A Bibliában mit jelent a "KEGYESSÉG" szó?

Szia!

Az eredeti görög szövegben az euszébia szerepel, melyet máshol a fordítók istenfélelemnek fordítanak.

Az istenfélelem azt a belső lelki magatartást jelöli, mikor az ember abszolút komolyan veszi az Isten szavát, és teljesen azonosulni tud annak erkölcsi ítéletével. Szereti azt, amit Isten igazságnak jelent ki, és gyűlöli annak ellentétét a hamisságot. Az istenfélő ember féltőn vigyáz arra, hogy Isten minden rendelését teljes szívből és teljes igyekezettel betöltse, a törvényszegés útját pedig elkerülje.

Az istenfélelem tehát nem istentől való rettegést jelent. Amikor valami fenségesen tökéletest látunk a természetben, vagy egy nagyszerű művészi alkotást szemlélünk, félelemmel párosult hódolatot, tiszteletet érzünk. Isten végéremehetetlen bölcsessége, tökéletes igazságossága, és szeretete, valamint mindenható hatalma szintén félelemmel vegyes csodálatot, és mélységes tiszteletet kelt bennünk, ha igazán megismerjük őt.

Istent félni a gyakorlatban annyi, mint az ő parancsolatait megtartani, azaz igazságot cselekedni, gyűlölni és kerülni a bűnt. Isten nem szavakban való dicsőítést vár tőlünk, hanem életünkkel és szolgálatunkkal való dicsőítést. A valódi istenfélelem és dicsőítés kinyilatkoztatni az ő jellemét a mi jellemünkben, és ezáltal ismertté tenni Őt mások számára is.

Üdv. Péter

Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.”

Mt 6,1–4

Magyarázat

A rabbik tanítása szerint a zsidó ember szeretetét Isten felé három cselekvéssel mutatja ki: alamizsnaosztással, imádkozással és böjtöléssel. Az első vers „vigyázzatok”-ja felhívja a figyelmünket, hogy a kegyességet – az eredeti szövegben igazságosság, helyes cselekedet – nem mindegy, hogyan gyakoroljuk. Mi az, ami indít, aminek hatására osztjuk az alamizsnát? Az alamizsnaosztásnak az Úr Jézus idejében lényeges szerepe volt. Ugyanis akkor nem volt az országban szociális rendszer. A rászorulók (akik képtelenné váltak a munkára, özvegyek utód nélkül...) az alamizsnaosztók által jóllakhattak, életben maradhattak. Isten igéje bemutatja a helytelen és helyes gyakorlatot is. Ha az alamizsnaosztás magát az osztót tünteti fel jó színben, őt „tapsolják meg”, akkor már elnyerte jutalmát az emberektől.

A képmutatók alamizsnaosztása az Úr Jézus szerint színházi játék. Viszont Isten gyermeke amikor Krisztussal való kapcsolatából eredően oszt adományt, segít, akkor az nem színházi játék, hanem Isten igéjének hit általi megélése. S ekkor a bal kéz és a jobb kéz Isten dicsőségét munkálja. Majdan rácsodálkozunk, hogy: „Mikor tettük mindezt, Urunk?”

Imádkozzunk azért, hogy Krisztussal való kapcsolatunk gyümölcse lehessen a másik ember testi és lelki megsegítése.(Bánsky Tibor )