Jónás történetének az összefoglalóját? Mi az új és az ószövetség közt a különbség?

Szia!

II. Jeroboám (i.e. 793-753) izráeli király korában működött Jónás próféta. A Mindenható azzal a különleges megbízatással küldte az ellenséges asszír fővárosba, hogy ítéletet hirdessen, és megtérésre hívja az embereket.

Az ellenségért munkálkodni?! – Jónás a szíve mélyéből tiltakozott e terhes szolgálat ellen. Az asszírok "vérszopó városa" (Náh. 3:1) híres volt az ott lakók kegyetlenségéről és erőszakosságáról. Isten Jónást is tanítani kívánta e megbízatással. Súlyos jellemhibájából: az előítéletből fakadó elfogultságból és a mások iránti részvétlenségből akarta kigyógyítani őt.

Jónás azonban a feladat elől ellentétes irányba, a távoli Tarziszba akart menekülni.

"Az Úr pedig nagy szelet bocsátott a tengerre, és nagy vihar lőn, hogy a hajó már-már töredezett" (Jón. 1:4). A hajósok igen megrémültek, és mindent elkövettek, hogy megmeneküljenek. Isteneikhez könyörögtek, de a helyzet csak rosszabbodott. Sorsot vetettek, hogy megtudják, mi miatt van rajtuk e veszedelem. És a sors Jónásra esett. Megkérdezték tőle: Ki vagy? Honnan jössz? Miért történik ez velünk? Ezt válaszolta: "Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, aki a tengert és a szárazföldet teremtette. És megfélemlének az emberek..., mert megtudták, hogy az Úr színe elől fut, mivelhogy elbeszélte nékik. Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedett. Ő pedig mondta nékik: Fogjatok meg és vessetek a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; ...mert tudom, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok” (Jón. 1:9-12).

A pogány hajósok minden tőlük telhetőt megtettek, hogy ezt elkerüljék, de a baj nőttön-nőtt. Végül "megragadták Jónást és bevetették a tengerbe, és megszűnt a tenger háborgása. Azok az emberek pedig nagy félelemmel félték az Urat, és áldozattal áldoztak az Úrnak, és fogadásokat fogadtak" (Jón. 1:15-16). A tenger elcsendesedésével a tengerészek bizonyságot nyertek, hogy Jónásé az igaz, élő Isten, a tenger és szárazföld Ura, és ezentúl tisztelték, félték Őt!

"Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a hal gyomrában három nap és három éjjel" (Jón. 2:1). A Gondviselő azonban csodálatos módon életben tartotta őt. Azt élte át, ami azokra várt, akik megtérés híján elvesznének Ninivében. Rádöbbent: ahogy a niniveieknek, úgy neki is megtérésre van szüksége! "És könyörgött Jónás az Úrnak, az ő Istenének, a halnak gyomrából." "És szólt az Úr a halnak, és kivetette Jónást a szárazra" (Jón. 2:11).

Az Úr másodszor is felkérte a prófétát a szolgálatra, aki ezúttal engedelmeskedett. Üzenete nem a szerető kérlelés, hanem inkább a kemény ítélethirdetés hangján szólt: "Még negyven nap, és elpusztul Ninive!" (Jón. 3:4)

Annál meglepőbb, hogy a niniveiek megtértek! A kicsinyektől fogva a nagyokig, a szolgáktól a királyig. Megalázták magukat, böjtöt hirdettek, megbánták bűneiket, és mondták: "Ki tudja? Talán visszatér és megbékél az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el! És látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjukról; és megbánta az Isten azt az ítéletet, amelyről mondotta, hogy végrehajtja rajtuk, és nem hajtotta végre. És igen rossznak látszék ez Jónás előtt" (Jón. 3:9-4:1).

Jónás mélységes haragot és csalódást érzett ő "igazságtevést" akart, nem pedig könyörületet. Végül némi enyhülést talált az árnyékban a tök alatt, melyet Isten neki növesztett, hogy védje őt a naptól. De amikor Isten elszárasztotta a növényt, Jónás kétségbeesett, és mérgesen panaszkodott Istennek. Isten így válaszolt: "Te szánod ezt a tököt, amelyért nem fáradtál és amelyet nem te neveltél, amely egy éjjel felnőtt, másik éjjel pedig elpusztult. Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között, és barom is sok van?!" Isten Jónásnak adott válasza jelképesen értendő. Isten azt magyarázta Jónásnak, hogy a szeretet lényege "fáradni" valamiért és "nevelni" valamit, hogy szeretet és fáradozás elválaszthatatlanok.

"Az ember azt szereti, amiért fárad, és azért fárad, amit vagy akit szeret. A szeretet cselekvő törődés annak életével és fejlődésével, akit vagy amit szeretünk."

(Erich Froom: A szeretet művészete, részlet)

Isten irántunk tanúsított kegyelmét természetesnek vesszük, de gyakran zúgolódunk, amikor mások iránt is megnyilatkozik. Jónás esete leleplezi a saját lelkületünket is: Teremtőnkkel ellentétben, ritkán tudunk szívből örülni embertársaink megtérésének, megjobbulásának, mert nincs bennünk igazi együttérzés, igazi szeretet!

Jézus Krisztus földi szolgálata idején így intette kortársait hitetlenségük miatt: "Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek Jónás prédikálására..." (Mt. 12:41)

Az ószövetség egy néppel, a zsidókkal kötött szövetsége Istennek, az újszövetség pedig az egyes emberekkel kötött szövetség Jézus Krisztus által.

Üdv. Péter

Az Ószövetség leírja a teremtést, a vizözönt, Ádám és Éva bünbeesését, és jövendölést a Megváltóról, jövendöléseket a jövöröl.

Az Újszövetség a Megváltó megjelenését, szolgálatát a Földön, és szintén jövendöléseket tartalmaz, melyeket láthatunk ma teljesedni és majd a jövöben.

Szervusz

Úgy tűnik, amikor az emberek Jónásra gondolnak, akkor általában a negatív jellemvonásai jutnak eszükbe, például az engedetlensége, sőt a keményfejűsége. De ennél jóval többet kell tudnunk róla. Emlékezz rá, hogy Jehova Isten kiválasztotta őt, hogy legyen a prófétája. Jehova nem bízott volna rá ilyen komoly felelősséget, ha Jónás hűtlen vagy igazságtalan lett volna.

A 2Királyok 14:25-ből megtudunk egy keveset Jónás hátteréről. Gát-Héferből származott, amely mindössze négy kilométerre feküdt Názáret városától, ahol körülbelül nyolc évszázaddal később Jézus Krisztus nevelkedett.(Figyelemre méltó, hogy Jónás egy galileai városból származott, ugyanis a farizeusok öntelten ezt mondták Jézusról: „Nézz utána, és lásd, hogy Galileából nem támad próféta” (János 7:52). Számos fordító és bibliakutató feltételezése szerint a farizeusok merészen úgy általánosítottak, hogy soha egyetlen próféta sem származott, és nem is fog származni a jelentéktelen Galileából. Ha a farizeusok valóban ezt tették, akkor figyelmen kívül hagyták a történelmet és a próféciákat (Ézsaiás 9:1, 2)

Jónás próféta II. Jeroboám király uralkodása idején szolgált, aki Izrael tíztörzs-királysága élén állt. Illés már régen eltávozott az élők sorából, utóda, Elizeus pedig akkor halt meg, amikor Jeroboám apja uralkodott. Jehova azzal bízta meg ezeket a prófétákat, hogy töröljék el a Baál-imádatot, ennek ellenére Izrael készakarva újból letért a jó útról. Az országot most egy olyan király irányította, aki „azt tette, ami rossz Jehova szemében” (2Királyok 14:24). Jónás szolgálata tehát nem lehetett sem könnyű, sem kellemes. Ő mégis hűségesen végezte.

Megjutalmazta-e Jehova Jónást az engedelmességéért? Igen. Egyrészt, úgy tűnik, Jónás idővel megtudta, hogy a tengerészek megmenekültek. Önfeláldozó tette után a vihar menten alábbhagyott, a tengerészek pedig „kezdték igen félni Jehovát”, és neki mutattak be áldozatot a hamis isteneik helyett (Jónás 1:15, 16).

Egy nagyobb jutalomban is részesült, igaz, jóval később. Jézus utalt arra az időszakra, melyet Jónás az óriási hal gyomrában töltött, és ezt prófétai előképként használta, hogy rámutasson arra az időszakra, amikor a sírban, vagyis a seolban lesz (Máté 12:38–40). Mennyire fog örülni Jónás, amikor feltámad a földre, és tudomást szerez erről az áldásról! (János 5:28, 29).

Csak bemásoltam a fentieket, de remélem, hogy nem hiszel ebben a maszlagban!

Üdv:

Péter