Mi az úrvacsora? A szentségek milyen célt szolgálnak?

Az igazi lényegére, vagy a keresztény egyházak véleményére volnál kíváncsi?

Katolikusoknál:

Általában táplálkozást jelent inkább ostya formájában, mint kenyér és bor. Jézus titokzatos testét iszod és eszed meg, ami lelki táplálék és szükséges az üdvösséghez.

Csak olyan ember veheti magához, aki minimum volt elsőáldozó és bűntelen (vagy gyónt előtte)

Tehát olyan varázs kaja. Minden szentmisén tanácsolt magunkhoz venni, de nem kötelező és sokan nem is szokták vagy bűnösen veszik magukhoz.

A többieknél főleg kenyér és bor formájban veszik.

Van ahol előtte még lábat is mosnak egymásnak.

De inkább az evés és ivás gyakoriságban térnek el egymástól a felekezetek. (Jehova tanúinál vannak külön kiválasztottak, az égiek akiknek van valamlyen kiváltságuk).

Vannak helyek ahol akkor van jézus jelen (nem amikor szeretet van) és vannak helyek ahol csak le kell nyelni szó nélkül, mert különben megharapnak (Isten is).

A szentségek alatt gondolom a hét szhentségre gondolsz:

[link]

Ez a katolikus egyház talamánya, aminek a nagy részét a protestánsok kivették vagy átértelmezték, de sajnos baromságokat is találtak ki, mint a predesztináció,

Kicsit durva ez a szokás, valakinek a vérét és testét képzelni bele, és azt megenni. Nekem ez sok.

De tegye, akinek erős a gyomra.

Szervusz

mi az EUCHARISZTIA (Más néven: oltáriszentség; úrvacsora)?

Valószínüleg a különböző egyházaknál mást és mást jelent, mint ahogyan másként is tartják meg.

De mit tett Jézus azon az estén, és mit, hogyan kell nekünk tenni?

Néhány órával azelőtt, hogy Jézus meghalt, egy különleges szertartást vezetett be a haláláról való megemlékezés végett. Ez a megemlékezés ma az ’Úr vacsorájaként’ ismert (1Korintusz 11:20). Jézus kiemelte ennek az alkalomnak a fontosságát, amikor a következőt parancsolta: „ezt cselekedjétek a rólam való megemlékezésül” (Lukács 22:19). Te is szeretnél eleget tenni Jézus parancsának? Ha igen, akkor neked is Jézus halálának az évfordulója lesz az év legfontosabb napja.

De mikor kell megemlékezni Jézus haláláról? Hogyan tudsz felkészülni erre a különleges alkalomra? És hogyan értheted meg a jelentőségét? Fontos, hogy minden keresztény gondosan megvizsgálja ezeket a kérdéseket.

Milyen gyakran kell megtartani?

A fontos eseményekről általában évente emlékezünk meg. Például a 2001. szeptember 11-én történt tragédia biztosan szinte mindennap eszükbe jut azoknak, akik a Világkereskedelmi Központot ért terrortámadás során elvesztették a szeretteiket. De szeptember 11-ének minden évben nagy jelentősége van a számukra.

A bibliai időkben is évente emlékeztek meg a fontos eseményekről (Eszter 9:21, 27). Jehova megparancsolta az izraelitáknak, hogy minden évben ünnepeljék meg, hogy csoda útján kiszabadultak Egyiptomból, ahol rabszolgasorban éltek. A Biblia pászkának nevezi ezt az ünnepet, és az izraeliták évente egyszer, a szabadulásuk napján tartották meg (2Mózes 12:24–27; 13:10).

Közvetlenül azután, hogy Jézus befejezte a pászka megünneplését az apostolaival, bevezette azt a különleges étkezést, mely később mintául szolgált a haláláról való megemlékezéshez (Lukács 22:7–20). A pászkát évente ünnepelték meg. Ebből arra következtethetünk, hogy ezt az új megemlékezést, mely felváltotta a pászkát, szintén évente egyszer kell megtartani. De mikor?

Mikor kell megemlékezni róla?

Ahhoz, hogy választ kapjunk erre a kérdésre, figyelembe kell vennünk két dolgot. Először is azt, hogy a bibliai időkben naplementekor kezdődött a nap, és a következő naplementekor fejeződött be. Tehát egy nap estétől estéig tartott (3Mózes 23:32).

Másodszor pedig azt kell tudnunk, hogy a bibliai naptár más volt, mint amit ma használunk. Akkoriban máshogy nevezték a hónapokat, például adárnak és niszánnak, nem márciusnak vagy áprilisnak (Eszter 3:7). A zsidóknál a hónap újholdtól újholdig tartott. A pászkát a naptáruk szerinti első hónap, azaz niszán 14. napján ünnepelték (3Mózes 23:5; 4Mózes 28:16). Ugyanezen a napon, vagyis niszán 14-én feszítették oszlopra a rómaiak az Úr Jézus Krisztust. 1545 évvel azután halt meg, hogy a zsidók megtartották az első pászkát. Niszán 14-e valóban különleges nap.

De a mi naptárunk szerint melyik napra esik niszán 14-e? Ezt könnyen kiszámíthatjuk. Niszán 1-je akkor kezdődik, amikor a tavaszi nap-éj egyenlőséghez (vagyis a tavasz kezdetéhez az északi féltekén) legközelebb eső újhold naplementekor láthatóvá válik Jeruzsálemben. Ha ettől kezdve 14 napot számítunk, akkor niszán 14-éhez jutunk. Ezen a napon általában telihold van. Ezt a bibliai módszert alkalmazva megállapíthatjuk, hogy niszán 14-e idén, 2014-ben, április 14-én, hétfőn naplementekor kezdődött.

Jehova Tanúi ebben az évben is összegyűltek mindazokkal, akik szerettek volna megemlékezni Jézus haláláról. Nem délelőtt vagy délután, hanem este, naplemente után tartották meg. Miért? Mert a Biblia szerint ez a megemlékezés tulajdonképpen egy vacsora (1Korintusz 11:25). 2014. április 14-én, hétfőn este volt, hogy Jézus 1981 évvel ezelőtt bevezette ezt a különleges megemlékezést. Ekkor kezdődik niszán 14-e, a nap, melyen Jézus meghalt. Ez a legalkalmasabb nap arra, hogy megemlékezzünk a haláláról.

Hogyan készülhetsz fel rá?

Hogyan tudsz felkészülni erre az évente egyszer megtartott ünnepre? Egyrészt úgy, hogy elmélkedsz azon, amit Jézus értünk tett.

Másrészt úgy is ráhangolódhatsz erre a különleges eseményre, hogy elolvasod, mi történt a Jézus halála előtti napokon.

Szia!

Míg a keresztség a megtérés vagy újjászületés lelki törvényszerűségeit ábrázolja, az úrvacsora a megszentelődését. Két része van: a lábmosás és a szent jegyek kiosztása. A lábmosást éppolyan "szereztetési igékkel" rendelte el Jézus, illetve tette ismételendő, szent, jelképes cselekménnyé a tanítványai számára, mint a kenyér és a pohár szétosztását (Jn. 13:14-15; 17). A lábmosás szükséges lelki előkészület a Krisztussal való szövetség megújításához, ami a szent jegyek magunkhoz vétele által történik (Jn. 13:8/b; Mt. 26:26-28). A lábmosás a bűnök lemosásának a jelképe, mint a keresztség, azaz az Istennel és egymással való bűnrendezés szimbóluma és felkínált lehetősége. Jézus világossá tette, hogy a lábmosás a keresztségben történt megtisztuláshoz kapcsolódik, annak mintegy a szükséges folytatása. Az egyes életszakaszok naponként el nem rendezett törvényszegéseinek és a konkrét törvényszegésként meg nem határozható "titkos bűneinek" az eltávolítására szolgál a keresztség utáni időben (Jn. 13:10; Zsolt. 19:13). A szent jegyek - a kovásztalan és megtört kenyér, valamint az erjedetlen és kitöltött szőlőlé - Krisztus bűntelen földi életét és keresztáldozatát ábrázolják (I. Kor. 5:6-8; 11:24; Mt. 26:28). Krisztus példája szerint először hálát adunk ezekért, ami Krisztus igaz élete és áldozati halála valódi értékelésére tanít, a Megváltó iránti hála és szeretet felélesztését kívánja munkálni. A szent jegyek "evése és ivása" pedig a győzelmes élet titkára tanít, amire Krisztus áldozata minden tanítványt elkötelez. A titok: a Krisztus igaz életéről és áldozati haláláról szóló igékkel való naponkénti "táplálkozás", ami "lélek és élet" (Jn. 6:53-54, 56-57, 63), ami igaz életet eredményez. Az úrvacsora rámutat a végcélra is: a Megváltó Jézussal való személyes találkozásra az ő visszajövetelekor, "a Bárány mennyegzői vacsoráján" (I. Kor. 11:26; Mt. 26:29; Jel. 19:9). Ezért az úrvacsora a bűntől való belső megtisztulás, az "első szeretet"-ben való megújulás és a végső reménységben való újbóli megerősödés boldog tapasztalata a keresztény ember számára (Mt. 26:30).

Üdv. Péter