Mit tehetek ez ellen az állapot ellen?

Na megjelentek a szemtelen jehovisták, akik kihasználva a kérdező lelki zaklatottságát eyg rövid sablonválasz után fel is rakják a hülye szövegüket, és elkezdenek téríteni.

!UN-DO-RÍ-TÓ!

Szia!

Az élet nem adja meg senkinek azt amit megérdemel. Rossz helyen keresed az igazságot, azt itt a Földön nem fogod megtalálni. Nem irígység ez, amit kívánsz, hanem káröröm. Hidd el, ha "pofáraesne" egyrészt nem változna meg tőle, nem érné el azt a hatást, amit elképzeltél, másrészt te sem lennél boldogabb tőle, sőt, valószínű, hogy szégyelnéd is magad, ha pl. a segítségedre szorulna.

A megoldás a gondolkodásmódod megváltoztatása. Ne akarj neki rosszat, hisz a Biblia is azt tanítja, hogy úgy cselekedj mindenkivel, ahogyan szeretnéd, hogy veled cselekedjenek. Te mit szeretnél magadnak fordított helyzetben? Úgy gondolom érdemes lenne ezen elgondolkodnod..

Üdv. Péter

"eszembe jutott a zsidó és a szamaitánius este a második hozzászólásról."

Nekem meg Lucifer Az ember tragédiájából rólad. De gondolom úgysem olvastad, mert műveletlen vagy.

Kedves utolsó hozzászóló!

Felvilágosítalak, hogy a Lucifer név a Bibliából ered:

A héber Bibliában Ézsaiás 14:12-ben a helel ben-shachar (הילל בן שחר) kifejezés szerepel. Helel a Vénusz bolygó héber neve, ben-shachar jelenése "a hajnal fia".

A prófécia szövege alapján egyértelműen azonosítható ez a személy Sátánnal...

Üdv. Péter

Két válaszoló kommentjére szeretnék hozzáfűzést.

Az első a Jehova Tanuit lealázó hozzászólónak.

Honnan ismerted fel Jehova Tanúit? Azért mert szépen beszélgetnek, Istenről, a Bibliáról?

Érdekes...

Ha valaki káromkodna annak is egyből meg tudnád határozni a vallását?

Jól mondta Jézus, ha engem üldöztek titeket is üldözni fognak. Ha valakit arról lehet felismerni, hogy szépen beszél és építő gondolatokat oszt meg másokkal azt el kell ítélni? Milyen világban is élünk....

A második az Luciferrel kapcsolatos.

A Lucifer név egyszer fordul elő a Szentírásban, és csak némely bibliafordításban. Pl a Károli fordításban az Ézsaiás 14:12-ben

Az a héber szó amelyet "Lucifernek" fordítottak, azt jelenti: fényesség. A Septuaginta egy olyan görög szót használ, melynek a jelentése 'hajnalhozó'. Ezért van olyan fordítás, amelyben az eredeti héber szót "hajnalcsillagnak" vagy "fényes csillagnak" fordították.

De a Jeromos által készített latin nyelvű Vulgata a "Lucifer"('fényhordozó') kifejezést használja,és ez magyarázatot ad rá, hogy miért jelenik meg ez a szó némelyik fordításban.

Ki ez a Lucifer? A fényesség vagy a Lucifer kifejezés abban az üzenetben olvasható, amelyet Ézsaiás prófétai parancsa szerint az izraelitáknak hirdetniük kellett 'Babilon királya elleni példabeszédként'. Ezért ez annak a kijelentésnek a része, amely elsősorban a babiloni uralkodóházhoz szól.

Az, hogy a 'fényesség' kifejezés egy emberre, nem pedig egy szellemteremtményre vonatkozik, jól látható abból a kijelentésből is, hogy: "a seolba(pokolba) szállsz alá". A seol az emberiség közös sírját jelenti, vagyis nem egy olyan helyre utal, ahol Sátán. az Ördög tartózkodik. Továbbá azok akik látják, hogy Lucifer ilyen állapotba kerül, ezt kérdezik:"Ez volna az az ember, aki megrengette a földet?" Világos, hogy a "Lucifer" szó egy emberre, nem pedig egy szellemteremtményre utal(Ézsaiás14:4,15,16).

De akkor miért tüntetik ki ennyire a babiloni uralkodóházat ezzel az elnevezéssel?

Tudnunk kell, hogy a baliloni királyt csak a bukása után nevezték fényességnek, gúnyból.(Ézsaiás 14:3). A babiloni királyok önző büszkeségből a körülöttük levők fölé emelték magukat. Annyira öntelt volt ez az uralkodóház, hogy ezeket a szavakat adták a szájába: „Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon . . . hasonló leszek a Magasságoshoz” (Ézsaiás 14:13, 14).

Az Isten csillagai” a Dávid király leszármazási ágához tartozó királyokat jelentik (4Mózes 24:17). Dáviddal kezdve ezek a ’csillagok’ a Sion-hegyről uralkodtak. Miután Salamon felépítette Jeruzsálemben a templomot, a Sion név az egész városra utalt. A Törvényszövetség alatt minden izraelita férfinak kötelessége volt, hogy egy évben háromszor elutazzon Sionba. Ezért ez a „gyülekezet hegye” lett. Nabukodonozor úgy döntött, leigázza a júdai királyokat, majd pedig eltávolítja őket erről a hegyről, s ezzel kinyilvánítja azt a szándékát, hogy e ’csillagok’ fölé magasztalja önmagát.

Sátánt is mérhetetlen hatalomvágy jellemzi, és sóvárog azután, hogy Isten fölé helyezze magát. DEEEE a Lucifer név a Szentírás szerint nem Sátánra utal!!!

Lucifer (a lat. lux, 'fény' és fero, 'hordozni, vinni' szavakból: 'fényhozó, fényt hordozó'): 1. hajnalcsillag. - 2. Lucifer az Isten ellen föllázadt angyalok feje. A teremtésben kapott méltóságát elveszítette, azaz lezuhant az égből. Iz 14,12: „Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket?” Az egyhatyák kezdettől fogva (Órigenész) Lucifert értették az égből a földre zuhant csillagon (vö. Jel 9,1; 12,9, 2Pt 2,4; Júd 6). Jézus maga mondta: „Láttam a sátánt, mint villám bukott le az égből” (Lk 10,18). - A lelki életben Lucifernek tulajdonítják azokat a kísértéseket, melyekben a rossz a jó látszatával, a sátán a világosság fiaként, fényhozóként mutatkozik meg. A tapasztalt lelkivezető iránti engedelmesség kiműveli a lelket az ilyen tévedések fölismerésére.

"Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket?"

Te fényes csillag, a hajnal fia: egy jól ismert mitológiai kép ez a közös szemita hitvilágból. A próféta a zsarnok király gőgjét ábrázolja vele. A latin fordítás a Lucifer szóval adja vissza a szentatyák ezt a Sátánra alkalmazták.

Babilon volt a földi bölcseség első széke. A mondottak egyszersmind vonatkoznak az istentelen világfiakra, a babiloni király mind megannyi hasonmásaira, valamint az elesett angyalok fejedelmére, az először teremtett fényes angyalra (Luciferre), a világfiak ősképére. Lásd Jel. 8,10. 9,1.

Lucifer (lat. ’fényhozó’): a hajnalcsillag antik neve. A Vg-ban (Iz 14,12) a ’a hajnalpír fia’ megfelelőjeként szerepel: Lucifer qui mane oriebaris; bolygók. – A 14,14–20 Bábel királyának hirtelen bukására vonatkozik, aki a próf.-k teol.-jában minden Isten-ellenes és Izr.-t létében fenyegető hatalom megtestesítőjeként szerepel. Az atyák némely írásaiban 14,4–20 és Lk 10,18 összekapcsolódik egymással (első ízben Origenésznél), és a Lucifer név a Sátánra vonatkozik, aki Isten első teremtményei (= a világítók) közé tartozott, de mérhetetlen gőgje miatt letaszították az égből. Hasonló módon értelmezik Ez 28,11–19-t is. Az olyan helyek, mint 2Pét 2,4; Júd 6; Jel 9,1; 12,9, valamint az apokrif iratnak az angyalok letaszítására vonatkozó elképzelése szintén hozzájárult Lucifer és a Sátán azonosításához, úgyhogy Lucifer a középkortól ördögnév lett és közrejátszott a Sátán értelmezésében.

O Lucifer. O day-star. All this, according to the letter, is spoken of the king of Babylon. It may also be applied, in a spiritual sense, to Lucifer, the prince of devils, who was created a bright angel, but fell by pride and rebellion against God. (Challoner) (Luke x. 18.) (Calmet) --- He fell by pride, as Nabuchodonosor did. (Worthington) --- Homer (Iliad xix.) represents the demon of discord hurled down by Jupiter to the miserable region of mortals.

Lucifer (Hebrew helel; Septuagint heosphoros, Vulgate lucifer) The name Lucifer originally denotes the planet Venus, emphasizing its brilliance. The Vulgate employs the word also for "the light of the morning" (Job 11:17), "the signs of the zodiac" (Job 38:32), and "the aurora" (Psalm 109:3). Metaphorically, the word is applied to the King of Babylon (Isaiah 14:12) as preeminent among the princes of his time; to the high priest Simon son of Onias (Ecclesiasticus 50:6), for his surpassing virtue, to the glory of heaven (Apocalypse 2:28), by reason of its excellency; finally to Jesus Christ himself (2 Peter 1:19; Apocalypse 22:16; the "Exultet" of Holy Saturday) the true light of our spiritual life.

The Syriac version and the version of Aquila derive the Hebrew noun helel from the verb yalal, "to lament"; St. Jerome agrees with them (In Isaiah 1.14), and makes Lucifer the name of the principal fallen angel who must lament the loss of his original glory bright as the morning star. In Christian tradition this meaning of Lucifer has prevailed; the Fathers maintain that Lucifer is not the proper name of the devil, but denotes only the state from which he has fallen (Petavius, De Angelis, III, iii, 4).