Keresztény hívők, mit gondoltok erről az igéről?

Az én Bibliámban ezt így olvasom: "Vagy azt hiszitek, hogy hiába mondja az Írás: 'Féltékenyen szereti (Isten) a lelket, amelynek Ő adott bennünk otthont'"?

A mondat értelme, hogy Isten a lelket nem olyannak teremtette, hogy eleve rosszra kívánkozzék. Annál ő jobban szereti az emberi lelket. A szövegkörnyezetből és a kommentárból kiderül, hogy a levél szerzője arról beszél, hogy a világban lévő rosszért, amelyet az emberek okoznak, nem az ember lelke felelős, hanem azok a rendetlen kívánságok, (harag, bujaság, irigység,) melyeket az emberek a lelkükben dédelgetnek.

Az itt szereplő kifejezés (phthonosz)irigységet, rosszindulatot, gyűlöletet, féltékenységet jelent.

Más szavakkal és az igekörnyezetet figyelembe véve, arról beszél Jakab, hogy az újjászületés előtt álló ember, akinek még bűn uralma alatt áll a lelke, a bűn után vágyakozik.

A világi emberek lelke nem tud mást. Miénk sem tudott mást. Nem tud az ember önerőből megtérni és újjászületni. Nem tud az ember valóságos változáson átmenni Istennel való találkozás nélkül, anélkül, hogy újra szülessen Jézus megváltásában.

Mondok példát. Egy átlag világi srác kiválóan el van a napi pornóval, a barátnőjével, ha van neki és önkielégítést végez. Ha szósz neki, még téged néz h*lyének.

Ilyen a lelke.

A bűntől romlott lélek a bűnre van beállva. Nem tudja az ember megváltani magát, Isten kegyelmére van szükség. Ezért mondja a következő vers, hogy hogy Isten a kevélyeknek ellene áll, de az alázatosoknak kegyelmet ad.

Ez a két reakció van.

Valaki hallja az igazság beszédét és alázatosan elfogadja=üdvözül, vagy pedig kevélykedik.

Szervusz

Vajon melyik írásszöveget idézi itt Jakab? Jakab nem egy konkrét verset idéz. Ezekben az Istentől ihletett szavakban valószínűleg olyan írásszövegek alapgondolata tér vissza, mint ami az 1Mózes 6:5-ben, a 8:21-ben, a Példabeszédek 21:10-ben és a Galácia 5:17-ben is megjelenik.

Kedves Kérdező!

Nem vállalkozom, hogy megnyissam ennek az igeversnek a titkát de pár építő információval szolgálhatok, Isten kegyelméből:

Az első lényeges helyretenni való, hogy tisztába kell lenned azzal, hogy ebben az Igeversben szereplő lélek fogalmat hibásan használta a fordító, ugyanis a görög írásokban "pneuma" szerepel amire helyesebb a "szellem" fogalmat használni. Tehát itt arról a szellemről van szó amelyik engem Káinra emlékeztet, akiről tudjuk, hogy a gonosz nemzette és irigységtől hajtva ölte meg a testvérét.

Az 5. hozzászólásnak nehogy bedőlj, hisz pl. Krisztusról tudjuk, hogy a Szellemét letette az Atya kezébe, a Testét sírhelyen helyezték el és a Lelke Apcs 2:27-31 szerint a Hádészben, Rom 10:7 szerint az Abüszoszban járt és 1Pét 3:19 szerint börtönben lévő lelkeknek hírt vitt.

A világi lélektan (pszichológia) sok mindent tudni vél a lélekről, de - szerintem - a lélek lényege sokkal kiterjedtebb és komplexebb, életünk során legfeljebb a lélek csatlakozó felületéről tudunk képet alkotni, olyan szerűen, mintha a számítógéped klaviatúrájából akarnád kivizsgálni, hogy mi alkotja a számítógépet.

A kommentben feltett újabb kérdések vonatkozásában, igen, ha magunkról beszélünk akkor a lelkünkre is gondolunk, de meggyőződésem, hogy a lelkünk domináns részével nem állunk tudatos kapcsolatban. Mivel a lelkünk sorsáról szól az üdvösség és ítélet, így jó lenne tisztábban látni, de az biztos, hogy olyan dolgok mint az ismeret és tudás nem maradhatnak meg a lelkünkkel együtt, hisz azt pl. egy testi baleset is kiütheti a tudatunkból...

De ismétlem az eredeti idézettel, kapcsolatban, hogy itt nem lélek hanem szellem-ről van szó, tehát aki a világ (kozmosz) barátja akar lenni (vagyis a földi dolgokhoz kötődik) abban lakozó szellem előbb-utóbb irigységre vágyik, ezzel szemben aki Krisztusnak adja az életét és az odafenn valókkal törődik, abban Isten Szelleme lakik amely újjászüli és előbb-utóbb megtermi a Gal 6:22 gyümölcseit.