Jób szenvedései mennyi ideig tartottak?

Nem emlékszem, hogy lenne bármi támpont, ami alapján ez megmondható volna, de valószínű, hogy hosszabb idő volt, minimum hetek-hónapok. Miért érdekes ez?

Jób könyve, Jób: protokanonikus ószövetségi bölcsességi könyv. - I. Elnevezése. A héb. kánonban az egyéb írások közé sorolták és főszereplőjéről Jób könyvének nevezték. A LXX, a Vg és a nemzeti ford-ok is ezt a nevet vették át. - II. Keletkezése. A keretül szolgáló elbeszélés vsz. néphagyományra vezethető vissza, melyet Ez 14,14.20 ismertnek tételez föl. A szerző ezt a néphagyományt arra használta föl, hogy a szenvedést, ill. saját gondolatait kifejtse. Bár a keret és a párbeszéd világosan elkülönül, a 2 rész a szerző szándéka szerint szorosan összetartozik; a párbeszéd nem is képzelhető el keret nélkül. Az eredeti kv-et később kiegészítették az Elihu-beszédekkel (Jób 32-37). E beszédek azért kerültek bele Jób könyvébe, hogy helyesbítsék, mert eredeti formájában a szenvedés kérdésében nem adott kielégítő választ és nevelő értéke sem volt vitathatatlan. - Az eredeti kv. szerzője ismeretlen. Az arám hatást mutató nyelv és némely Jer-ra való utalások arra engednek következtetni, hogy a szerző a fogság utáni időben élt, de nem később, mint Kr. e. 200 (vö. Sir 49,9). A Jób könyve tematikája, „biblikus” jellege zsidó szerzőre vall. A kisebb részletekből arra lehet következtetni, hogy jól ismerte Palesztinát, de más országok, főleg Egyiptom szokásairól, körülményeiről is tájékozott volt. Ez annak a világjárásnak és olvasottságnak felel meg, mely a bölcsességi irod. szerzőit jellemzi. Annak a feltevésnek, hogy Jób edomita volt és Edomban élt, nincs kellő alapja, ha e népnek híres volt is bölcsessége, és Jób barátairól föl is lehet tenni, hogy edomiták voltak. - III. Nyelve. Hébersége enyhe arám hatást mutat. A fennmaradt szöveg több kívánnivalót hagy maga után: a maszoréta szöveg némely helyein hosszabb v. rövidebb magyarázó széljegyzetek (glosszák) állnak; magánhangzókkal való ellátása (vokalizálása) hibás, sőt a mássalhangzós szöveg sem hibátlan. Ez vsz. Jób könyve tömör nyelvével és sajátos szókészletével függ össze (sok az alkalmi szóalkotás, a hapax legomenon). A LXX eredetileg kb. 180 verssel rövidebb volt a maszoréta szövegnél. Ezt részint magyarázza az a feltevés, hogy a LXX héb. eredetije is rövidebb volt, mint a maszoréta szöveg; többnyire azonban az eredeti szöveg szándékos megrövidítéséről van szó. A hiányokat korán pótolták (Órigenész) Theodotion-fordítása alapján. A 11. kumráni barlangból előkerült arám Jób-targum (11QtgJob) maszoréta forrásra vezethető vissza. - III. Tartalma. A keretül szolgáló elbeszélés (Bevezetés 1-2, Befejezés 42,7-17), mely a párbeszédet közrefogja, 8 v. 9 részből áll: 1,1-5 Jób jámborságának és boldogságának bemutatása; 1,6-12: kihallgatás a mennyben; 1,13-22: Jób 1. próbatétele; 2,1-6: egy 2. kihallgatás Jahvénál; 2,7-10: Jób 2. próbatétele; 2,11-13: Jób barátainak látogatása (Bildad, Elifáz, Zófár). 42,7-9: Jahve elítéli Jób barátait, amiért helytelenül vélekedtek Jóbról; 42,10-17: Isten még több gazdagságot ad Jóbnak, mint korábban. 42,11: a rokonok látogatása, azzal az elítélő magatartással szemben, melyet Jób felesége és barátai tanúsítottak, Jób társad. tekintélye helyreállásának kezdetét jelenti. - A párbeszéd a barátok látogatásához kapcsolódik és 3 menetben zajlik le: 1. (3-11): Jób egy keserű panasszal nyitja meg az 1. párbeszédet (3). Ez alkalmat ad Elifáznak Jób figyelmeztetésére: senki halandó nem tiszta Isten színe előtt; Jób jobban tenné, ha panasz helyett Istenhez fordulna (4). Jób kitart amellett, hogy a panasza jogos, a sorsa elviselhetetlen, és azt kívánja, hogy Isten adja meg neki a kegyelemdöfést (6). Bildad nyomatékosan megismétli Elifáz figyelmeztetését: csak a jámborság segíthet rajta (8). Most Jób Istent teszi felelőssé szenvedéseiért: ostorozza az embert, figyelmen kívül hagyva ártatlanságát (9). Zofár rendreutasítja Jóbot merész beszéde miatt: szenvedése bűneinek a következménye, tehát a megtérés hozhat enyhülést (11). - 2. (12-20): Jób nem vitázik tovább barátaival, hanem Istenhez fordul a meggyőződésével: nem szolgált rá a szenvedésre (12-14). Elifáz úgy véli, hogy Jób Isten ellensége lett (15). A halállal szembenézve Istenhez emeli tekintetét: nyilvánítsa igaznak (16). Bildad hevesen tiltakozik (18), Jób viszont barátai részvétéért eseng, amiért Isten keze úgy ránehezedett, de továbbra is Istentől várja ártatlansága bizonyítását, és inti barátait: figyeljenek a szavára (19; a 19,25-27 értelme, mely alapján Szt Jeromos és több más egyhatya arra következtetett, hogy Jób hitt a föltámadásban, erősen vitatható). Ennek ellenére Zofár is osztozik barátai nézetében (20). - 3. (21-27): a 3. menetet Jób azzal indítja, hogy elveti a megfizetésre vonatkozó hagyományos tanítást: jámborság és boldogulás, bűn és szenvedés nem szükségszerűen tételezik föl egymást (21). Erre Elifáz szemére veti, hogy gonosz, azért bűnhődik (22). Jób tovább védi ártatlanságát (23). Bildad válasza rövid, vsz. töredék (25). A továbbiakban (26) Jób 2x is szóhoz jut, Zófárt viszont nem említi a szöveg, ha a következő beszédet (27,13-23) neki tulajdonítják is. - A bölcsesség dicsérete (28) önálló rész. Miután Jób visszatekint korábbi boldogságára (29) és felpanaszolja szenvedését (30), ünnepélyesen bizonyítja ártatlanságát és felszólítja Istent, emeljen vádat ellene (31). Erre Isten közbelépését lehetne várni. Ehelyett egy ismeretlen lép föl: Elihu, aki Jóbot is, barátait is megfeddi, és egy teljesen új szempontot visz bele a vitába: Isten megengedi, hogy az igaz szenvedjen - így tisztítja meg, így neveli (32-37). - Jahve elfogadja Jób kihívását, és felel neki a viharból. A barátokat elítéli, Jóbot a teremtés csodáira utalja, melyek felülmúlják az emberi tudást és lehetőségeket és az Ő végtelen hatalmának és bölcsességének a bizonyságai. Ha Jób Istent rendre akarná utasítani, képesnek kellene lennie arra, hogy a világ kormányzását átvegye, rendjét fenntartsa, a gonoszokat eltiporja. Akkor maga Isten is dicsőítené. Ha azonban erre nem képes, illene szerényebbnek lennie (38,1-40,14). A vízilóra és a krokodilra utalás kiemeli az ember kicsiségét, tehetetlenségét (40,15-41,26). Jób számára nem marad más hátra, mint elhallgatni és magát megadni (40,3-5; 42,1-6). - V. Tanítása. Jób könyvének fő tárgya nem az, hogy vajon a szenvedés miként hozható összhangba Isten igazságosságával, hanem egy gyakorlati erkölcsi kérdés: az emberi létbe hogyan lehet a szenvedést beépíteni. Jób barátai a hagyományos felfogást képviselik: minden szenvedés a bűn büntetése; Jób tehát vizsgálja meg lelkiismeretét, térjen meg és vezekeljen. Ez ellen a szívtelen álláspont és kategorikus elítélés ellen - tapasztalatai alapján - szót emel. Biztos magában, meg van győződve ártatlanságáról és mer Istentől bizonyítékot kérni, sőt számít rá, hogy Isten helyreállítja becsületét és kárpótolja szenvedéseiért és veszteségeiért, ha átmenetileg elbizonytalanodik és fél is. Ez be is következik. Ezzel Jób könyve megoldja azt a nehézséget, mely az ÓSz tanításából következett: a baj és a szerencsétlenség szükségszerűen büntetés. Rávilágít, hogy a jó sors és a jámborság, a balsors és a bűn nem tartoznak szükségszerűen össze, ahogy a valóságban találkozunk ezekkel a kategóriákkal, az sokszor érthetetlen, sőt abszurd az emberi értelem számára. De a szerző hisz Isten végtelen bölcsességében, és semmisége tudatában rábízza magát. - Jób könyve egyike az ÓSz és egyáltalán a világirod. legszebb kv-einek. Tömörsége és a sok alkalmi szóalkotás miatt egyszersmind nehéz olvasmány is. A párbeszéd többféle műfajt egyesít: a bölcsek vitája, bírói eljárás, siratók és himnuszok épülnek bele. Tehát nem egységes tanítóköltemény, de nem is bírósági jegyzőkv. v. siratóének. Van benne valami a drámából, de tanító célzatú: Jób példája segítsen az embereknek megbirkózni sorsukkal.

Rövidebben is össze lehet foglalni mi a jelentősége Jób könyvének! Először is azért is tarthatott hosszabb ideig mivel hite minősége próba alatt volt! Ezenkívül mivel Sátán azzal vádolta Jehovát(Istent)és így az embereket is, hogy csak érdekből szolgálja az ember az Istent! Ezzel az uralkodási módját vonta Sátán kétségbe Istennek! Ilyen még nem fordult elő előtte így Isten hagyta, hogy Sátán jól próbára tegye! Nem tudom ti tapasztaltatok e ilyent az életetekbe, hogy próba alatt van a hitetek az meddig tart?

Szent Jób, kinek jámborságát, próbáltatását, béketűrését és dicső megjutalmaztatását ezen könyv tárgyazza, gazdag arabs pásztorfejedelem volt, ki a sz. atyák és kitünőbb irásértelmezők szerint, azon időszakban, midőn Izrael fiai az egyiptomi szolgaságban epedtek, puszta Arábiának azon részében élt, mely Edom és Kaldea között feküdt. Ábrahám patriarkának igaz hitét vallotta, az egy igaz Istent imádta, és feddhetlen életet élt előtte. Hogy jámborsága megpróbáltassék, s még inkább megtisztíttassék, és egyéb titkos okoknál fogva, megengedte Isten, hogy a sátán árthasson neki, először ugyan mindannak elrablása által, a mivel bírt, utóbb a legkínosabb fekélyek által, melyek testét tetőtől talpig elboríták. Jóbnak ezen iszonyú sorsát hallván barátai, eljöttek őt vigasztalni. De midőn észrevették, hogy inséges élete miatt igen keserűen panaszkodik, a helyett, hogy őt szeliden intették, és kitöréseit a fájdalom nagyvoltának tulajdonították volna, szemrehányást tettek neki. Emlékeztették őt, hogy fájdalmait bűnei büntetéséűl tekintse, s nagy vétkeket vetettek szemére, szenvedéseinek nagyságánál fogva, mivel, úgymondák, az Isten, igazsága szerint, az igazakat szerencsével jutalmazza, a gonoszokat pedig szerencsétlenséggel bünteti. Jób válaszol az ő beszédeikre feleletében. Nem tagadja ugyan, hogy az Isten mindenkiben találhat okot büntető igazságának gyakorlására: de magát még sem találja oly bűnösnek, mint barátai vádolják. Azért védi ártatlanságát, panaszkodik insége miatt, de ebben, ámbár az Isten akaratján megnyugodva viselte a szenvedéseket, némelykor annyira ment, hogy az Istentől kére számot szenvedései okáról. Tagadja azon állitást, hogy az istenteleneket mindig szerencsétlenség, a jámborokat mindig szerencse kiséri, és a tapasztalásból megmutatja, hogy a gonoszok gyakran élnek szerencsében, a jámborok inségben. Szenvedésének okát az egész emberiség közös szomorú sorsában keresi, és végre meggyőző ékesszólással bebizonyítja, hogy a megfoghatatlan bölcseségű Istennek elrejtett czéljai vannak a jámborok szenvedéseinél. Ezeket Jóbnak eddig szóló három barátja nem tudta megczáfolni, hanem utánok egy eddig nem nevezett vádoló áll elé, ki hasonlóképen Jób elkövetett bűneiben keresi szenvedéseinek okát, s beszédei ellen, melyeket sokféleképen elferdít, de megczáfolni nem bír, az előbbiektől fölhozott okokat ismétli csak más alakban. Azért Jób nem is felelt neki, hanem maga az Isten jelent meg, hogy a vitának véget vessen, mitsem tekintve azokra, miket az utolsó vádló felhozott. Roszalja ugyan, hogy Jób vele feleselni és tőle szenvedései miatt számot kérni bátorkodott; de sokkal inkább roszalja Jób barátainak tettét, és mennyei ékesszólással az Istennek megvizsgálhatlan bölcseségére és mindenhatóságára utasítja a szűk elméjű embereket, és ekkép értésökre adja, hogy vannak bizonyos czéljai, melyeknél fogva az embereket, különösen pedig az igazakat látogatja. Végre Jóbnak hűségét és béketűrését megjutalmazza, és őt sokkal boldogabb állapotba helyezi, mint az előbbi volt. – Ez a könyvnek tartalma, mely a gondolatok magasztosságára, a nyelv fönségére és ékességére nézve a többi szent könyveket mind felülhaladja, s melyhez hasonlót a földön hasztalan keresünk. A benne foglalt igazságoknak kimeríthetlen kincse, az erényre és jámborságra buzdító erélyes intések miatt minden időkben nagy tiszteletben tartatott, és valamint a keresztények, úgy a zsidók sem kétkedtek, hogy ezen könyv a Szentlélek műve, és csalhatatlan igazságokat foglal magában. A mi Jób barátainak abban előforduló beszédeit illeti, némely sz. atyák (Gerg. Ágost. Ar. sz. Ján.) helyesen állítják ugyan, hogy azok néha valótlant is tartalmaznak; de jól meg kell jegyezni, hogy ez csak onnan van, mivel az ő barátai az igaz állításokból hamis következtetéseket vontak és alkalmaztak Jóbra, hogy az ő ártatlanságát megtámadják. Magában véve, és más tekintetben, a mit mondanak, igaz, s a Szentlélek sugallásából eredett a mi tanulságunkra, és épűlésünkre. – Ki és mikor írta e könyvet? a tudósok véleményei eltérnek egymástól erre nézve, valamint arra nézve is, vajjon, a mi előadatik, egészen úgy történt-e, s a beszédek épen úgy mondattak-e, mint a könyvben irva vannak? Annyi bizonyos, hogy Jób valósággal élt s mindazok érék őt, mik e könyvben leírvák, mert maga a Szentlélek bizonyítja ezt, midőn Jóbot, mint a béketűrésnek példányát más valóságos személyekkel állítja össze (Ezekiel 14,14. Tób. 2,12. Jakab 5,11.). – E könyv kétségen kivűl előbb iratott, mintsem Izrael fiai, Egyiptomból kiköltöztek, mivel az isteni mindenhatóság és gondviselés művei érintetnek ugyan benne, de azon csodákról, melyeket Isten ama kiköltözéskor tett, és Mózes törvényéről nem tesz emlitést.

Egyértelmű válasz nincs. Tudod miért? Mert a Biblia nem számol be arról, hogy mennyi időt tartottak az ő szenvedései. Szóval ha a Biblia nem ad erre választ fölösleges a spekuláció. Én naponta olvasom a Bibliát és Jób az egyik kedvencem, de hidd el nekem nincs utalás arra, hogy mennyit szenvedett. :) 22/L

Időről a Biblia összesen annyit ír, hogy a barátai egy hétig vele ültek némán azután kezdtek beszélni. Más adat nincs.