A keresztény vallás szerint az alábbi két emberből melyik üdvözülhet?

"Nem tudom, hogy sírjak e vagy nevessek"

A viselkedésed és szövegértésed elég nevetséges, így inkább az utóbbit javasolnám.

"Attól, mert egy ostoba embernek tartlak, az összes többi hasonszőrű okostojással együtt, attól még szeretlek, mint embertársam, de azért jó messziről, mert félek, hogy a hülyeség fertőző és én nem akarok ilyen lenni. "

Köszönöm, de nem kérek a degenerált, álszent és üres szeretetedből és abból a szellemiségből, amit követsz és képviselsz.

Ha valaki félelemből választja Istent, akkor félelemből, de választotta. Itt nem számít, hogy miért, hogyan választotta, a lényeg a megtérés.

Ha valaki választhatná Istent, és mégsem választja, pedig többször is hívta Isten, akkor hiába, hogy az Ő kegyelméből nyerhetünk üdvösséget, Isten erre mondhatja, hogy: Sajnálom, nem kellettem neked, te sem kellesz nekem.

Jezus eggyertelmuen bemutatta milyen modon lehet,es kell szolgalni Istent,ahhoz ,hogy elfogadhato legyen elotte.

Ez a szolgalat ismeret alapjan mukodik.

Ha nem Ismerem Istent,es az elvarasait,csak azt ,hogy talan van,es barmilyen okbol volna ra szuksegem,honnan tudjam tenyleg letezik-e.

Hogy remenykedjek benne,hogy segiteni fog?

Ezert kell tanulmanyozni a szavat ,mert igy jobban meg lehet ismerni,es lessz fogalmunk arrol mi tetszik neki,es mi nem.

Az elsore a valaszom,a demonok is hiszik es tudjak,hogy van Isten megsem cselekszik az akaratat.

A masodikra,Ez az ember tul buszke ahhoz,hogy az elete alatt egyszer is belassa,nem biztos,az a jo ahogy o latja a dolgokat.Sot atment gogossegbe,amit Isten eggyertelmuen elitel.

Mivel mi nem tudunk emberek felett itelkezni,nem latjuk a szivet,es hajlamait,mindenkeppen Isten hataskorebe tartoznak az emberek.

"Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét, És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában, Amint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak, Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek; Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, Az esküvésről, amelylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk, Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, FÉLELEM NÉLKÜL SZOLGÁLJUNK néki. Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban. (Lk 1,68-75)

"Mert NEM FÉLELEMNEK SZELLEMÉT ADOTT NEKÜNK AZ ISTEN; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét." (2Tim 1,7)

"És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban. A SZERETETBEN NINCSEN FÉLELEM; SŐT A TELJES SZERETET KIŰZI A FÉLELMET, MERT A FÉLELEM GYÖTRELEMMEL JÁR: AKI PEDIG FÉL, NEM LETT TELJESSÉ A SZERETETBEN" (1Jn 4,16-18)

A Biblia szerint egyáltalán nem mindegy az ember motivációja: ""

Ez lemaradt: "Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?" (Rm 2,4)

Vagyis a Biblia szerint Isten jósága indít a megtérésre, nem pedig az, ha szorul a hurok. A megtérésnek mindig van egy isteni oldala, ez pedig a kegyelem. Isten az alázatos szívűeknek ad kegyelmet, a kevélyeknek pedig ellenáll. Ha az ember találkozik Istennel, de nem akar mellette dönteni, hanem előbb "élni" akar, és arra a következtetésre jut, hogy majd a halálos ágyán fog megtérni, az valószínűleg pofára fog esni, ugyanis nem az ember határozza meg a megtérés idejét. Ehelyett az van megírva a Bibliában, hogy: "Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is." (Gal 6,7) Amikor az ember választhatná Istent, de nem teszi, akkor egy olyan magot vet el, amit utóbb nem szeretne majd learatni, de a Biblia kijózanító ezzel kapcsolatban: "Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette; És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok: Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, amitől féltek. Mikor eljő, mint a vihar, az, amitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás. Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották." (Péld 1,24-29) Mindezek mellett előfordul, hogy egy ember, aki soha életében nem találkozott Istennel, kegyelmet kap arra, hogy az utolsó pillanatban megtérjen. Olyan is van, hogy a tékozló fiú kap erre lehetőséget, aki egyszer már elhagyta az atyai házat, de csak a bolond ember játszadozik a kegyelemmel, mert Istennek ugyan hatalmas kegyelme van, de ki lehet belőle zuhanni.

"Ha valaki félelemből választja Istent, akkor félelemből, de választotta. Itt nem számít, hogy miért, hogyan választotta, a lényeg a megtérés."

- Még egy házasságnál sem mindegy, hogy szerelemből, csak a gyerek miatt, vagy éppen anyagi emgfontolásból választjuk azt. Ezek alapján ez az Isten eléggé felszínes.

De szerencsére szerintem Ő is tudja, hogy a megtérés személyes tapasztalat, mely nem csak külső dolgokban mutatkozik meg.

Az elsőnek van esélye, a másodiknak nincs. Az ember, mégha nem is követ el semmi bűnt, akkor is bűnösnek számít (lásd: eredendő bűn, ami Ádámról és Éváról maradt ránk). Krisztus azért halt meg a kereszten, hogy magára vegye a bűneinket. De csak annak a vétkét tudja magára venni, aki hisz benne.

Ha van egy ember, aki egész életében hit nélkül él, kicsapongó, stb. de ha élete utolsó pillanatában megtér, és meggyónja minden bűnét tiszta szívvel, akkor üdvözülni fog.