Hogyan mondhatnám meg neki szépen finoman, hogy nem vele tervezem a jövőmet, mert én a szerzetességre érzek elhivatást?

Van egy barátnőm, akivel igazából csak 1 hónapja vagyunk együtt. Úgy jött ő nekem, mint derült égből a villámcsapás, ő az első barátnőm, és mivel lett, nagyon örültem neki. Ő nagyon hamar belém habarodott, én csak igyekeztem őt minél inkább megszeretni, ami hamarosan részben sikerült is.

Egy éve már éreztem hívást, hogy szerzetes, azon belül ferences kéne legyek, tettem is lépéseket ezügyben, találkoztam egy testvérrel, megbeszéltük a felvételhez vezető lépéseket, minden jól alakult. De én a találkozó után elijedtem az egésztől, és egészen mostanáig eszembe se jutott a dolog. Az elmúlt év alatt sokat fejlődtem a hitemben, úgy érzem, és megint érzem a hívást, de egyelőre úgy gondolom, hogy befejezem az egyetemet és csak utána kezdenék neki a agy útnak.

A barátnőm eléggé lelki sérült, ő se kap elég szeretetet a szüleitől, és azt hitte, én majd ezt megadom neki ezután. Nagyon sajnálom őt, mert ott kell hagyjam, ha mégis ferences leszek. Nem tudom, hogyan mondjam meg neki. Ő is vallásos, ezért értenie kéne.