Az életünk előre meg van tervezve Isten által?

Juditnak.

Írod: "Hiszen elore eltervezte pl. hogy te rossz ember legy. Akkor viszont hogyan kerheti szamon toled a tetteidet?"

Nem rémlik a párhuzam a Római levéllel? Íme:

""Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít. Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene?""

Szinte szóról szóra egyezik a te kérdéseddel. És mit válaszol erre az apostol:

""Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon? Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek, És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, MIT SZÓLHATSZ ELLENE?""

10/11-es!

Szervusz! Hat nem egeszen ertettel meg. Igaz, hogy Isten adott eletet nekunk. De en arra utaltam, hogy ha elore beprogramozott volna minket arra, hogy rosszak legyunk, akkor nem kerhetne szamon rajtunk a tetteinket, mert O tett olyanna. Erre gondoltam.

Isten nem teremtett rossz embereket. Az emberek azza valnak. Ahogy Adam es Eva is letert a tokeletesseg utjarol, es Satan melle alltak.

Udvozlettel: Judit!

T. Munyamunya!

Abban igazad van, hogy nem kerhetunk szamon semmit a teremtonktol. De az elobb irtam egy valaszt, abban benne van a lenyeg.

Isten nem donti el senki sorsat elore. Magunk valasztunk, hol jol, hol rosszul. Ahogy mar irtam, ha elore megszabna hogy kibol mi lesz, akkor az nagyon igazsagtalan lenne tole, es akkor semmikepp sem lennenk felelosek a tetteinkert. Isten "maga a szeretet", tehat o senki sorsat nem hatarozta meg elore. Szabad akaratunk van. Udv: Judit!

Judit!

Ezek szerint vagy el sem olvastad, vagy nem érted, amit Pál mond. Próbálgasd még egy kicsit átgondolni az idézett helyet.

Ha pedig egyedül rajtam múlik - mert szabad akaratom van - hogy Istenhez térek-e vagy sem, akkor valójában én mentem meg saját magamat, tehát az ember erősebb az Istennél.

15-ös válaszolónak

Írod: "te választanál egy olyan utat, amiy ha megtartasz, Isten megment téged."

Mindenképpen az jön ki ebből a gondolkodásmódból, hogy ÉN vagyok, aki meghatározom a sorsom kimenetelét, hiszen írod, hogy ÉN tartom meg a választott utat. Ebből az is következik, hogy ha ÉN letérek arról, akkor az Isten már nem képes megmenteni.

Azonban az Írások szerint ez nem így van. Mindent az Örökkévaló ad meg nekünk a megmeneküléshez: Ő hív el, von magához, ad halló fület, vezet a Krisztushoz, ad hitet, ad jó tetteket amikben járjunk, Őtőle van az akarás és a cselekedet, az alkalmas mivoltunk, stb, lehetne még sorolni, miket jelent ki az Isten beszéde. Nincs olyan része a hívő életének, amire rámondhatnánk, hogy mi csináljuk. Semmink sincs, amit ne úgy kaptunk volna. Semmink.

17-es!

Ha ez igaz lenne, Isten lenne a legigazságtalanabb "lény". Mert ebben az esetben mondjuk neked ad vezetést (amihez nem a te választásod vezetett, csak az Övé), nekem pedig nem ad (amiről szintén nem én tehetek). Te megkapod majd az örök boldogságot (úgy, hogy semmit nem tettél érte, csak szerencsédre Urad kiválasztott), én meg az örök szenvedést (hiába nem ez lenne az én választásom). Tehát mindegy is mikor mit választunk, Isten előre eldöntötte a kimenetelét. Ha ez így lenne, azt tehetnék amit csak akarkok, fittyet hányva Isten parancsaira, hisz ha az életet rendelte nekem, úgyis "elintézi", hogy megkapjam, ha meg a halált, akkor minek fogjam magam vissza a földön? Ergo akik a kárhozatra jutnak, nem rosszak, csak Isten nem akarta, hogy megtérjenek. Ő nem adott nekik hallást, látást. Akkor miért a személyek bűnhődnek? Ebben az esetben Isten lenne az igazi bűnös...

18-as válaszolónak

Ami írva van, azzal még az Úr Jézus sem szállt vitába, sőt, arra hivatkozott, mint igazságra. Amiket idéztem és írtam, mind olyan beszédek, amik az Írásokban szerepelnek, legfeljebb nem mindig teszem oda az igehelyet. Úgyhogy ez nem feltevés, nem "ha így van", hanem valóság.

Azt mondja Pál a római levélben, hogy Ézsaut már születése előtt gyűlölte az Isten. Szó szerint azt állítja, hogy mielőtt bármit cselekedett volna, már megvetett volt. Miért? Azért, ""hogy az Istennek KIVÁLASZTÁS szerint való VÉGZÉSE megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól"" (9:11)

De tovább is megy az apostol, mert ismeri az emberi lázadó természetet, hát feltesz saját magának egy hipotetikus kérdést, amit bármely testi ember is feltenne, ha a fentieket hallaná: ""Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől?""

A válasz: ""Távol legyen! Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek. Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené. Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.""

További kérdés merül fel a hitetlen részéről ekkor: ""Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene?

A válasz: ""Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel?""

Erre mondtam, hogy nem velem van ellenkezésed, ha ilyeneket mondasz, hanem a Biblia szavait lenne jó megfontolni, átgondolni, mert ott ez világosan le van írva.

Az Isten igazságosságát nem az ember határozza meg, hiába akarok én még jobb lenni, mint Ő, nem írhatom elő Neki, hogy mi a helyes. Ő mindent a saját akaratának tanácsából cselekszik, ez van.

Azonban nem jut végső pusztulásra senki ember, mert az is írva van, hogy az Örökkévaló akarata az, hogy MINDEN ember megtérjen és az igazság ismeretére eljusson. Márpedig, ha Ő ezt akarja, akkor ez lesz. Mivel két rendben támadnak fel az emberek, az ebben az életben kapott vagy nem kapott elhívás 'mindössze' arra van befolyással, hogy valaki részese lesz-e az első feltámadásnak vagy sem. A végeredményt tekintve azonban nincs különbség, ahogy az Úr Jézus is tanította példázatban, hogy aki reggel kezdi a munkát, nem kap több bért, mint aki csak délben szegődik el, mivel a megállapodás mindenkivel ugyanaz: tökéletes szellemi testben örök élet mindenkor az Isten jelenlétében. És így minden egyes emberre igaz lesz, hogy kizárólag kegyelemből kapunk életet, senki sem dicsekedhet, akár az első, akár a második feltámadásban vesz részt.

Az sem állja meg a helyét, hogy aki elhívott, az akkor minden rosszat megtehet, hiszen az 'Isten úgyis megmenti'. Ilyen gondolkodás eleve föl sem merül olyasvalakiben, akinek az Örökkévaló Szelleme adott felülről születést, aki megismerte a Mindenható szeretetének mélységét, aki megízlelte az eljövendő korszakok erőit. Maga az Isten tesz bizonyságot arról, hogy akit elhív, azt igazzá is teszi és megdicsőíti (Róm.8:30), vagyis nincs variációs lehetőség - megintcsak - az megy végbe, amit Ő elhatározott. Ha valakit elhív, azt tökéletességre is jutattja, vagyis nem lehetséges, hogy az illető ne térjen meg a vétkeiből, hátmég hogy szándékosan menjen ellene az igazságnak.

Továbbá, Izraelről is kiejelenti az Isten beszéde, hogy azért nem tértek meg, mert nem kaptak halló fület és értő szívet, és ezt az Örökkévaló cselekedte velük (5Móz.29:4, Róm.11:8). Mégis meg lettek büntetve folyamatosan a hűtlenségükért, és mindazok a dolgok a mi számunkra tanulságul vannak feljegyezve. Mert nincs különbség, Istennél nincs személyválogatás, mindenkivel egyformán bánik, a korszakok rendje szerint, akár test szerinti izraelita, akár nem. Mégsem panaszkodott soha az Ő népe, hogy igazságtalanul érné őket a büntetés, sőt, Dániel pl így szól a fogságban: ""Tied Uram az igazság, mienk pedig orczánk pirulása"", fel sem merül benne, hogy Istent hibáztassa. Ő a Magasságos prófétája volt.