A Római Katolikus egyház hogyan keletkezett?

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__5..

A negyedik válasz végét olvasd el. Tökéletesen leírta.

Szia, egy kicsit hosszú lesz. de igaz történelmi tények mutatják:

„A harmadik század korai szakaszában — írja a From Christ to Constantine című könyv — az egyház kezdett tekintélyessé válni.” A tekintélynek azonban ára volt, nevezetesen „ az irányadó mértékek alacsonyabbra helyezése”. Ennek megfelelően „többé már nem volt látható, hogy a keresztény hit követelménye: a keresztény élet”.

Az evangélium világossága pislákolássá halványodott. És „a negyedik században — írja az Imperial Rome című könyv — keresztény írók kijelentették, hogy a keresztény tanítás nemcsak összeegyeztethető a római állampolgársággal, hanem Róma hosszú történelme tulajdonképpen a keresztény világ kezdete . . . Ez burkolt célzás volt arra, hogy Róma isteni elhivatással rendelkezik.”

Ezen a nézeten volt Nagy Konstantin római császár is, és i. sz. 313-ban törvényes vallássá tette a kereszténységet. Azzal, hogy egyesítette az egyházat az állammal, vallási vezetőket állami szolgálatba helyezett, és a vallási ügyek felett engedélyezte az állami ellenőrzést, Konstantin valódi kárt okozott.

Már a második század elején Ignatius, Antiókhia püspöke új módozatot vezetett be a gyülekezeti vezetésben. A vének testülete helyett a monarchikus püspökség egyetlen papot nevezett ki minden egyes gyülekezetben a felügyelet ellátására. Körülbelül egy évszázaddal később Cyprianus, Karthágó püspöke kibővítette ezt a hierarchikus papi rendszert egy monarchikus, hét fokozatból álló rangsorrá. A rangsor legfelső helyét a püspök foglalta el, utána következtek a papok, a diakónusok, aldiakónusok és más fokozatok. A nyugati egyház később bevezetett még egy nyolcadik fokozatot is, míg a keleti egyház megelégedett egy ötfokozatú hierarchiával.

Hová vezetett az állami jóváhagyással összekapcsolt egyházi vezetés ezen formája? Az Imperial Rome című könyv kijelenti: „Csupán 80 évvel az utolsó nagy keresztény üldözési hullám után, az egyház saját maga kezdte kivégezni az eretnekeket, és papjainak hatalma szinte a császáréval volt egyenértékű.” Bizonyos, hogy Krisztus nem erre gondolt, amikor azt mondta, hogy a tanítványai „nem részei a világnak”, és hogy hódítsák meg azt, nem erővel, hanem a hitükkel (János 16:33; 17:14; vö. 1János 5:4).

Folytatás:

„Szentek” és görög istenek

A pogány eszmék már jóval Konstantin ideje előtt meghamisították a keresztény vallást. Görögország mitikus istenei, amelyek valaha erősen befolyásolták Róma vallását, a keresztény vallásra is hatással voltak. „Mire Róma császári hatalom lett — mondja a Roman Mythology című könyv — Jupiter hasonlóvá vált a görög Zeuszhoz . . . Később Jupiter imádati rangja ez lett: Optimus Maximus, a Legjobb és a Legnagyobb. Ezt a címet átvitték a kereszténységbe, és számos emlékmű feliratán olvasható.” A The New Encyclopædia Britannica hozzáteszi: „A kereszténységben a görög hősök, sőt még az istenségek is fennmaradtak mint szentek.”

M. A. Smith író fejtegetése szerint ez azt jelentette, hogy a „számos istencsoport összekeveredett, és a helyi különbségek elhomályosodtak . . . Az emberek hajlottak arra a nézetre, hogy a különféle istenségek csupán a nevükben különböznek egymástól, valójában azonban egyetlen nagy hatalmasságra vonatkoztak . . . Egyenlőségjelet lehetett tenni az egyiptomi Ízisz, az efézusi Artemisz és a szíriai Asztarte közé. Segítségül lehetett hívni a görög Zeuszt, a római Jupitert, az egyiptomi Amon-Rét és még a zsidó Yahweh-t is, mivel ezek mind az egyetlen, nagy Hatalmasság nevei voltak.”

Miközben a kereszténység görög és római eszmékkel vegyült Rómában, változásokon ment keresztül más helyeken is. Alexandriában, Antiókhiában, Karthágóban és Edesszában, azaz a teológiai tevékenység valamennyi központjában a vallásos gondolkodás egymástól különböző irányzatait fejlesztették ki. Herbert Waddams, Canterbury egykori anglikán kanonokja megállapítja, hogy például az alexandriai irányzat „különösen a platóni eszmék befolyása alatt állt”

A gnosztikusok nem voltak egyedül a Krisztusról szóló igazság elferdítésében. Nestorius, az V. század elején élt konstantinápolyi pátriárka azt tanította, hogy Krisztus tulajdonképpen két személy volt egyben, az ember Jézus, és Isten isteni Fia. Krisztus világrahozatalával Mária az embert szülte meg, nem pedig az isteni Fiút. Ez a nézet nem egyezett a monofizitizmussal („egytermészetű”), amely azt tartotta, hogy Isten és a Fia közötti egység elválaszthatatlan. Jézus, noha két természete volt, valójában csak egy, teljesen Isten, és ugyanakkor teljesen ember. Ennek megfelelően Mária valójában az Istent szülte meg, nem csupán az ember Jézust.

Mindkét teória egy régebbi viszálykodás folytatása volt, amely az előző évszázadokban támadt. Arius, alexandriai pap azt bizonygatta, hogy Krisztus alacsonyabb rangú, mint az Atya. Ezért elutasította a homousion (egylényegű) kitétel használatát Krisztusnak Istenhez való viszonya leírásában. A niceai zsinat i. sz. 325-ben nem fogadta el az ő álláspontját és kimondta, hogy Jézus valóságosan ’egylényegű az Atyával’. A khalcedoni zsinat i. sz. 451-ben kijelentette, hogy Kirsztus megtestesült Isten. A babilóniai—egyiptomi—görög háromságisten fogalom ezzel kiszorította Krisztusnak azt a tanítását, hogy ő és az Atyja két különálló személy, és semmiképpen sem egyenrangúak (Márk 13:32; János 14:28).

Valójában Tertullianus (körülbelül i. sz. 160—230), az észak-afrikai egyház egyik tagja vezette be a „háromság” szót, amely meghonosodott a kereszténység szóhasználatban, mielőtt Arius megszületett volna. Tertullianus volt az első teológus, aki főleg latinul írt görög helyett, ami segített alapot teremteni a nyugati teológiának. Az ő nyomdokain járt „szent” Ágoston, egy másik észak-afrikai teológus, mintegy kétszáz évvel később. „Általánosan elfogadott nézet, hogy a legnagyobb ókori keresztény gondolkodó volt [Ágoston]” — írja a The New Encyclopædia Britannica. Az [enciklopédia] következő szavai azonban elgondolkoztatóak minden őszinte katolikus vagy protestáns számára: „Az ő elméje volt az az olvasztótégely, melyben az Újszövetség vallása a legteljesebben összeolvadt a görög filozófia platóni hagyományával; és ennek az egyesülésnek a segítségével került át mindez a kereszténység középkori római katolicizmus és a reneszánsz protestantizmus világába.”

Máté evangéliuma 16. rész:

Jézus:

"De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen."

Tehát az első pápa Péter, akit Jézus nevezett ki Kr. u. 33 körül. A Katolikus egyház a fenti idézetre vezeti vissza alapítását, természetesen a mai formájának, működési rendjének kialakulása egy jóval hosszabb folyamat és valószínűleg a jövőben is sokat fog még fejlődni.

Kedves előttem szóló sajnos nem ismeri az írásokat, ugyan is a szeglet kő nem Péter, hanem Jézus. Péter soha nem volt alapító, mert Jézus az alapítója,

Maga Péter is ezt mondta, és Pál is, Tehát nem lehet Péter, hiszen ezt Péter mondja:

Csel 4:8–11, KNB: „Péter Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: »Népünk vezetői és ti vének, halljátok! . . . a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott halottaiból: őáltala áll ez [az ember] itt előttetek egészségesen. Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely szegletkő lett.«”

Ef 2:20, Kat.: „ Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus.”

Katy Weaver

A kat. Egyház akkor keletkezett, amikor az apostolok és az első zsidókeresztények rájöttek, ez a jó hír nem csak a zsidókra, hanem minden népre tartozik, a "katolikus" szó egyetemest jelent görögül.

A Jézus korabeli templom a zsidóké volt, az azóta elpusztult, nincs új. Katolikus templom rengeteg van, szent helyek, de csak miattunk. A templom nem lényegi elem, voltam olyan misén is, amit egy mezőn, vagy kórházi szobában tartottunk, a bort műanyag flakonból töltöttük, stb. De ha lehet, meg kell adni a módját, nem akármit ünneplünk.

A kérdésed első felére a Hogyan alakult ki a keresztény egyház? kérdésnél válaszoltam.

Az első pápával kapcsolatban osztom Nefri hozzászólását.

templom:előszőr a zsinagógákat használták, míg a (nem Jézus-hívő) zsidók ki nem űzték onnan a keresztényeket.

Egymás házaiban is összegyűltek, ill. az első 3 évszázadban a gyakori keresztényüldözések idején föld alatti katakombákban. Az üldözések megszüntével, a kereszténység államvallásá válásával kezdtek el igazából templomokat építeni.