az lesz,vagy ha ma elfogadott,holnap már nem lesz az.

Még ők sem biztosak abban,hogy mi elfogadott vagy mi nem az,mert ha túl nagy hangsúlyt fektetnek egy tanításra,és holnap már netán nem lesz elfogadott akkor bajba kerülnek,ezért mindig azt mondják,hogy olyanok mint a "napfelkelte":D...világosodik,csak közbe be szokott néha borulni is.

2-es!

Gratulálok ahhoz a fordításhoz, ami arra sarkall titeket, hogy személyválogatóak legyetek. Ha megtekintetted volna a görög szöveget, akkor láthatnád, hogy ott nem a köszöntés, hanem az öröm szerepel. χαίρειν Tehát ne örvendjetek azokkal.... Ha úgy tetszik, az ő boldog törvénytelenségeikkel, tudatlanságukkal, stb ne viszonyuljatok. Ha ők istentelenül élnek, csak azért, hogy megfeleljünk nekik, ne csatlakozzunk hozzájuk. De nem azt jelenti, hogy nem szólhatunk hozzájuk, nem beszélgethetünk velük stb.

Az, hogy ne fogadjuk be a házunkba, sem azt jelenti, hogy be se teheti a lábát, mert ha megnézed a levelet, láthatod, hogy János félti a hívőket a hitetőktől, hogy olyan tudományokat (hamis tanításokat) hintenek el közöttük, hogy megfertőzi őket. Tehát ha nagy a hited és erős vagy, akit Isten segítségével nem lehet eltéríteni, akkor nyugodtan befogadhatod. Itt óvás miatt beszél így János, nem azért, hogy ezekhez az emberekhez ne is szóljunk, ne is érintsük. Az ilyen fajta felfogás teljesen Jézus tanítása ellen való is volna.

A Káldi fordítás szerint:

"Ha valaki hozzátok jön, és nem ezt a tanítást hozza magával, ne fogadjátok be őt házatokba, még azt se mondjátok neki: "Üdv neked!"."

A Vida szerint:

"ha valaki hozzátok megy és nem ezt a tan(ítás)t viszi, nehogy befogadjátok házatokba, és nehogy köszöntsétek („örömet kívánjatok” neki)."

A Csia pedig így fogalmaz:

"Ha valaki hozzátok megy, nem viszi ezt a tudományt, ne fogadjátok azt házatokba, örömkívánással se köszöntsétek."

Ezek csak a kissé eltérő magyar fordítások, a többi teljesen hasonló az Új világ fordításhoz! Még az Egyszerű fordítás is nagyon "egyszerűen" és érthetően fogalmaz:

"Ha valaki hozzátok érkezik, de nem ezt tanítja, azt be se engedjétek az otthonotokba, sőt, még csak ne is köszönjetek neki!"

Köszöntés, vagy üdvözlés - e két szó változik általában a magyar fordítások zömében. Tehát ez elég egyértelmű.

János hozzáfűzte: „Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben” (2János 11). János a köszöntésre itt nem a 13. versben előforduló a‧spa′zo‧mai szót használja, hanem a görög khai′ro szót.

Khai′ro jelentése: örvendezni (Lukács 10:20; Filippi 3:1; 4:4). Ezt az üdvözlésformát szóban is, és írásban is használták (Máté 28:9; Cselekedetek 15:23; 23:26). A‧spa′zo‧mai jelentése: „átölelni valakit, vagyis köszönteni vagy üdvözölni” (Lukács 11:43; Cselekedetek 20:1, 37; 21:7, 19). Mindkettő lehetett üdvözlés, de az a‧spa′zo‧mai többet foglalt magában, mint egy udvarias „jó napot” köszöntést. Jézus a hetven tanítványnak azt parancsolta, hogy senkit se köszöntsenek a‧spa′se‧sthe formában. Ezzel azt akarta érzékeltetni, hogy a sürgős munka nem teszi lehetővé az üdvözlésnek ezt a kicsit körülményes keleti formáját: vagyis a megcsókolást, kebelreölelést, és hosszabb társalgást (Lukács 10:4). Péter és Pál viszont így buzdított: „Üdvözöljétek egymást [a‧spa′sa‧sthe] szent csókkal, vagy a szeretet csókjával” (1Péter 5:14; 2Korinthus 13:12, 13; 1Thessalonika 5:26).

János tehát a 2János 10, 11-ben lehet hogy tudatosan használta a khai′ro szót a (13. versben használt) a‧spa′zo‧mai szó helyett. Ha így is volt, mindenesetre nem arra akarta a keresztényeet biztatni, hogy csak a meleg szívélyes üdvözlést kerüljék (vagyis a baráti ölelést, megcsókolást, és társalgást) olyan személy esetében, aki hamis tanokat terjesztett és megtagadta a közösségét (más hitre tért). Inkább azt akarta mondani, hogy még csak üdvözölni sem kell az ilyen egyént khai′ro, azaz a mindennapi „jó napot” köszöntéssel.

A 2János 11-ben használt khai′ro szóhoz R. C. H. Lenski ezt a magyarázatot fűzi: „Ezt a szót használták összejöveteleken vagy társasági alkalmakkor üdvözlésként . . . E helyen értelme a következő: Még prozelitát se köszöntsd így! Már ez is részesévé tenne abban a gonosz tettben, amelyért ide jött. János itt . . . az előfordulható üdvözlésekre [utal].”

A szövegösszefüggés szerint ez a figyelmeztetés sok „olyan csaló”-val kapcsolatban hangzott el, aki kijött a világba, olyanokkal kapcsolatban, akik „nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el” (2János 7). János apostol utasítást adott arra vonatkozólag, hogyan járjanak el az akkori keresztények azokkal szemben, akik tagadták Jézus létét, és egyben krisztusi és megváltói voltát.

A Biblia más helyeken kimutatja, hogy ezt a verset tágabb értelemben kell alkalmazni.

Egy időben a korinthusi keresztények között volt egy férfi, aki erkölcstelen életet folytatott, és Pál apostol azt írta nekik: „Ne keveredjetek annak a társaságába, akit testvérnek neveznek, de mégis parázna vagy kapzsi, vagy bálványimádó vagy szitkozódó vagy részeges vagy zsaroló. Sőt az ilyen személlyel együtt se egyetek” (1Korinthus 5:11). Vajon ezt csak olyan volt testvérekre értették, akiket az itt felsorolt súlyosabb bűnök miatt zártak ki?

Nem! A Jelenések 21:8 támpontot ad arra vonatkozólag, hogy a bűnöket meg nem bánó gyilkosok, spiritiszták és hazugok is azok között szerepelnek, akik a második halált szenvedik el büntetésként. Az 1Korinthus 5:11. versében említett tanács minden bizonnyal egyforma hatállyal vonatkozik olyan volt keresztényekre, akik e bűnökben találtattak vétkeseknek. János ezekről azt írta, hogy „közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók, mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna. De [kiváltak], hogy nyilvánvaló legyen, hogy nem mind közülünk való” (1János 2:18, 19). János itt nem azt mondta, hogy őket súlyos bűnökért zárták ki. Egyesek talán egyszerűen csak elmaradtak, úgy döntvén, hogy ezután nem kívánnak a gyülekezethez tartozni, mivel nem tudnak egyetérteni a gyülekezet tanításaival. Mások elfáradtak és feladták a küzdelmet (1Korinthus 15:12; 2Thessalonika 2:1–3; Zsidók 12:3, 5).

A Szentírás szerint, az, aki megveti Isten gyülekezetét, Isten szemében vétkesebb, mint egy világi ember. Miért? Pál kimutatta, hogy a római világban élő keresztények naponta érintkezésben voltak paráznákkal, zsarolókkal, és bálványimádókkal. Mégis azt mondta, hogy a keresztények „nem keveredhetnek annak a társaságába, akit testvérnek neveznek, de mégis parázna, vagy kapzsi, vagy bálványimádó, vagy szitkozódó, vagy részeges, vagy zsaroló” (1Korinthus 5:9–11). Péter is hasonlóképpen kijelentette, hogy az, aki ’megmenekült a világ szennyétől’, de ismét visszatért korábbi cselekedeteihez, hasonlít a disznóhoz, amely visszatér a pocsolyába (2Péter 2:20–22). Ebből kitűnik, hogy János tanácsa összhangban van azzal az utasítással, hogy a keresztények ne ’fogadjanak otthonukba olyan személyt, aki szándékosan kivált közülünk’ (2János 10).

------

A világ legtermészetesebb dolga, hogy azon egyéneket, akik szellemi, vagy fizikai veszélyt jelentenek ránk és családunkra, azokat TÁVOL TARTSUK magunktól és az otthonunktól. Ezt te sem teszed másként, vagy ha igen, akkor felelőtlen vagy! Tehát a kedves kritikád igencsak megalapozatlan, hogy finom legyek. :-)

Ballagj már el egy könyvtárba, de maradhatsz a popsidon is, és megnézheted itt is:

[link]

Szervusz

Kb. 8 millióan vagyunk, az annyi féle karakter, természet, neveltetés, kultúra, de valamiben egységesek vagyunk: Istenunk Jehova, és Királyunk Krisztus:-)

Nem pár, apróságban, sok mindenben különbözünk. De válvetve szolgáljuk Istenünket és Urunkat. Mindenki követ el hibát, hibákat, hiszen tökéletlen emberek vagyunk, de hisszük, hogy van ebben segítségünk, és Krisztus által Jehova megbocsátja vétkeinket. Különben reménység nélkül élhetnénk.

Ha vannak "apróságok", amit "másként" gondolunk, arra ott can a Biblia, amely hasznos a tanításra, kiigazításra...

Legyél kérlek nyugadtan, mert a Jelenések könyve ír olyan angyalokról, akik tisztán tartják a gyülekezeteket:-)... csak el kell ezt is hinni:-)