Jehova Tanúi! Mi az a Lázár osztály?

Kedves megfelelő! Péter itt adott válaszaiban alaposan körüljárta azt a témát, mely ennek a kérdésnek az alapjául szolgál:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__6..

Jézus közvetlenül előtte beszélt tanítványainak az anyagi gazdagság bölcs felhasználásáról, amelynél azt fejtette ki, hogy nem lehetünk egyszerre a gazdagságnak és Istennek a rabszolgái. Hallgatói között ott vannak a farizeusok is, és gúnyolni kezdik Jézust, mivel ők pénzszeretők. Ezért ezt mondja nekik: „Ti igazságosaknak jelentitek ki magatokat az emberek előtt, Isten azonban ismeri a szíveteket, mert ami magasztos az emberek között, az Isten előtt utálatos.”

Idővel megváltozik azok helyzete, akik világi javakban dúskáló gazdagok, akik politikai hatalommal, valamint vallási uralommal és tekintéllyel rendelkeznek. Ők megaláztatnak. Azoknak az embereknek azonban, akik felismerik szellemi szükségletüket, fel kell magasztaltatniuk. Jézus erre a változásra mutat rá, amikor ezt mondja a farizeusoknak:

„A Törvény és a Próféták [Alámerítő] Jánosig voltak. Attól kezdve az Isten királyságát hirdetik jó hírként, és mindenfajta ember erőnek erejével törekszik afelé. Valóban, könnyebb elmúlni az égnek és a földnek, minthogy a Törvényből egyetlen betűcske beteljesületlenül maradjon.”

Az írástudók és a farizeusok büszkék arra, hogy — amint állítják — ők pontosan betartják a mózesi törvényt. Emlékezzünk csak, hogy amikor Jézus csodálatos módon visszaadta egy bizonyos jeruzsálemi férfi látását, ők így kérkedtek: „Mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Isten beszélt Mózesnek.” De most a Mózes törvénye beteljesülésének éppen annál a szakaszánál tart, hogy az alázatos embereket elvezeti Isten kinevezett Királyához, Jézus Krisztushoz. Így János szolgálatának kezdetével mindenfajta ember, különösen alázatosak és szegények, nagy erőfeszítést tesz azért, hogy Isten Királyságának alattvalója lehessen.

Mivel a mózesi törvény most teljesedik be, annak kötelező megtartása elveszíti hatályát. A Törvény például megengedi a válást többféle okból is, Jézus azonban ezt mondja: „Bárki, aki elválik feleségétől és mást vesz el, házasságtörést követ el, és aki férjétől elvált asszonyt vesz feleségül, házasságtörtést követ el.” Mennyire felingerelhették a farizeusokat ezek a szavak, különösen azért, mivel ők többféle okból is megengedik a válást!

Folytatva megjegyzéseit a farizeusoknak, Jézus elmond egy példázatot, amely két embert jellemez, akiknek a helyzetében vagy társadalmi állásában végül is drámai változás következik be. Meg tudod-e állapítani, kiket szemléltetnek a férfiak, és mit jelent helyzetüknek ez a megváltozása?

„Egy bizonyos ember gazdag volt — mondja Jézus —, bíbor és gyolcs ruhával ékesítette magát és napról napra fényűzően élt. Egy bizonyos Lázár nevű koldus pedig, akit fekélyek borítottak, s akit kapuja elé szoktak tenni, szeretett volna jóllakni mindazzal, ami a gazdag ember asztaláról lehull. Még a kutyák is odajöttek és nyalogatták fekélyeit.”

Jézus itt a zsidó vallásvezetők szemléltetésére használja a gazdag embert, akik közé nemcsak a farizeusok és az írástudók tartoznak, hanem a szadduceusok és a főpapok is. Ők gazdag szellemi kiváltságoknak és alkalmaknak örvendenek, és úgy viselkednek, mint a gazdag ember. Királyi bíbor ruhájuk kiváltságos helyzetüket ábrázolja, a fehér gyolcs pedig álszent voltukat.

Ez a büszke gazdag ember osztály lenézi a szegény, egyszerű embereket ‛am ha‧’a′rets vagyis pórnép kifejezéssel illetve őket. A koldus Lázár így azokat az embereket szemlélteti, akiktől a vallásvezetők megtagadják a megfelelő szellemi táplálékot és kiváltságokat. Ennélfogva, miként a gazdag lenézi a fekélyekkel borított Lázárt, ők is megvetően kezelik az egyszerű embereket mint szellemileg betegeket, akik csak arra jók, hogy kutyák társaságában legyenek. A Lázár-osztály tagjai természetesen éhezik és szomjúhozzák a szellemi táplálékot, és így ott vannak a kapuban, hogy kaphassanak a gazdag ember asztaláról lehulló szellemi táplálék-morzsákból.

Jézus most leírja, miféle változás következik be a gazdag ember és Lázár sorsában. Mik ezek a változások, és mit szemléltetnek?

A gazdag ember és Lázár változást tapasztal

A gazdag ember a szellemi kiváltságokban és alkalmakban dúskáló vallásvezetőket ábrázolja, Lázár pedig azokat az egyszerű embereket, akik éheznek a szellemi táplálékokra. Jézus folytatja történetét leírva a férfiak körülményeiben beálló drámai változást.

„Idővel azután — mondja Jézus — meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelhelyzetébe vitték őt. A gazdag ember is meghalt és eltemették. És a Hádeszben kínok között lévén, felemelte tekintetét, és távolról látta Ábrahámot és nála Lázárt kebelhelyzetben.”

Mivel a gazdag ember és Lázár nem betű szerinti személyek, hanem az emberek bizonyos osztályait szemléltetik, logikus módon a haláluk is képletes. Mit jelképez vagy szemléltet a haláluk?

Jézus éppen most mutatott rá a körülményeikben beálló változásokra mondván, hogy ’a Törvény és a Próféták Alámerítő Jánosig voltak, de attól kezdve az Isten királysága hirdettetik’. Ennélfogva János és Jézus Krisztus prédikálásával kezdődően mind a gazdag ember, mind pedig Lázár meghal korábbi állapotára vagy körülményeire nézve.

A Lázár osztályt képviselő alázatos emberek meghalnak korábbi szellemileg éhező állapotukra nézve, és az isteni kegy állapotába kerülnek. Jóllehet korábban a vallásvezetők szellemi asztaláról lehulló morzsát keresték, most a Jézus által közvetített szentírási igazságok elégítik ki szükségleteiket. Így ők a Nagyobb Ábrahám, Jehova Isten kebelállapotába, illetve az ő elismerésébe kerülnek.

Másrészt azok, akik a gazdag ember osztályt alkotják, az isteni kegyvesztettség állapotába jutnak, mivel konokul visszautasítják a Jézus által tanított Királyság-üzenetet. Ezáltal ők is meghalnak előbbi kiváltságos állapotukra nézve. Valójában úgy beszélnek róluk, mint akik jelképes kínok közt vannak. Figyeljük meg, mit mond a gazdag ember:

„Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa a vízbe és hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángoló tűzben!” Isten tüzes ítélet-üzenetei, amelyet Jézus tanítványai hirdetnek, az a gyötrelem, amelyet a gazdag ember osztály egyes tagjai élnek át. Azt akarják, hogy a tanítványok hagyjanak fel ezeknek az üzeneteknek a kihirdetésével, ettől remélve, hogy gyötrelmeik így némiképp enyhülnének.

„De Ábrahám ezt mondta: ’Gyermekem, emlékezz arra, hogy te már elvetted teljes mértékben a jó dolgokat életedben, hasonlóképpen Lázár is a sérelmes dolgokat. Most azonban ő itt vigasztalódik, te pedig ott gyötrődöl. És mindezeken felül egy nagy szakadék van köztünk és köztetek, úgyhogy azok, akik innen hozzátok kívánnak átmenni, nem tudnak, sem onnan ide nem tudnak átjönni.’ ”

Mennyire igazságos és helyénvaló, hogy ilyen drámai fordulat következzék be a Lázár-osztály és a gazdag ember osztály helyzetében! Erre a helyzetükben bekövetkező változásra i. sz. 33 pünkösdjén, néhány hónappal később kerül sor, amikor a régi törvényszövetség helyébe az újszövetség lép. Ez alkalommal félreérthetetlenül nyilvánvalóvá válik, hogy Isten ezeket a tanítványokat, nem pedig a farizeusokat és egyéb vallásos vezetőket részesíti kegyében. A jelképes gazdag embert Jézus tanítványaitól elválasztó „nagy szakadék” Isten megváltoztathatatlan, igazságos ítéletét szemlélteti.

A gazdag ember ezután kéri ’Ábrahám atyát’: „Küldd el őt [Lázárt] atyámnak házába, mert még van öt testvérem.” A gazdag ember itt nyíltan bevallja, hogy egy másik atyával áll szorosabb kapcsolatban, aki maga Sátán, az Ördög. A gazdag ember azt kívánja, hogy Lázár tompítsa le Isten ítélet-üzeneteit annyira, hogy „öt testvére”, vagyis vallásos szövetségesei ne kerüljenek „a gyötrelemnek erre a helyére”.

„De Ábrahám ezt mondta: ’Ott van nekik Mózes és a Próféták, ezekre hallgassanak.’ ” Igen, ha az „öt testvér” szeretné elkerülni a gyötrelmet, mindannyiuknak meg kellene szívlelniük Mózes és a Próféták írásait, amelyek Jézust mint a Messiást azonosítják, és utána tanítványaivá kellene lenniük. A gazdag ember azonban tiltakozik: „Nem úgy Ábrahám atya, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.”

De ő azt mondta: „Ha Mózesre és a Prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” Isten tehát nem ad különleges jeleket vagy csodákat, hogy meggyőzze az embereket. Olvasniuk és alkalmazniuk kell az Írásokat, ha szeretnék elnyerni kegyét. Lukács 16:14–31; János 9:28, 29; Máté 19:3–9; Galata 3:24; Kolossé 2:14; János 8:44.

Biztos vagyok benne, hogy sok reng ez eh időt emészt fel az, hogy Jézus történetét valamiképpen példázattá lehessen átfordítani. Mindenképpen fantázia és leleményesség kell hozzá. Lényeg, hogy ki legyen forgatva a Biblia.

Régebben azt hittem Péter egy tanult ember, de ma már látom, hogy nem több egy másoló gépnél ő sem, aki gondolkodás híjján van és csak a szombat miatt, mert reformátusként sem volt bölcsessége, nem értette hogy a szombat a zsidóké és hagyta, hogy elhitesse vele a szekta, hogy ők a kiválasztottak. Tagad mindent, amit Jézus tanított, ő sem jobb a másolás bajnokainál, akik ugyanúgy gondolkodás mentesen élik életüket, a jehovistákról.