Jehova tanúi, mit gondoltok erről az igerészről/igehelyről?

Elolvastam a tanúk verzióját és az eredeti verziót is.

A tanúké jobban tetszik sokkal. Részletesen nem néztem, de egy szót pontosabban fordítottak, mint a Károli. Most csak ennyi ragadt meg bennem. Mert ezt a beteg sz..t nem fogom elfogadni (de most fáradt vagyok).

Ahogy én értelmezném egyenként a szavak alapján a szöveget, arról van szó, hogy az ígéret miatt lett kiválasztva a nép, nem azért mert szentek vagy jobbak másoknál (az ígéret két oldalú). Nem a törvény cselekvés alapján vagy érdemből lettel lettek elhívva, hanem mert bíztak. (amúgy az Úr a pogányokat is hívja)

Erre lehet mondani, hogy izgaságtalan az Úr, hogy minek választotta ki a népet, miért engedte meg hogy gyülölni lehessen Ézsaút és miért enegdte, hogy a fáró szíve megkeményedjen, aki minden hatalmát az Úrtól kapott (hogy az Úrnak szolgáljon vagy feleljen a tetteiért).

A szöveg megjegyzi, hogy nem az fog üdvözülni aki, akar vagy menekül. Magyarul az ítéletet nem az ember adja, hanem az Úr.

Lehet feleselni, hogy minek, de felelni fogunk a tetteinkért, a felelőség a miénk.

Úgy is azt mondom, hogy baromságokat írtam, de ez a varzió értelmesebb, meg nekem igazabb.

Múlt századunk egy korábbi szakaszában a Dictionnaire de théologie catholique a következőképpen magyarázta Pál érvelését (Rómabeliekhez írt levél 9—11. fejezet): „A katolikus tudósok között mindinkább az a nézet válik uralkodóvá, hogy az örök életre történő predesztinációról alkotott elképzelés ténylegesen nem fogalmazódik meg.” Ugyanez a forrásmunka M. Lagrangét idézi a következőképpen: „A Pál által eredetileg fejtegetett kérdés egyáltalán nem a predesztinációról és a kárhozatról szól, hanem csupán a nem zsidók meghívása a kereszténység kegyelmébe, melynek éles ellentéte a zsidók hitetlensége . . . Ez csoportokat érint, zsidókat és nem zsidókat, nem pedig közvetlenül egyéneket.” (Kiemelés tőlünk.)

A közelmúltban a The Jerusalem Bible ugyanezt a következtetést vonta le ezekre a fejezetekre (9—11.) vonatkozóan, amikor ezt a kijelentést tette: „Ezeknek a fejezeteknek a témája tehát nem a dicsőségre vagy akár a hitre történő személyre szabott predesztináció kérdése, hanem Izrael szerepe a megmentés történetének kibontakozásában, az egyetlen megoldandó kérdés, amelyet az Ótestamentum kijelentései felvetnek.”

A Rómabeliekhez írt levél 8. fejezetének utolsó versei ugyanebbe a szövegkörnyezetbe tartoznak. Tehát ezek a versek joggal emlékeztetnek minket arra, hogy Isten előre látta egy osztály, vagyis egy csoport létét, amelynek tagjait az emberiség közül hívja el, hogy uralkodjanak Krisztussal, valamint látta azokat a követelményeket is, melyeknek eleget kell tenniük — és mindezt úgy tette, hogy nem határozta meg időben előre azokat az egyedi személyeket, akik a választottak lesznek, mivel az ellentétben állna szeretetével és igazságosságával.