Milyen híres botrányok voltak az eddigi pápák körül?

Rodrigo Borgia.

gyereke is volt meg minden. De nézz utána, mert az egész családja ilyen volt. Van benne még méregkeverés, gyilkosság is ha jól emlékszem, szóval elég szaftos :)

Kedves Kérdésfelvető!

Ahogyan az előző hozzászóló is írta a leghíresebb Rodrigo Borgia volt, aki hatvanegy éves korában lett pápa. VI. Sándor néven töltötte be a pápai címet 1492 és 1503 között. Huszonöt éves korában lett bíboros nagybátyja, III. Callixtus révén. Jelentős vagyonra tett szert azzal, hogy a bíborosi kinevezést követően nagybátyja pápai alkancellárrá nevezte ki, és ezt a hivatalát az elkövetkező pápák alatt is meg tudta tartani. Számos gyermeke született, közülük a leghíresebbek, leghírhedtebbek Cesare és Lucrecia Borgia lettek. 1492-es megválasztása után erőskezű, gyakorlott vezetőnek bizonyult, elsősorban az itáliai politikai játszmák kötötték le az energiáit. Többször ígérte meg az egyházi belső reformokat, de végül ezek a kísérletek kifulladtak abban, hogy könyörtelenül végzett azokkal, akik terveinek (elsősorban a család felvirágoztatásának) útjában álltak. Eszközeiben nem válogatott, ha kellett tőrrel, ha kellett méreggel szerzett érvényt akaratának. Ezekben az akciókban biztos támaszai voltak előbb említett gyermekei, akik "hálából" fényűzően élhettek, apjuk igyekezett minden kívánságukat teljesíteni. A búcsúcédulákból befolyt összegekből támogatta például Cesare itáliai hatalmi harcait, lánya erkölcstelenségéről pedig széles körben terjesztettek elképesztő történeteket. Ezek a visszaélések váltották ki többek között a firenzei Savonarola fellépését, aki beszédeiben kíméletlenül leleplezte a pápai udvar romlottságát, telhetetlen pazarlását. Savonarola végül máglyán végezte. Uralkodásának idejére esik a kor utóbb óriási hatásúvá váló eseménye: Colombus felfedezte Amerikát. A viszálykodó gyarmatosító hatalmak: Portugália és Spanyolország között a világot kettéosztó, érdekterületeiket egymástól elválasztó vonalat ő jelölte ki a tordesillas-i szerződésben. Halálának körülményei mai napig sem tisztázottak, az egyik verzió szerint malária, a másik szerint viszont tévedésből megivott méreg hatására halt meg.

A másik a rettenetes II. Gyula, aki 1503 és 1513 között volt pápa. A ferences szerzetesből nagybátyja, II. Sixtus pápa csinált bíborost, amivel egyben komoly vagyonhoz is jutatta őt. VI. Sándorral való rossz viszony miatt - életét féltve - Franciaországba menekült, sőt még VIII. Károly, francia király itáliai hadjáratában is részt vett. Pápává választása különösebb bonyodalmak nélkül egy nap alatt megtörtént, de makacsságával, könyörtelenségével később kiérdemelte a "rettenetes" gúnynevet. Az ő célja nem a saját családjának a támogatása volt, hanem álmai egy helyreállított tekintélyű, erős itáliai országként megjelenő pápai államról szóltak. Folyamatosan háborúzott, hogy visszaszerezze az idegen kézre került itáliai területeket, így került szembe a korábban őt menekültként befogadó franciákkal is. Létrehozta a Szent Ligát a spanyolok és Velence részvételével, így próbálta biztosítani a pápaság védelmét. A háborúk mellett maradt energiája - és pénze - hogy figyelmét a művészetekre irányítsa. Megkezdődött a Szent Péter bazilika felépítése, a Vatikán kiépítése igen jól haladt, Raffaelló és Michelangelo dolgoztak megrendelései alapján. A legnagyobb reneszánsz pápák közé tartozik, a "rettenetes" bőkezű mecénásként szerepel a művészettörténetben.

A reneszánsz másik híres pápája Giovanni Medici, aki a firenzei Medici család (Lorenzo Medici második fia) sarjaként hozta magával a művészetek és a hatalom szeretetét. Az ő megválasztása is gyorsnak mondható, ellenfele a magyar Bakócz Tamás nem tudott érdemben vetélytársa lenni. Viszonylag fiatalon, harminchét éves korában lett a bíborosból pápa. Célja egyrészt Itália idegen hatalmaktól való megvédése, másrészt családja befolyásának a növelése volt. Egyik célja sem vált igazából valóra, hiszen a franciákkal folytatott háborúban jelentős területeket (pl. Milánó, Párma) elveszített, másrészt nem tudta meghódítani a család számára kiszemelt területeket sem (pl. az urbinói hercegség). Állandó pénzzavarral küzdött, mind háborúi, mind az építkezések igen költséges elfoglaltságnak bizonyultak. Hivatalok, bíborosi címek áruba bocsátásával, a búcsúcédulák árusításával igyekezett a hiányt pótolni, s ez utóbbi - és a cédulákkal történő visszaélés-sorozat - váltotta ki Luther Márton fellépését 1517-ben. Az itáliai ügyekkel és a családi vitákkal elfoglalt pápa nem mérte fel Luther fellépésének a súlyát, várható hatását. Nem tudatosodott benne, hogy itt többről van szó, mint egyszerű teológiai vitáról, amit egy kiközösítéssel "meg lehet oldani". A kincstár kiürült, az egyházon belüli feszültség egyre nagyobb és mindenek tetejében megkezdődött a reformáció - a kihívás óriási, s X. Leó nem tudott érdemben lépni egyik probléma megoldása felé sem.

III. Pált, a legéltesebb bíborosként, 67 éves korában választották pápává. Egy híres zsoldosvezér leszármazottjaként a Farnese család érdekeit szolgálta. Nővére VI. (Borgia) Sándor pápa szeretője volt, így Pál (eredeti nevén Alessandro Farnese) már 25 éves korában bíboros diakónus lehetett, s ezáltal busás jövedelmekre tehetett szert. Reneszánsz emberként a filozófia és művészetek érdekelték, emellett a földi élvezeteket sem vetette meg, szeretőt tartott, akitől négy gyermeke is született. 1513-ban azonban szakított korábbi életvitelével, pappá szenteltette magát, és az egyházi reformok képviselője lett. (Persze a Farnese család istápolásáról továbbra sem mondott le, így történhetett, hogy tizennégy és tizenhat éves unokáit bíborossá nevezte ki.)

Végül IV. Pál, eredeti neve Gianpetro Carafa, aki hetvenkilenc éves korában került 1555-ben a pápai trónra. Megválasztásakor már ötven éve püspök volt. 1513-ban Angliában, majd Spanyolországban járt pápai követként, bár nápolyi báróként eredetileg spanyolellenes beállítottságú volt Humanista érdeklődésű (a görög és héber nyelv ismerője), aszketikus életvitelű egyházfi volt, aki 1536-os, bíborosi kinevezésétől fogva a reformok egyik legelkötelezetebb hívének bizonyult. Az újjáéledő inkvizíció vezetőjeként csodálták és félték is. A pápai trónon a középkori típusú pápaként viselkedett: Nápoly miatt háborúba keveredett Spanyolországgal, nem volt hajlandó elismerni a "cuius regio, eius religio" elvét képviselő augsburgi vallásbékét. Amikor V. Károly lemondott a császárságról öccse, I. Ferdinánd javára, akkor ezt Pál nem volt hajlandó elismerni, mivel nem kérték ki a pápa jóváhagyását.

Pápasága alatt a Szent officium lett a legfőbb hivatal, s még bíborost is bezáratott az angyalvárba az eretnekség gyanújával. 1559-ben kiadta a tiltott könyvek listáját, az Indexet. Túlzott szigora, következetlen politikai fellépése következtében halálakor (1559-ben) zavargások törtek ki Rómában: az inkvizíció palotáját felgyújtották, III. Pált pedig titokban kellett eltemetni.

Igyekeztem azért visszafogottan írni róluk, hogy ne bántsak meg vele senkit, csak a tényekre hivatkozva...Remélem tudtam segíteni!

Üdvözlettel: Péter

Na, látod, pont erről beszéltem... :)

Nincs még egy téma, ahol ennyire, de ennyire elemében lenne egy adventista, mint akkor ha a katolikusok bűneiről van szó.

Nane, most komolyan?

Ennyi erővel nem is kell Bibliát olvasni, csak 500ft-os teszkós könyveket olvasni, ahol arról van szó, hogy ezelett ezer évvel melyik pápa volt bűnös.

Persze azt valahogy sosem említik meg, hogy a folyton emlegetett körülbelül max 8-10 bűnös pápán kívül a többi 250 (!) az milyen volt, a pozitív oldalát azt soha senki nem említi meg.

VI. Sándorral kapcsolatban még benéznék a helyedben ide:

[link]

Sajnos, voltak méltatlan pápák is; igaz, hogy 262 közt legföljebb 8-10. De a legtöbb pápa, ha egyénileg egyben-másban hibázott is, komoly főpap volt, sok köztük az életszentség s vértanúi hősiesség példája. Az egyéni bűnösség azonban maga semmiképp sincs ellentétben a hivatal és krisztusi rendelés szentségével; a csalatkozhatatlanság pedig nem jelent egyéni bűntelenséget.

Róma püspöke soha nem mondta, hogy Jézus utóda, hanem azt, hogy Péter utóda.

Tipikus tudatlan Őrtorony-bálványozó vagy, akinek az a bűne, hogy önmagukat Isten képviselőinek tartják, holott meghamisítják és félremagyarázzák a Szentírást.

"Milyen híres botrányok voltak az eddigi pápák körül?"

Számít ez valamit egyáltalán?

Jézus kimondott egy fontos alapelvet:

"Jézus ekkor a néphez és a tanítványokhoz fordult, ezekkel a szavakkal: "Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják." (Mt 23:1-3)

Vagyis különbség van egy személy bűnössége, és a tanítói tekintélye között. Láthatjuk, hogy a farizeusok bűnössége nem csökkentette tanítói tekintélyüket. Ők ültek Mózes „katedráján”.

"tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás... tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta."(Jn 12,4-6)

"de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg." (2Tim 2,13)

"Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság." (1Jn 1,8)

Nagyon egyszerűen:

Ahogy meghal az előd, utána hivatalba lép az utód. :)

És ez már zajlik 2ezer éve.

"hogyan lehet hát akár péter utódja egy pápa? pl 16b? hintsd az igét mester! figyelek."

Vigyázz, mert a végén levetítünk neked egy pornófilmet és fegyvert adunk a kezedbe, miközben vérátömlesztünk. Akkor lesz a jehovádtól nemulass. :DD