Honnan lehet tudni, mi az, ami az Ószövetség törvényéből vonatkozik a keresztényekre, és mi az, ami nem? Mi a megkülönböztetés alapjául szolgáló ELV?

Nem az a döbbenetes, ha Pál apostolt idézik, hanem amikor úgy hivatkoznak Jézusra, hogy nem hisznek abban, amit mondott: "Az Írás fel nem bontható!(Jn 10,35)" A Pál apostol, vagy Péter apostol, vagy bárki által írt mondatok a Bibliában ugyanúgy Isten beszéde, mint bármelyik Evangélium, bármelyik mondata, és aki rangsort állít fel a Biblia egyes mondatai között aszerint, hogy ki mondta, az nem hisz abban, hogy a Biblia mögött Isten tekintélye áll.

Jézus azt mondta, hogy aki hallja az Ő beszédét, és azt megtartja - itt abban az értelemben, hogy megcselekszi -, az ahhoz a házépítő emberhez hasonlít, aki leásott, mélyre hatolt és a kősziklára vetett fundamentumot (Lk 6,47-48). A "megtartaninak" fordított "poieo" szó jelentése a cselekvésen kívül még az alkot, terem, teremt, kelt, költ, érlel. Ugyanennek a szónak a folyományai a poézis, poéta, poéma szavaink is. Szerintem nem nehéz belátni, hogy ahogyan a költő költi, nem pedig csinálja a versét, a kotlós kotlik a tojásán három hétig, nem pedig dolgozik rajta, a gyümölcsfa gyümölcsöt terem, nem pedig csinál, ugyanúgy nem csupán abban az értelemben jelent ez a szó cselekedetet, amilyen értelemben mi használjuk. A hívő ember cselekedete a szívébe hullott, meggyökerezett, már felnövekedett mag - az ige magvának - termőága, és ennek a termőágnak a gyümölcseit nézve lehet felismerni például a hamis prófétákat, mert ahogy Jézus mondja, teremhet-e bojtorján fügét? Az az ember, aki Jézus felszólító mondatát úgy értelmezi, mint egy katona a parancsot, és amint hallja azonnal elmegy, hogy megcsinálja, az kifelejtett három lépést: leásni, mélyre hatolni és a kősziklára vetni a fundamentumot, vagyis az alapot.

"A lélek sem jó tudomány nélkül; és aki csak a lábával siet, hibázik." (Péld 19,2)

Ha az Újszövetség felszólító mondatait ugyanúgy értelmezzük, mint az Ószövetség időszakában, akkor gondban leszünk, ha azt olvassuk, hogy "betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, démonokat űzzetek!" Pedig ezek ugyanolyan tekintélyű felszólító mondatok, mint az, hogy "hirdessétek az Evangéliumot", vagy hogy "adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!"

Ezzel szemben a Biblia beszámolója szerint az Újszövetség lényege az Ószövetséghez képest az, hogy míg az Ószövetség időszakában kőtáblákra volt vésve a Törvény, addig az Újszövetség időszakában a Szent Szellem munkájának az eredményeképpen kerül a szívünkbe Isten Törvénye. Az újszövetségi hívő nem a Törvényen kívül, hanem a Törvény fölött van, mivel a Törvény által meghalt a Törvénynek, hogy Istennek éljen. Ebben az állapotában az igazságnak megfelelő cselekedeteket végzi, miközben nem külső parancsolatoknak engedelmeskedik, hanem a Szent Szellem vezetésének Aki tökéletes összhangban van az egész Szentírással.

"Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek." (Jer 31,33)

"Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem." (Zsid 8,10)

"a Biblia mögött Isten tekintélye áll."

Ez igaz, csak kérdés, mit nevezel Bibliának. Mert, ha azt, aminek utolsó könyve Maleakhi ( Malakhiás ) próféta könyve, akkor így igaz. Ami azután következik, azokat egysszerû emberek írták különféle elbeszélések alapján. Sem az evngélisták nem voltak próféták, sem az apostolok.

Az viszont lejön valamennyibõl, hogy Mesterük igen tanult, ihletett Mester volt. ( Az idõadatok alapján - bár nincs rá konkrét adat - nem zárható ki, hogy gyerekként magától a # 10/11 tegnap 22:32 -ben említett Hillél Mestertõl is tanulhatott. Ahogy késõbb Pál még Saulként Hillél unokájától, Gámáliéltõl. )

Ezért idéztem a két Mestertõl ugyanannak az "aranyszabálynak" két, formailag különbözõ, de tartalmilag azonos megfogalmazását. Ja, és - lehet, hogy a keresztéenyek ( vagy egyes "keresztények" ) errõl ( zsigerileg ) másként vélekednek, de egy hagyomány szerint odaát nem azt fogják kérdezni, hogy mennyit imádkoztál, vagy. hogy mit hittél, mit nem, hanem azt, hogy

mit tettél - vettél életedben, MIT EMELTÉL FEL?

Így van.

Annyit hozzáfűznék az előzőhöz, hogy Krisztus az alap az ÚSZ-ben. Lehet más alapra is gyönyörű szép építményt felhúzni, de azt könnyen elmossa bármilyen vihar, mert nem kősziklán van.

A kérdés ez volt:

"Honnan lehet tudni, mi az, ami az Ószövetség törvényéből vonatkozik a keresztényekre, és mi az, ami nem? Mi a megkülönböztetés alapjául szolgáló ELV?"

Mint # 10/14 tegnap 22:32 -ban is írtam, úgy gondolom, # 1 jól foglalta össze, ahhoz csak az ottani két idézetet ajánlatos hozzátenni.

Azt azonban szükséges, hogy világos legyen: az embereknek embertársaikkal szembeni kötelességeirõl ugyanazt tanította Jézus, mint Pál mesterének nagyapja, az ókori zsidóság legnagyobb tanítója.

Azt gondolom, ezzel Kérdezõ kielégítõ választ kapott, a többi csak szószaporítás, miközben, mint sok más alkalommal némelyek "tutikat" akarnak mondani, és sajnos pont a tájékozatlanságukat mutatják. Ezért idéztem a régi magyar törvényeket.

Hitvitáktól, hacsak lehet, elzárkózom, mert

1) A hit, azért hit, mert abban hiszünk, jórészt különösebb bizonyítás nélkül. ( Ezért kapott dícséret helyett megróvást Renèe Descartes, amikor matematikai szigorúsággal "bizonyította", hogy van I-ten. Mert, ha bizonyítja, már feltette, hogy bizonyításra szorul. )

Ti abban, mi ebben. Van alapvetõ pont, amiben nem tudunk egyetérteni, azért arról értelmetlen dolog vitatkozni.

Viszont - úgy gondolom - nem szabad, hogy amiatt elsikkadjon az a nem kevésbé lényeges rész, ami közös. Ez pont az, amire két idézet így egymásmellé téve rámutat.

Amihez persze még érdemes az Evengéliumok további két versét hozzátenni, amiben Jézus a "nagy parancsolatot" idézi, amit a legfontosabbnak tart. ( Ez három evngéliumban ugyaúgy van, a S'má Yiszroél, vagyis a szilárd és tiszta egyI-tenhit ( 5Móz. 6:4-5 ) és a felebaráti szeretet ( 3Móz. 19:18 ) )

2) Ha belemennék ilylesmibe, mindjárt két tilalmat szegnék meg ( a zsidó vallás két szigorú tilalmát ):

a) Nem szabad senkit sem megszégyeníteni ( itt nem errõl van szó ), sem megbántani ( 3Móz. 19:17 ).

b) Nem szabad téríteni, sem, ami majdnem ugyanaz, egy hívõt elbizonytalanítani hitében.

Mert bizony olyasmiket kellene mondanom. Csak egyetlen ( talán még nem oly borzasztó ) példa:

arra, hogy az evngélisták "ihletettsége" kétségbevonható:

Máté 5:43 szerint Jézus ezt mondta volna: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyûlöld ellenségedet."

KIZÁRT, hogy ezt mondta volna.

Ugyanis az egész Bibliában ( abban, amit Ti "Ószövetségnek" neveztek ) ez a szó, hogy "gyûlöld", vagy "gyûlöljétek" összesen háromszor fordul elõ:

"NE gyûlöld szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében." ( 3Móz. 19:17 )

"Ti, akik szeretitek az URat, gyûlöljétek a gonoszságot!" ( Zsolt. 97:10 )

"Gyûlöljétek a rosszat, szeressétek a jót" ( Ámosz 5:15 )

Vagyis pont az ellenkezõje "mondatott meg".

Lehetne magyarázni az evangéliumi idézetet, hogy ott az "ellenség" a bûn, a gonoszság, csakhoy rgtön szembeállítja azzal, hogy

"Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket," ( Máté 5:44 )

Vagis nem a bûnrõl, hanem csakugyan szószerinti ellenségrõl van szó, olyat pedig a Biblia ( "Ósz" ) sehol nem mnd, hogy gyûlölni kellene bárki ember fiát, akár ha ellenség is.

Ellenkezõleg, az ellenségrõl ezeket mondja:

"Ha ráakadsz ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára, hajtsd vissza hozzá! Ha látod, hogy összeroskad terhe alatt annak a szamara, aki gyûlöl téged, ne hagyd magára, hanem segíts rajta!" ( 2Móz. 23:4-5 )

"Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved," ( Péld. 24:17 )

"Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, hogyha meg szomjas, adjál neki vizet!" ( Péld. 24:17 )

Kizárt, hogy Jézus akár tévedésbõl, akár szándékosan torzította vona a Szentírást.

( Megjegyzem, és lehet, tévedek, de úgy rémlik, Máté levita volt és korábban adószedõ, vagy ilyesmi. Mint levita, nyilván tanult zsidó volt, így, fentiek alapján az is kétséges, hogy az eredeti kéziratban a mondatnak ez a része benne volt. )

"Részben elfogadható ez a tanítás"

NEM tanítok! Ilyesmire ( mármint ezeket tanítani ) nincs jogosítványom. Csak emlékeztetlek a Szentírásra.

Mégegyszer: a kérdés a keresztények és az "Ószövetség" kapcsolatára vonatkozott, erre az elején már megvolt a válasz, a szerintem szükséges kiegészítéssel.

Azért megjegyzem, tudtommal a keresztény vallások között is van ( ha igaz, a katolikus ), mely szerint az üdvözülésért tenni is kell. De lehet, hogy tévedek.

Nem hitvitázom.

Ha hívõ keresztény vagy, légy hívõ keresztény. De tudd, hogy miben hiszel: nem valami bálványban, hanem

a szeretet hatalmában.

( amiben mi, hívõ zsidók is, csak hozzátesszük: cselekvõ szeretet :-) )

+++++++++

Bocsi, itt tényleg be kéne fejezni, de nem állhatom meg két példa nélkül, melyk hangsúyozzák, hogy I-ten maga a szeretet:

1) A Talmudból:

Amikor a zsidókat üldözõ egyiptomi sereget elborította a tenger, az angyalok hozsannázni akartak, de a Szent, áldott legyen, megfedte õket: "Teremtményeim elpusztultak és ti énekelni akartok?". ( Talmud - Nezikin rend - Szanhedrin traktátus 39b oldal. )

2) Jónás könyve arról szól, hogy Ninivét pusztulásra ítélte az ÚR a város bûnei miatt, ezt kellett Jónásnak prófétálnia, ami után megtértek, ezért kegyelmet kaptak, Utolsó verse :

"Én meg ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott a sok állat is!"

Máté nem tévedett. Ugyanis Izraelnek mint népnek az ellenségeit kellett gyűlölniük, de a a saját atyafiak között ez tilos volt.

3Móz 26:7 Sőt elűzitek ellenségeiteket, és elhullanak előttetek fegyver által.

3Móz 26:8 És közületek öten százat elűznek, és közületek százan elűznek tízezret, és elhullanak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által.

Ezek a versek összhangban vannak a kezdeti kijelentéssel:

1Móz 3:15 És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

Ez pl. parancs?

5Móz 33:27 Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!

Sziasztok!

Javasolom a témával kapcsolatosan elolvasni Jakab apostol levelét.

Jómagam az elmúlt hónapokban sokat foglalkoztam a törvény - kegyelem - igazság témájával, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy Isten törvényei soha nem változtak meg. A lényeg abban van, hogy a törvény szükségszerűen Krisztushoz vezeti az embert, hiszen úgy van ahogyan az első hozzászóló leírta, lehetetlen a bűn által megrontott emberi természetünkkel Isten nélkül igazzá válni. Ezért is van a kegyelem. De a kegyelem nem mentesít a törvény alól. Csak Krisztus által megváltást ad a bűnre. Ettől még az embernek szükséges megváltoznia, és Krisztus által képes is erre. Ezt hívja a Szentírás megszentelődésének.

Helytelen a törvény elvetése. Pál írja a Rómabelieknek: "Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?" (6:1-2).

"Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?" (6:15-16)

"Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó." (7:12)

"Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivelhogy erőtelen volt a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatta a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint." (8:3-4).

A hiba ott van, ha az ember elveti a törvényt, mert saját erőből képtelen megtartani. Ez nem a törvény hibája. Istennél nincs változás. Jézus Krisztus soha nem vétkezett, és ezzel utat nyitott arra, hogy mi is erre a célra törekedjünk.

Való igaz, hogy Mózes törvénye Izrael népének adatott az Ószövetségben. Nekünk pedig új szövetségünk van Jézus által. Jézus azonban nem törölte el a törvényt, hanem betöltötte. Nem az igaznak van szüksége a törvényre, hanem a bűnösnek. Ez vezeti Krisztushoz, aki által megváltást nyer a bűntől és szabadságot kap. "Eredj el és többé ne vétkezzél" (8:11). Nem azért mert nem vonatkozik rád a törvény, hanem azért mert kaptál egy új esélyt.

"De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében." (Jak 1,25)

Ezt a tapasztalatot kívánom mindannyiunknak.

Üdv. Péter

"Isten törvényei soha nem változtak meg."

Így igaz. Talán hozzátehetjük, nem is fognak.

I-ten "Létezik, de létezése nincs határidôhöz kötve. ...Felfoghatatlan és egysége is határtalan. Nincs fizikai formája, nem is test Ô, nincs mihez hasonlítani Szentségét. Ôsibb minden teremtménynél, elsô, de elsôségének nincs kezdete. " ( Maimonidesz nyomán )

Mivel I-ten örök és változatlan, törvényi is olyanok.

Krisztusról csak annyit, hogy ez a latinos alak ( Cristus ) a görög Chrystos -ból lett, ami a héber Moshiach görög fordítása, jelentése: Felkent.

A Törvényrõl:

"Őrizzétek meg törvényeimet és rendeleteimet, melyeket megtesz az ember, hogy éljen általuk" ( 3Móz. 18:5 ) ( A Talmud ezzel indokolja, hogy ha emberélet LEHET veszélyben, a mentés kötelessége felfüggeszti a szombati tilalmakat. Külön kiemeli, amikor arról ír, : "hogy éljen és nem azért, hogy meghaljon" Moed rend - Yoma traktátus - 85b )

+++++++++++++

"Máté nem tévedett."

DE. ( Vagyis valszeg nem õ, hisz levita volt, tehát tanult ember, ismernie kellett a Tórát, hanem valamelyik másoló, vagy fordító. )

Mégegyszer: ami állítólag megmondatott, vayis állítólag IDÉZET, az NINCS sem a Tórában, sem az egész Bibliában.

Ettõl eltekintv gonolatilag is idegen a Tóra, illetve az egész Biblia szellemétõl. ( Az idézett "harcos" versek ellenére )

Ennek megértéséhez

1) Légyszi tekintsd úgy a korábbi idézeteket, mint egy magyar érettségi szövegértési feladatsort!

( Azt mondtam, nem tanítok, mert hitoktatásra nincs jogosítványom, de amúgy oktatásra azért van. :) )

Hogy ne kelljen ide-oda lapozni, idemásolom õket:

"Ha ráakadsz ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára, hajtsd vissza hozzá! Ha látod, hogy összeroskad terhe alatt annak a szamara, aki gyûlöl téged, ne hagyd magára, hanem segíts rajta!" ( 2Móz. 23:4-5 )

"Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved," ( Péld. 24:17 )

"Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, hogyha meg szomjas, adjál neki vizet!" ( Péld. 24:17 )

"Amikor a zsidókat üldözõ egyiptomi sereget elborította a tenger, az angyalok hozsannázni akartak, de a Szent, áldott legyen, megfedte õket: "Teremtményeim elpusztultak és ti énekelni akartok?" ". ( Talmud - Nezikin rend - Szanhedrin traktátus 39b oldal. )

"Én meg ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott a sok állat is!" ( Jónás könyvének utolsó verse )

2) Olvasd el figyelmesen azt a részt, amibõl idéztél! Próbálj válaszolni az alábbi kérdésekre:

Mirõl szól? Mi volt a zsidók feladata? Mivel kellett kezdeni a felkészülést a harcra? Abban az idõben mik voltak a viszonyok azokon a vidékeken? ( Életmód, hitvilág, szertartások )

Az, hogy az ellenséget le kell gyõzni, azonos-e azzal, hogy gyûlölni is kell?