Istennek van anyja? "Szűz" Mária volt az? Ő valóban szűz volt?

Most már csak azt nem értem, miért itt tetted fel a kérdésed, ahol azért legyünk őszinték, se az ateistáktól, se a keresztyénektől nem számíthattál semmi "jóra", és ezt te előre tudtad.

A Jézusba vetett hit reményt ad, hinni lehet az evolúcióban is, de az nem ad semmit.

1. Ahhoz, hogy megcáfold a katolikus vallást, meg is kell ismerned.

[link]

2. A Bibliát csak eredetiben szabad értelmezni, mert a magyar-angol fordítás nem mindig fedi az ógörög-arámit. Latinul ne olvasd, mert a Vulgátát a pápa százszor lecsonkolta.

A Bibliát teljesen értelmezni egy teológus-klasszika-philológus-régész tudja teljesen, hisz ő tudja elolvasni eredetiben.

3. A gugliba beírod és találsz Máriáról teológiai elemzéseket. Ennéltl fogva ez a "kérdés" egy topiknak tunik.

Leginkább Jehova Tanúi azok, akik nem saját gondolataikat írják le, hanem a szervezetük tanításait, az újságcikkekből.

Köszönöm, hogy ismét meg erősítettétek a hitemet! Megint az unalomig ismételt mantra- ha szidnak, akkor igazam van... kérdeztem korábban is, akkot mi van a több tucat középkori szektával? Őket is szidták rendesen, akkor lehet, hogy nekik volt igazuk, és nem nektek?

Köszönöm, hogy írtok azért nem értem minek másoltok be megint címeket, én biztos nem olvasom el - Ebből is tökéletesen bebizonyosodik, hogy egyáltalán nem mások véleményére vagy kíváncsi, csak a kötelező igehirdetésedet teljesíted...

Az, hogy ti nem fogadjátok el az egy dolog, de a tényeket nem tudjátok megváltoztatni! Mint ahogy te sem.

Meg a Bibliát miért nem? Dehogynem! Ti forgatjátok ki.

Azt sem értem, hogy miért kell állandóan beszélni a Tanúk ellen nektek szerintem nem ártott egyik sem! Akkor is növekedünk hiábavalóságot csináltok, vagy ebbe lelitek örömötöket? - Nektek miért kell állandóan téríteni?? No, pont ezért kell nekünk állandóan leleplezni a hamis tanításaitokat!

Nem kell hinnetek egyetlen egy Jehova Tanújának mint mondtam a Bibliában higgyetek! Ámen

"Szerintem nem kell az összes vallást áttanulmányoznom pontosan, hogy megtudjam cáfolni annak igazságtartamát elég az ha csak 1 dologba téves onnantól már borul az égész dominó!"

Bármit is megcáfolok, meg kell azt ismernem. A Biblia sugalmazásból származik, amely megcáfolhatatlan faktum. A Bibliát arámi ill. a koiné nyelvén írták, már léteznek cikkek az angol-magyar fordítás tévedéseire. Minden vallás minimum 2 dologban téves, a Jehova tanúi is. Honnan tudjam, hogy az ő konverziójuk a helyes? A Jehova tanúi cimű religió nem tekinthető vallásnak inkább olyan

"értelmező szektának", hisz az Oltáriszentséget nem szolgáltatjátok ki. Holott Jézus azt mondta: "cselekdjétek az én emlékezetemre". Az életforma nemcsak a Biblián alapul, mert az komor összetarthatatlan vitalitás, amely nem szerepel Isten tervében. Arról pedig csak a középkor tehet, hogy az Egyház kezében volt az oktatás, és mindenféle őrültelméjű gyereket, -amelyek voltak az inquisitorok-, papnak adták. Most ha a többi a többi szakramentumot nem is, de az Oltáriszentséget kimondta Jézus, hogy szolgáltassa ki. Vannak problémák az Egyházzal nem is kicsik.

Ahhoz, hogy megleld az igazságot, nem egy szinten kell gondolkodnod, vagyis képezned kell magad, mert ilyen szűk látásmóddal nem tudod eldönteni, és felülre lenni az olyan orációkon, -amelyek meggyözőnek tűnnek-, de nem azok.

Az Igazság nem a JT-nél van, sem másnál. Mindenhol része van az igazságnak, de csak összetartáskor lesz az erő. Mellesleg minket a jó életre akart Jézus, persze avval, hogy Teremtőnknek minimum 1 napon (amely vasárnap) őt megtiszteljük, BÁRMIVEL, ami számára kedves. Ámen.

Isten előre megmondta, hogy emberré lesz

Jézusból nem "utólag csináltak Istent", hanem már az Ószövetség is azt jövendölte, hogy Isten emberré lesz. Keresztelő János az ÚR számára készített utat. Ezt Isten először Ézsaiással (40:3) ígérte meg: "Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek!" Ki érkezik? Az Úr. Kinek kell egyenes ösvényt készíteni? Istenünknek (vö. Mt 3:3). Végül az utolsó számon tartott prófétával, Malakiással (3:1) is megígérte: "Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az ÚR, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek Ura." (Mal 3:1 vö. Mt 11:10). Kinek a követe lesz János? Az Úré. Ki előtt egyengeti az utat? Az Úr előtt. Ki jön el templomába? Az Úr. Az Úr azonban Zakariással azt is előre megmondta, hogy mi fog történni vele a földön [pontos fordításban]: "...néznek majd rám, akit átszegeztek, és siratják őt, mint egyetlen fiút" (Zak 12:10 vö. Jn 19:37, Jel 1:7).

1. Jézus példátlan dolgokat tett

Rendkívüli, csodás jeleivel megmutatta, hogy uralkodik a természet erői (Mt 8:26-27, Lk 5:4-11), az anyag törvényei (Mt 14:19, Jn 2:1-11), a tér korlátai (Jn 4:46-54), a démoni hatalmak (Mt 8:16-17,28-32, Mk 1:27,34, Lk 4:35 vö. Kol 2:15), a betegségek (Mt 9:20-22, 32-33, 12:9-21, Lk 4:39-40, 5:12-15 stb.) és a halál (Mt 9:18.23-26, Lk 7:11-17, Jn 11:1-44) fölött. A prófétákkal ellentétben azonban "kenetét" (felhatalmazását) részben a tanítványaival is megosztotta, hogy azok is jeleket tegyenek "az ő nevében", tehát a tőle kapott küldetésként és az ő igazolásaként (Mt 10:1, Lk 10:17-19, Mk 9:38-40, 16:15-20). Mózes és Illés is tettek nagy csodákat, de ezek végső soron nem őket, hanem az Istent igazolták Izrael és a népek előtt. Jézus csodái azonban olyan "jelek", amelyek Jézusról tanúskodtak, arról, hogy ő az, akinek mondja magát, és hogy róla szóltak a messiási jövendölések.

12. Jézus nem hétköznapi csecsemő volt

Jézusnak nem volt emberi apja. Édesanyja, Mária szerint Istentől fogant (Lk 1:32,35 vö. 2:19,51). Keresztelő János anyja, Erzsébet a Szentlélek ihletésére úgy szólította Máriát, hogy "az én Uram anyja" (Lk 1:41-43), és nyilvánvalóan nem az anyósára gondolt, hanem Istenére vagy Messiására, ami – a fentiek alapján – ugyanaz. Férje, Zakariás azt jövendölte Keresztelő Jánosról, hogy "az Úr előtt" fog járni (Lk 1:76). Az Úr angyala is azt jövendölte Zakariásnak születendő fiáról, Jánosról: "Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével … hogy felkészült népet állítson az Úr elé." Egyértelmű volt, hogy ki érkezett meg közénk az első karácsonykor.

13. Jézus szerint ő már emberi élete előtt is létezett

Jézus maga utalt rá, hogy már születése előtt is létezett (Jn 6:62), hogy "nem evilágból" származik, hanem "fentről" jött (Jn 8:23), az Atyától (Jn 16:28). Kijelentette, hogy már Ábrahám előtt (Jn 8:56-58), sőt a világ kezdete előtt is létezett, dicsőségben az Atyánál (Jn 17:5).

14. Jézus közvetítőnek tartotta magát Isten és ember között

A jeruzsálemi Templom az Isten és ember közötti kapcsolat egyetlen földi helye volt, de Jézus szerint az ő személyében még a Templomnál is nagyobb volt jelen (Mt 12:6). Úgy tekintett magára, mint aki a látható és a láthatatlan világ között közvetít, mint aki Jákób lajtorjája (Jn 1:51 vö. 1Móz 28:12). Kijelentette, hogy az Atyához nem juthat senki, csak általa, mert ő az út (Jn 14:6). Tanítványai is így látták (ApCsel 4:12).

15. Jézus szerint Isten őbenne ismerhető meg, sőt látható

Jézus szerint senki sem ismeri az Atyát, csak ő, a Fiú (Mt 11:27, Jn 10:15), az Atyát csak általa lehet megismerni (Lk 10:22), és csak aki őt ismeri, az ismeri az Atyát (Jn 8:19). Nincs ember, aki az Atyát valaha is látta volna vagy láthatná (1Tim 6:16), Jézus mégis azt állította, hogy ő látta az Atyát (Jn 6:46, 1:18). Sőt, boldog az, aki őt láthatja (Lk 10:23), mert aki őt látja, látta az Atyát (Jn 14:9), hiszen ő az Atyában van, és az Atya őbenne (14:10).

16. Jézus a "Vagyok"

Kijelentette, hogy ő nem evilágból származik, és aki nem hiszi, hogy ő a "Vagyok", az a bűneiben hal meg (Jn 8:23-24), ahogy saját elárultatását is azzal az indokkal jövendöli meg, hogy amikor az megtörténik, tanítványai elhiggyék, ő a "Vagyok". Ez a kifejezés nem más, mint Isten ószövetségi önmegnevezése: "Vagyok, aki vagyok" / "A Vagyok" (2Móz 3:14, héber ehjeh, LXX görög egó eimi). Isten az Ézs 43:10-ben is így fogalmazza meg Izrael kiválasztásának célját: "...hogy tudjátok, és higgyétek, és megértsétek, hogy én vagyok [az] (héber aní hú, LXX görög egó eimi), előttem nem lett Isten, és utánam sem lesz". Jézus a Jn 8:24-ben és a 13:19-ben szó szerint ugyanezt mondja saját magáról ("hogy én vagyok [az]", hoti egó eimi). A Gecsemáné kertben a Jézust kereső katonák megkérdezték, hogy melyikük Jézus, és amikor ő megszólalt: "Én Vagyok [Az]" (egó eimi), azok hanyatt estek (Jn 18:5-6).

17. Jézus mint a Fiú, az Emberfia és az Isten Fia

A Biblia "istenfiaknak" (héber b'né Elohim) nevez angyalokat (Jób 38:7, Zsolt 36:9) és Isten "fiának" nevezi a zsidóságot kollektíve, mint egész népet (Hós 11:1). Ugyanakkor egy zsidó sem nevezhette Istent személyesen az ő saját apjának, mint aki magától Istentől származik, mert ezzel magát is Istenné tette volna (vö. Jn 10:33).

Jézus két sajátos kifejezéssel utalt önmagára: ő az "Isten Fia" és az "Ember Fia". A "… fia" szerkezet más nyelvekhez hasonlóan többnyire a héberben is rokoni viszonyt fejez ki (pl. Jóna fia, Simon), de sajátos héber nyelvtani jelenség is, amely nem rokonít, hanem minősít, például "az engedetlenség fiai" (Ef 2:2) azok, akik engedetlenek, ahogy a "halál fia" pedig halott.

Egyrészt tehát amikor Jézus "az Ember Fiának" vallotta magát (Mt 16:13), ez először is azt jelenti: "aki Ember". Másodszor, ez a kifejezés egy ószövetségi apokaliptikus látomás alakja, aki "a Hatalmas jobbján ül", és aki a földre visszatérve a népek királya lesz (Dán 7:13-14 vö. Mt 26:63-66, 25:31). A reakciókból ítélve Jézus kortársai pontosan értették, hogy az Ember Fia címmel Jézus milyen hatalmat igényel magának.

Másrészt Jézus "az Isten Fiának" is vallotta magát, ami azt jelenti: "aki Isten". Az Atyához való viszonyát tekintve ő Isten egyetlen Fia (Jn 3:16; "egyszülött" = egyetlen), ezért ő a Fiú (1Jn 1:3, 2:22-24, 3:17, 4:9,14, 5:12 stb.), akinek Isten személyesen a saját Atyja (Mt 11:27, Lk 10:22, Jn 10:32-38), aki által az Atya tanít és cselekszik (Jn 14:10-11). Mint mondta: "minden, ami az Atyáé, az enyém" (Jn 16:15), hiszen "én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10:30). Jézus önmagáról tett kijelentéseit a zsidók azért értették úgy, hogy "ember létére Istenné teszi magát" (Jn 10:33), mert a szavait ószövetségi és héber füllel nem is lehetett másként érteni.

Megjegyzendő, hogy az Újszövetség szerint a hívők is "Isten fiai" (Gal 3:27), de míg A Fiú eleve, örökké, saját természete szerint Isten, a hívők az ő isteni természetének – jellemben, halhatatlanságban, dicsőségben – csak a részeseivé válnak az Isten kegyelméből (2Pt 1:4, 2Kor 3:18, 1Jn 3:2, 1Kor 15:53-54).

18. Tanítványai is hitték, hogy benne Isten lett emberré

Ő az "egyszülött Isten" (monogenész = egyszülött, azaz egyetlen, Jn 1:18), aki "Istennél" volt és "Isten" volt (Jn 1:1-2), aki "Isten formájában" volt (morphé = az alak, amelyről valaki felismerhető) és "Istennel egyenlő" volt (Fil 2:6, iszosz = egyenlő, mint a mérleg két karja). Előbb létezett mindennél, minden általa lett teremtve, és minden általa áll fenn (Jn 1:3, Zsid 1:3, Kol 1:16-17), tehát Teremtő és Megtartó (vö. Ézs 44:24, 45:12).

Mégis "testté lett" (Jn 1:14, 1Tim 3:16), mindenben az "emberekhez hasonlóvá" lett (Fil 2:7, Zsid 2:14). Közben nem adta fel Isten voltát, hanem felvette emberségünket, ezzel önmagát mintegy "megüresítve" (Fil 2:7) ideiglenesen lemondott például dicsőségének állandó sugárzásáról (Mt 17:1-8) és mindentudásáról (Mt 24:36). Tanítványai a feltámadása után "az Istenükre és az Urukra" ismertek benne (Jn 20:28), és később így is írtak róla (Jn 1:1,18, Róm 9:5, Ef 5:5, Tit 2:13, Zsid 1:3, 1Jn 5:20).

A Jézusban megjelent Fiú a láthatatlan Isten látható "képe" (eikón = látható kép, Kol 1:15, 2Kor 4:4), az Isten lényének (hüposztaszisz) a "képmása" (kharaktér = bevésés, lenyomat; mint pénzen a kép), és az Isten dicsőségének a "kisugárzása" (apaugaszma, Zsid 1:3), ezért Isten dicsőségének ismerete a hívő számára Krisztus "arcán" (proszópon, 2Kor 4:6) ragyog fel. Őbenne valóban "velünk [van] az Isten" (met'hémón ho theosz, Mt 1:23).

19. Mindezt a teljes Biblia összefüggései igazolják

Az Úr Isten, Jahve Elohim mindenütt jelenlevő szellemi lény (Zsolt 139, Jn 4:20-26, ApCsel 17:28). Jézusban mégis maga az Úr, az "Első és Utolsó", azaz Egyetlen Isten halt kínhalált megváltásunkért (Ézs 44:6 vö. Jel 1:8, 22:13 és 1:17-18, 2:8), tehát Isten valóban "a saját vérével" váltotta meg egyházát (ApCsel 20:28).

Ezért Jézus a mi "nagy Istenünk és üdvözítőnk" (Tit 2:13 vö. 3:4-6), és ahogy "nincs más üdvözítő", csak Jahve (Ézs 43:11), úgy "nincs üdvösség más névben" (azaz másban), mint Jézusban (ApCsel 4:12), akinek a neve azt jelenti: "Jahve az üdvösség" vagy "Jahve üdvözít". Egyedül az Úr "nevére", azaz előtte hajol meg minden térd (Ézs 45:23), és Jézusnak ez a "minden név fölött való név" (ti. a Legnagyobb Név: JHVH) adatott, hogy előtte hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és a föld alatt, elismerve, hogy Jézus Krisztus Úr (Fil 2:6-11, Róm 14:11 vö. Jn 20:28). Az ószövetségi ígéret (Jóel 3:1-5) is úgy szólt, hogy Isten kiönti a Lelkét; ezt a Messiás tette meg (ApCsel 2:7 vö. Jn 14:16-17, 16:7), akinek a feladata a Szentlélekkel keresztelés (Mk 1:8, ApCsel 1:8, 2:4).

2. Jézus példátlan tekintéllyel és tekintélyigénnyel lépett fel

Nincs ember vagy (ark)angyal, aki joggal követelhetett volna magának olyan tekintélyt, amilyet Jézus követelt magának. Azt állította, hogy az Atya az ő kezébe adta a végső ítéletet (Jn 5:22,27), és hogy az emberek az alapján fognak megítéltetni, hogy elfogadják-e az ő tanítását (Jn 12:48-50). Azt hirdette, hogy aki benne bízik, az nem megy ítéletre, hanem már most átment a halálból az életbe (Jn 5:24). Kijelentette, hogy ő itt és most, még ebben az életben képes megszabadítani embereket a bűn rabságából (Jn 8:34,36). Egyeseknek megbocsátotta a bűneit, pedig ezt egyedül Isten teheti meg (Lk 5:19-26, 7:36-50, Jn 8:1-11). Egy embernek a másik ember elleni bűnét ugyanis csak a sértett fél bocsáthatja meg; mivel azonban minden ember elleni bűn egyúttal Isten elleni bűn is (1Móz 39:9, Lk 15:21), Isten a maga részéről azt a bűnt is megbocsáthatja, amiért a vétkes már nem tudott bocsánatot kérni, vagy a sértett nem akart megbocsátani. (Ezzel összefüggésben tanította azt, hogy aki nem bocsát meg másoknak, annak Isten sem bocsát meg, Mt 6:14-15). Tudni kell, hogy akkoriban még működött a Templomban az állatáldozati rendszer, az isteni bűnbocsánat elnyerésének egyetlen, törvény szerint járható útja (Zsid 10:1-10).

Jézus szerint azonban őbenne még "a Templomnál is nagyobb" volt jelen (Mt 12:6), Ábrahám is előre látta "az ő napjait" (Jn 8:56-58), és a próféták és a királyok is őt szerették volna látni (Lk 10:23-24). Azt állította, hogy csak ő látta az Atyát (Jn 6:46), és aki őt látja, az látta az Atyát (Jn 14:8-10 vö. 1:18), és csak aki őt ismeri, az ismerheti meg az Atyát (Jn 8:19). Kijelentette, hogy őt is úgy kell tisztelni, mint az Atyát (Jn 5:23). Elfogadta emberek imádatát (Mt 4:10 vö. Jn 9:38, Mt 28:9, Lk 24:52), pedig az imádat csak Istennek jár, azt nem fogadhatja el sem ember (ApCsel 10:25-26), sem angyal (Jel 19:10). Sőt, kijelentette, hogy hozzá lehet imádkozni, mert aki majd az ő nevében őtőle kér valamit, azt ő megadja neki (Jn 14:14 vö. ApCsel 7:59).

Jézus nem egyszerűen beszélt az Istenhez vezető útról, az igazságról és az életről, a feltámadásról, a helyes erkölcsről és gyümölcsöző szolgálatról – ezeket mind saját magával azonosította ("Én vagyok..." mondások). Ő az Atyához vezető út, a való igazság és az élet (Jn 14:6), az egész világ számára ő maga a világosság, azaz a helyes erkölcsi mérce (Jn 8:12, 9:39-41), nélküle nem lehet gyümölcsöző módon szolgálni Istent (Jn 15:1-8), és aki benne bízik, annak örök élete van, mert azt ő fogja feltámasztani, aki maga a feltámadás és az élet (Jn 5:21, 6:40, 11:25-26).

3. Az adopcianizmus és az arianizmus

Ezek az irányzatok az előbbiekkel szemben látják a helyettes váltság szükségességét, de az egész üdvösséget egy felmagasztalt embernek (adopcianizmus) vagy egy félisteni-angyali lénynek tulajdonítják (arianizmus). "Üdvözítőjük" tehát teremtmény, akinek azonban szerintük is bűntelennek kell lennie, hogy mások helyett bűnhődhessen.

Ami az emberi megváltó elképzelését illeti, egy ember elvben képviselhetné az emberiséget. Ezen túl azonban egy olyan feltételnek sem tudna megfelelni, amely a Biblia szerint a megváltótól elvárható.

• Az emberek megváltójának például bűntelennek kell lennie, olyannak, ki maga nem szorul megváltásra. Nincs azonban ember, aki ne vétkezne (Róm 3:23, 5:12), és az ember egyetlen vétkével is az egész törvény ellen vét (Jak 2:10). És mivel Istennek senki sem adhat váltságot önmagáért (Zsolt 49:8, Zsid 5:1-3, 9:7), logikus, hogy másokért sem.

• Ha a megváltót az különböztetné meg a megváltandóktól, hogy a kivételes kenete vagy istentudata által bűntelen tud maradni, akkor kérdés, hogy Isten miért nem adja meg ezt mindenkinek? Ha azért nem, mert ennek a feltétele a kivételes életszentség, akkor meg az a kérdés, hogy azt hogyan érhetné el ezt bárki is kivételes kenet vagy istentudat nélkül?

Ami a félisteni-angyali megváltó elképzelését illeti, a Biblia említ emberi formában megjelenő angyalokat. Angyali lény azonban emberfeletti hatalom birtokosaként sem maga Isten, és embernek tűnve sem ember, az emberiségnek nem része.

• Az ariánus modell szerint a megváltóban az emberi lélek helyét egy "tökéletes" félisteni-angyali lélek foglalta el, emberi része csak testruha volt. Jehova tanúinál is Isten Mihály arkangyal "életét" helyezte Mária méhébe, hogy "tökéletes ember" jöjjön létre. A tökéletesség (bűntelenség) e rendszerekben azt van hivatva biztosítani, hogy a megváltó Isten számára elfogadható engesztelő áldozat lehessen.

• Egy részben angyali, ezért nem teljesen emberi lény azonban hiába bűntelen, nem képviselheti az emberiséget. Ehhez bűntelennek és teljesen embernek is kell lennie. Ez azonban – a fentiek alapján – csak úgy történhet meg, hogy nem csupán ember, hanem annál több. Ez a "többlet" viszont nem lehet egy másik, nem emberi teremtmény vagy annak egy része (egy angyal vagy annak elméje, lelke, életereje), mert ettől még ez a lény ugyanúgy kívülálló marad, akinek semmi köze az ember és az Isten közötti drámához.

Krisztus embersége és istensége azonban egyaránt valóságos és teljes volt, mert – és ezt nagyon fontos meglátni – egyik sem lényének egy-egy "része" volt, hanem lényének két természete. Egyszerre és teljesen Isten és ember, ezért valóban közvetíthet Isten és ember között. Isten pedig, aki a teljes emberségünket magára vette, ezért a teljes emberségünket képes helyreállítani, sőt saját isteni természetének részesévé tenni. Ez az, amit a protestáns teológia "megdicsőülésnek", az ortodox teológia pedig "átistenülésnek" hív.

A Biblia szerint tehát az emberiség megváltójának egyfelől szükségszerűen embernek kell lennie (Róm 5:15,18-19, 1Kor 15:21-22, 1Tim 2:5-6). Miért? Mert ha nem lenne teljesen és valóságosan ember, akkor nem lehetne az emberiség jogos képviselője, és mert akkor helyette egy kívülálló harmadiknak kellene kiengesztelnie Istent, ami azonban etikailag elfogadhatatlan. Ha ugyanis Krisztusban nem Isten, a Fiú lett volna emberré, akkor a bűnök bocsánatáért a köszönet nem az Atyát, hanem ezt a harmadik kívülállót (embert, angyalt vagy angyalembert) illetné. Eben az esetben azonban

• az Atya igazságtalan lenne, ha egy ártatlan kívülálló rovására, és nem a saját kárára venne magának elégtételt (ha elengedjük más tartozását, az a mi kárunk marad),

• vagy erkölcsileg tehetetlen, ha az ártatlan kívülálló magától jelentkezett volna "megoldani Isten problémáját" (a konfliktus feloldására a sértett és a vétkes között van szükség),

• vagy mindkettő: igazságtalan és erkölcsileg tehetetlen despota lenne, ha az ártatlan kívülállót annak akarata ellenére jelölte volna ki a feladatra.

A Biblia szerint az emberiség megváltójának Istennek is kell lennie (Jn 1:1,29, 1Kor 2:8, 5:7, 15:45,47). Miért? Mert ha nem lenne Isten is, akkor nem lenne képes teljesen megmenteni a benne bízókat.

• Hogyan lett volna képes egy teremtmény elviselni Istennek az egész világ bűne által kiváltott haragját és bosszúját? Jézus ugyanis ezt tette (Ézs 53:2-10, Jn 1:29, 1Pt 2:24, 2Kor 5:21).

• Hogyan lenne képes egy teremtmény egyszerre a világon minden hívő életére, tettére, szavára és gondolatára odafigyelni, és szükség szerint mindentudó emlékezettel, bölcsességgel, teljhatalommal cselekedni? Jézus pedig ezt teszi: tanítványaival van minden nap a világ végéig, akárhol is járnak (Mt 28:20).

Valóban neki adatott (vissza) minden hatalom a mennyen és a földön (Mt 28:18, Ef 1:20-23, Fil 2:6,9-11). A mindenütt jelenvalóság, a mindentudás és a mindenhatóság azonban kizárólag Isten képessége. Teremtmény (ember, angyal) egyszerre csak egy helyen tud lenni, nem tudhat mindent, és a hatalma is korlátolt. Ezért teremtmény egyszerűen képtelen lenne bibliai értelemben véve megmenteni a benne hívőket.

Jehova Tanúi

A Jehova Tanúi az a szekta, amely azt állítja magáról, hogy az ő vallásuk a leggyorsabban terjedő vallás a világon. Talán ők a legnagyobb missziunáriusok az összes többi vallási mozgalom között. Senkit nem fogadnak a soraikba, míg emberek látogatásával (otthonukban) nem folytat térítő tevékenységet.

Nevüket Ésaiás próféta könyveből (43,10: "Ti vagytok az én Tanúim, így szól az Úr") vették, ahol az Úr szót ősheberül JHVH jelölik, és ezt olvassák helytelenül Jehovának (Jahve helyett, ami annyit jelent létező).

A szektát Charles Taze Russel alapította Penszilvániában, 1982-ben. Már ifjú korában elfordult kálvinista neveltetésétől és a keleti vallásokat tanulmányozta. Már fel akart hagyni a vallással, mikor Jonas Wendell tiszteletes meggyőzte őt arról az alapigazságról, hogy a Biblia Isten szava. Russel maga köré gyűjtötötte baráti köre egy részét, és a Biblia beható tanulmányozásába fogtak. Gondolataikat kezdetben az Eledel egy gondolkodó keresztény számára című lapban publikálták, melyet később az Őrtorony váltott fel. Ezek főleg a menny és pokol létének tagadását hirdették, mellyel egyetlen felekezet sem akart egyet érteni. Russel ezután, 1879-ben alapította a Sionista Őrtorony társaságot, melynek alap ideológiáját az ő írásai szolgáltatták. 1916-ban halt meg azután, hogy meg kellett élnie jövendölése bukását - 1914-ben világvége. A társaság irányítását jogi tanácsadója, Joseph Franklin Ruherford vette át, aki a szektát Jehova Tanúira keresztelte (1931), majd 1942-ig volt a vezetője. A következő vezető Nathan H. Knorr lett. Az ő ideje alatt növekedett a szekta tagjainak száma a leggyorsabban. Nagy fontosságot tulajdonított a tanulásnak. New York államban egyetemet alapított a Biblia tanulmányozására és egy rádióállomást. Őt Frederick W. Franz követte, akinek elnöksége során negyed millió tag hagyta el a szektát. Ennek oka talán az újabb Armageddon jövendölése 1975-re.

Hitük alaptételei:

- ők az egyetlenek, akik Isten igazságát hirdetik; a világnak csak akkor van reménye, ha csatlakozik mindenki a mozgalomhoz,

- Isten (Jehova) valamikor a világegyetemben egyedül létezett,

- Isten alkotta Jézust is, aki egy arkangyal, de a Földön mint ember (nem istenség) élt; mikor Isten feltámasztotta, szellemként távozott a mennyekbe,

- Jézus kínhalála a kereszten nem biztosít senki számára örök életet; az ember számára megváltást és megbocsátást a mozgalomhoz való tartozás és Isten szüntelen hallgatása jelenti,

- az összes többi egyházat és a világ vezetőit az ördög irányítja,

- a jelenlegi világrend az Armagedonnal fog véget érni, és az életben maradottak Jézussal fognak uralkodni ezer évig,

- Ez alatt az idő alatt nem lesz betegség, mindenhol béke honol, bőséges termés, "amit csak az ember kívánhat",

- az ezer év letelte után mindenki felkel poraiból; az a 144 000 személy, aki megüti a megkövetendő mércét a mennyekben folytathatja "életét", a többi hívő a Földön, a hitetleneket elpusztulnak,

- Isten királysága a földön 1914-ben alakult, mikor Krisztus visszatért a bárányaihoz és megkezdte azok megtisztítását; az Ördög kiűzetett a mennyekből és Isten királyságának földi tartományait megtisztítja az 1914-ben élők segítségével.

A Jehova Tanúinak legkedveltebb jelmondata, hogy aki most él a Földön talán soha nem találkozik a halállal.

Jehova Tanúi kultusz eredete

Míg Joseph Smith látomások segítségével fejtette meg a második visszajövetel kérdését, egy pennsylvaniai üzletember, Charles Russel keleti számmisztika felhasználásával jutott el a rejtély megoldására. Az Úr visszajövetelének célja és módja című füzetben Russel kiszámította, hogy az esemény 1874-ben fog bekövetkezni. Ebben az évben a "messiás" megjelenik Russelnek, és a kiválaszottak egy csoportjának. Az időpont elmúltával a szerző a dátumot negyven évvel megtoldva 1914-re módosította, hozzátéve, hogy Jézus Krisztus megjelenése "szellemi szinten", azaz láthatatlanul fog megtörténni. Russel eszkatologikus mozgalmából jött létre a száznegyvennégyezer kiválasztott szent megmenekülését hirdető Jehova Tanúi egyház, amely túlélte nemcsak az 1914-es, hanem az 1925-re és 1975-re előrejelzett világvégét is. A kultusz ma több mint száz országban hirdeti rendületlenül apokaliptikus tanait, amelyeknek világszerte 4,5 millió követője van.

Jehova Tanúi tévtanításai

Sokan tanácstalanok a Jehova tanúival kapcsolatban. Arról kérdeztek minket, vajon ők is keresztények-e, vagy egy másik istent imádnak? Az alábbi cikk segít megválaszolni ezt a nagyon fontos kérdést.

A Jehova tanúi és a keresztények hite sok dologban hasonló. Azonosak az istentagadással kapcsolatos nézeteik, ugyanúgy tagadják az evolúciót és hiszik, hogy Krisztus vissza fog térni és a Sátán erőinek megsemmisítése után megalapítja királyságát a földön.

Ennek ellenére sok fontos kérdésben mégis eltérő a kereszténység és a Jehova tanúinak tanítása. Hogy elfogadható határokon belül tartsuk a cikk méretét, ne foglalkozzunk most minden eltéréssel. Inkább...

...VIZSGÁLJUK MEG A LEGFONTOSABB KÉRDÉST, JÉZUS KRISZTUS SZEMÉLYÉT.

A jehovisták szerint Jézus Krisztus egy tökéletes ember volt, és Ő az Atya Istentől különálló személy. Azt is tanítják, hogy földi élete előtt Jézus egy lelki lény volt, mégpedig Mihály arkangyal, akit Isten teremtett és bemerítésekor vált Megváltóvá. A jehovisták szerint Jézus hatalmas, de nem mindenható, ahogy Isten. Az ő Bibliájukban, az Új Világ (New World) fordításban a János 1,1 szerint Krisztus nem "az Ige", hanem "egy ige". Szerintük Jézus "mindig is Jehova alatt volt és marad" és "Krisztus és Isten nem egyenrangú".

Vajon megerősíti a Biblia a hiedelmeiket vagy inkább a hagyományos keresztény elképzelést tanítja, mely szerint Krisztus Isten volt? Ez egy rendkívül fontos kérdés. Vizsgáljuk meg a következőket:

Az Újszövetség Krisztusa az Ószövetség Jehovája.

Könyvének 6,1-10 verseiben Ézsaiás azt írja, hogy látta Jehovát.

A János 12,31-42-ben azt olvassuk, hogy Ézsaiás látta Jézus dicsőségét és beszélt Vele.

A 2Mózes 34,14 szerint nem szabad mást imádnunk, csak Jehovát.

A Zsidók 1,6-ban az angyalok imádják Krisztust.

Az Ézsaiás 44,6-ban Jehova az elsőnek és utolsónak neveztetik (amit a Jelenések 1,8 megerősít).

A Jelenések 22,13-ban viszont Krisztus az első és az utolsó.

Ezek a versek azt igazolják, hogy a Jehova név az Atya Istenre és a Fiú Istenre egyaránt használatos. Habár különálló személyek, ugyanúgy Jehovának neveztetnek, mert mindkettőjük isten.

Krisztus isteni mivoltát tanítja a Biblia.

Amikor a feltámadás után Tamás megérintette Jézus sebeit, felkiáltott: "Én Uram és én Istenem!" (János 20,28). Semmi okunk nincs azt hinni, hogy Tamás az "Én Uram"-at Krisztusra értette, de Istenre (Jehovára) gondolt, mikor azt mondta "Én Istenem", ahogy ezt néhány Jehova tanúja állítja. Tamás Krisztust Istenének és Urának hívta. Jézus pedig nem javította ki. A Kolossé 2,9 egyértelműen megerősíti Krisztus istenségét, amikor azt mondja: "Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg," (Károli fordítás) István "Urának" hívta Jézust (ApCsel 7,59-60) nekünk pedig Úrként kell megvallani Krisztust (Róma 10,9 · 1Kor 12,3). Ezekben a versekben az Úr szó a görög Kurios fordítása, ami a Septuagintában - az Ótestamentum görög változatában - Jehovát jelenti. Ebből látható, hogy az Úr Krisztus (Kurios) a Jehova Isten.

Krisztus tulajdonságai is azt mutatják, hogy Isten.

Jézus Krisztus mindent tud (János 1,48; 2,25; 6,64; 14,29; 21,17). Mindenható (Máté 28,18 · Zsidók 1,3), bűntelen (János 8,46), örök (Mikeás 5,3) és változatlan (Zsidók 13,8). Mivel csak Isten rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, Krisztusnak is Istennek kell lennie.

Krisztus bizonyos tettei megmutatják, hogy Isten.

Jézus Krisztusnak hatalma van megbocsátani a bűnöket (Márk 2,5-7 · Efézus 1,7), örök életet ad (János 10,28; 17,2), megítéli a világot (János 5,22; 5,27) és irányítja a természetet (Máté 8,26). Mivel ezeket csak Isten tudja megtenni, Jézusnak Istennek kell lennie.

Krisztust Istenként imádták.

Jézust imádják az angyalok (Zsidók 1,6) és emberek (Máté 14,33) pedig csak Istent szabad imádni (2Mózes 34,14). Krisztus maga is mondta, hogy csak Istent illeti az imádat (Máté 4,10) mégis elfogadta az imádatot. Ha Jézus Mihály arkangyal lett volna élete előtt, hogyan imádták volna, ha egyszer az angyalokat nem szabad imádni (Jelenések 19,10; 22,8-9)? Ha Krisztus nem lett volna Isten, imádata bálványimádás lett volna.

Az Ézsaiás 9,5 "erős Istennek" nevezi Krisztust.

A Jehova tanúinak kész válaszuk van erre. Szerintük Krisztus csak "erős Isten" de nem "a mindenható". Szerintük Krisztus az erős Isten és nem a mindenható, Jehova pedig a mindenható Isten, sohasem az erős Isten. Ennek ellenére a Jeremiás 32,18 szerint Jehova az erős. Ezért mivel Krisztus az erős (Ézsaiás 9,5) Jehova pedig a hatalmas Isten, mindkettőjük Isten. Teljes mértékben azok.

A Kolossé 1,15-17 szerint Krisztus Isten és minden teremtője.

A Jehova tanúi ezt az idézetet használják annak alátámasztására, hogy Krisztust Jehova teremtette. Ezt legfőképpen a 15. versben található "elsőszülött minden teremtmény közül" kifejezésre alapozzák. Ha azonban ez a vers azt tanítaná, hogy Krisztus Isten első teremtménye, akkor az "első teremtmény" kifejezést használták volna az "elsőszülött" helyett. Ez a két kifejezés két különböző szó a görögben. Az "első teremtmény" görög megfelelője protoktistos, az "elsőszülötté" pedig prototokos. A Kolossé 1,15 nem az előbbi, hanem az utóbbi szót használja, ami annyit jelent: örökös, elsőszülött, rangban az első. A Biblia ezzel azt akarja mondani, hogy Krisztus az első minden teremtmény fölött, ő minden örököse és ő minden teremtmény felett áll.

A Jehova tanúinak Új Világ bibliafordítása négy alkalommal hozzáteszi a "minden egyéb" kifejezést a Kolossé 1,15-17 versekhez, így az igeszakasz jelentése úgy módosul, hogy Krisztus teremtett minden egyéb dolgot, kivéve Önmagát. Ennek a hozzáadásnak azonban semmi alapja. Egészen biztos, hogy nem fordul elő a görög kéziratokban. Ezt az Új Világ fordítás készítői is elismerik azzal, hogy az "egyéb" szót zárójelbe teszik. Ez a "fordítás" megpróbál ahhoz a feltevéshez igazodni, hogy az elsőszülött elsőként teremtettet jelent. Azonban, ahogy láthattuk, az elsőszülött jelentése nem ez és ezért helytelen az "egyéb" szó hozzáadása. Az egész bibliában nem találunk olyan verset, amely azt állítaná, hogy Krisztust Jehova teremtette.

Jézus Istennel egyenlőnek vallotta magát a János 10,30-ban.

A jehovisták szerint az "Én és az Atya egy vagyunk" szöveg azt jelenti, hogy Krisztus céljában volt egy az Atya Istennel, de nem természetéből fakadóan. De ha Jézus csak ezt mondta volna, vajon miért akarták a zsidók megkövezni? Azzal a Zsidók is egyetértettek, hogy Jézus és Isten céljai azonosak. Nem ezért, hanem istenkáromlásért akarták megkövezni, mivel Istennek vallotta magát (János 10,33).

Krisztus istensége a Biblia központi mondanivalója. Világos, hogy azt tanítja: Krisztus Isten. A Jehova tanúi Jézus Krisztussal kapcsolatos tanítása pedig nyilvánvalóan ellentmond a Bibliának. A Filippi 2,5-11 és a hozzá hasonló igeversek elmondják, hogy Jézus Krisztus, aki Istenként létezett, testet öltött, mint alázatos szolga, hogy helyettünk meghaljon a kereszten. "Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd megahajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére."

Egy kis izelitö,hogy Jehova Tanúi miként változtattak idöpontokat,és milyen hamis joslataik voltak:

Életbe lépett-e már az új szövetség?

1880 - nem, az még a jövőre vár

1887 - igen, már életbe lépett

1909 - nem, az még a jövőre vár

1935 - igen, már életbe lépett, de csak a felkentek számára

Kire vonatkozik a Róm 10:12-16-ben az „Úr” kifejezés?

1903 - Jézusra

1940 - Jehovára

1978 - Jézusra

1980 - Jehovára

Mikor történik meg a Mt 25:31-46-ban említett „kecskék” és „juhok” szétválasztása?

1919 - a nagy nyomorúság és az Ezeréves Királyság után

1923 - már most, a nagy nyomorúság idején és a Királyság előtt folyik

1995 - majd a nagy nyomorúság után, de a Királyság előtt

Kicsoda „igaz” Isten előtt, és mennyire?

1899 - minden hívő igaz Isten előtt

1935 - a Jonadábok vagy más juhok nagy sokasága nem igaz

1966 - a más juhok nagy sokasága nem igaz, és soha nem is lesz az

1986 - a más juhok bizonyos fokig, viszonylag igazak (Jehova barátai)

Kik és hányan jutnak a mennybe, illetve kik Tanúk egyáltalán?

Russell - a 144000 a nagy nyomorúság előtt elragadtatik, a nem odaszánt felkentek nagy sokasága csak a nyomorúság után;

1935 - csak Jehova 144000 Tanúja jut a mennybe; a földi elhívású nem felkent Jonadábok nagy sokasága nem, ők nem is Tanúk;

1942 - csak Jehova 144000 Tanúja jut a mennybe, a földi elhívású nem felkent Jonadábok nagy sokasága nem, de már ők is Tanúk.

Vajon feltámadnak-e majd Sodoma és Gomora lakói?

1879 - fel fognak támadni

1952 - nem fognak feltámadni

1965 - fel fognak támadni

1982 - legalábbis néhányan fel fognak támadni

1988 - nem fognak feltámadni ~ fel fognak támadni

Kire vonatkozik a Róm 13:1-ben a „felsőbb hatalmak”?

1916 - a földi kormányok

1929 - Jehova Isten és Jézus Krisztus

1963 - a földi kormányok

Szabad egy Tanúnak elfogadni oltást?

1923 - előtt igen

1923 - nem

1952 - óta igen

Szabad egy Tanúnak elfogadni szervátültetést?

1967 - előtt igen

1967 - nem

1980 - óta igen

Vérátömlesztés:

1940 - hőstett

1945 - nem helyes, de nincs tiltva

1958 - elítélendő, de kiközösítés nem jár érte

1961 - tiltva van, és kiközösítés jár érte

1961 - a vér bármely elemének átvétele tiltott

1975 - vérszegények nem kaphatnak vérplazmafaktorokat

1978 - vérszegények kaphatnak bizonyos vérplazmafaktorokat

1982 - elfogadható vérelemek: immunglobulin, albumin, faktor VIII, IX

1984 - elfogadható a csontvelőátültetés

Vajon Isten által tervezett próféta a Nagy Piramis, és igazolja a bibliai kronológiát?

1891 - igen, Isten kőtanúja

1928 - nem, csak üres filozófia, sőt sátáni eredetű

-----------------------------------------------------------------------

Az 1Timóteus 4:1 ezt mondja:

"A lélek pedig nyilván mondja, hogy ez utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől,

hitető lelkekre és gonosz lelkek tanítására figyelmezvén."

A következőkben felsoroljuk azokat a kultuszokat és nem keresztény vallásokat,

amelyek ebbe a kategóriába tartoznak:

Jehova Tanúi (Őrtorony Szervezet, Dawn Bible Students), mormonok (Jézus Krisztus

Mai Szentjeinek Egyháza), Herbert W. Armstrong (Worldwide Church of God), Isten

Gyermekei (Children of God), Az Egység Egyháza (Moon tiszteletes hívei, One World

Crusade), Unitárius Egyház, Christadelphia Egyház, szabadkőművesség, spiritizmus,

scientológia, Keresztény Tudomány (Christian Science), antrozófia, teozófia,

rózsakeresztesek, Belső Békesség Mozgalom (Inner Peace Movement), Szellemi Határok

Közössége (Spiritual Frontiers Fellowship),

Keleti vallások: Hare Krisna, Transzcendentális Meditáció, guruk, Mennyei Fény

(Divine Light) Misszió, buddhizmus, hinduizmus, iszlám, sintoizmus, konfuciánizmus, japán

virágelrendezés (napimádás), Bahai (modern vallás, amely eredetileg Iránban jött létre a

„babizmus”-ból, általános testvériséget, szociális egyenlőséget és hasonló dolgokat

hirdetnek).