Mit gondoltok Jézusról, mint emberről, személyiségről és nem egy isten fiáról?

Úgy mint emberről, személyiségről semmit, mert ő Isten fia.

Talán megközelíti a kérdésedre a választ, ha elolvasol egy horoszkópelemzését.

Szervusz

Nem lehet Krisztust elvonatkoztatni Istentől, mivel a Fia.

De mint emberről, amikor a földön élt, nagyon sokat megtudhatunk róla a négy evangéliumból.

Jézus egészen biztosan szegény családban született. Ez tűnik ki az áldozatból, melyet József és Mária vitt a templomba körülbelül negyven nappal Jézus születése után. Nem egy fiatal kost vittek égő áldozatul, meg egy fiatal galambot vagy gerlét a bűnért való áldozatul, hanem csupán „egy pár gerliczét, vagy két galambfiat” (Lukács 2:24). A Mózesi Törvény szerint a szegények mutathattak be ilyen áldozatot (3Mózes 12:6–8). Idővel megszaporodott ez a szerény család. Jézus csodálatos születése után Józsefnek és Máriának legalább hat gyermeke született még természetes úton (Máté 13:55, 56). Jézus tehát nagy családban nőtt fel, valószínűleg szerény körülmények között.

Jézust istenfélő szülők nevelték, akik törődtek vele. Édesanyja, Mária rendkívüli asszony volt. Ha visszaemlékszel, Gábriel angyal ezt mondta, amikor üdvözölte: „Jó napot, nagyon kegyelt, Jehova van teveled” (Lukács 1:28, NW). Istenfélő ember volt József is. Hűségesen minden évben 150 kilométert utazott, hogy felmenjen Jeruzsálembe a pászkára. Mária is elment, pedig ezt csak a férfiaktól várták el (2Mózes 23:17; Lukács 2:41). Egyszer egy ilyen alkalommal József és Mária alapos keresés után a 12 éves Jézust a templomban találta meg, a tanítók között. Jézus az aggódó szüleinek ezt mondta: „Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lukács 2:49). A fiatal Jézust biztos melegséggel és jó érzéssel töltötte el az a szó, hogy „Atyám”. Nyilván elmondták neki, hogy Jehova az ő igazi Atyja. Az is biztos, hogy József jó nevelőapja volt. Jehova semmiképpen sem választott volna nyers vagy kegyetlen embert, hogy nevelje fel drága Fiát!

Jézus Názáretben töltött évei alatt valószínűleg a nevelőapjától, Józseftől megtanulta az ácsszakmát. Jézus olyannyira elsajátította ezt a mesterséget, hogy őt magát is „ácsmesternek” nevezték (Márk 6:3). A bibliai időkben az ács építkezéseken dolgozott, vagy bútorokat (többek között asztalt, zsámolyt és padot), valamint földművelő eszközöket készített. Jusztin vértanú i. sz. a második században a Párbeszéd a zsidó Trifónnal című művében ezt írta Jézusról: „őt is ácsnak tartották (ez ugyanis szerszámokat készít az embereknek, ekét és jármokat).” Az ókori ácsok munkája nem volt könnyű, mert feltehetően nem tudtak fát vásárolni. Valószínűleg nekik kellett elmenniük kiválasztani a fát, kivágni fejszével, majd hazavinni. Jézus ezért alighanem tudta, milyen nehéz megkeresni a betevő falatot, ügyfelekkel bánni és fedezni a kiadásokat.

Biztos nem volt könnyű Jézus élete. Első kézből tapasztalta, hogy mit élnek át az átlagemberek. Majd i. sz. 29-ben elérkezett az idő, hogy Jézus teljesítse a rá váró, Istentől kapott megbízatását. Az év őszén vízben megkeresztelkedett, és ekkor nemzette Isten a szellemi Fiává. ’Megnyilatkozott az ég’ előtte, ami nyilván arra utal, hogy ekkor visszaemlékezett emberré válása előtti, égi életére, az akkori gondolataira és érzéseire (Lukács 3:21, 22). Jézus tehát olyan ismerettel, éleslátással és mély érzésekkel kezdte meg a szolgálatát, amilyennel egyetlen más ember sem rendelkezhetett. Az evangéliumok írói tehát jó okkal szánták a legtöbb figyelmet írásaikban a Jézus szolgálata során történt eseményekre, mégsem tudták feljegyezni mindazt, amit mondott és tett (János 21:25). Amit viszont ihletés alatt írtak, az lehetővé teszi, hogy megismerjük, milyen volt a gondolkodása a legnagyobb embernek, aki valaha élt.

A személyisége.

Elnézést, véletlenül nem azt a billentyűt..

Tehát a személyisége:

Az evangéliumokból Jézus gyengéd és mély érzésű személyisége bontakozik ki. Különféle érzéseket mutatott ki: sajnált egy leprást (Márk 1:40, 41); szánalmat érzett azok iránt, akik elutasítóan viselkedtek (Lukács 19:41, 42); jogos felháborodást érzett a kapzsi pénzváltók miatt (János 2:13–17). Jézus, mivel együtt érző ember volt, könnyekre tudott fakadni, és nem rejtette el az érzelmeit. Amikor meghalt szeretett barátja, Lázár, s meglátta, amint Mária, Lázár testvére sír, ez olyan mélyen érintette, hogy ő maga is sírni kezdett mindenki szeme láttára (János 11:32–36).

Jézus gyengéd érzései nyilvánvalóan megmutatkoztak abban, ahogy másokat tekintett, és ahogyan bánt velük. Segédkezet nyújtott a szegényeknek és az elnyomottaknak, hogy ’nyugalmat találjanak a lelkeiknek’ (Máté 11:4, 5, 28–30). Nem tartotta magát túl elfoglaltnak ahhoz, hogy érzékelje, mire van szükségük az elgyötört embereknek, akár egy vérfolyásos asszonyról volt szó, aki csendben megérintette a ruháját, akár egy vak koldusról, akit nem tudtak a többiek elhallgattatni (Máté 9:20–22; Márk 10:46–52). Jézus kereste a jót másokban, és megdicsérte őket ezért, de kész volt megfeddni is őket, ha szükség volt rá (Máté 16:23; János 1:48; 8:44). Olyan időben, amikor a nőknek alig voltak jogaik, Jézus kiegyensúlyozottan, méltósággal és tisztelettel bánt velük (János 4:9, 27). Érthető, hogy sok nő készségesen szolgált neki a vagyonából (Lukács 8:3).

Jézus kiegyensúlyozottan tekintette az életet. Nem az anyagiakat helyezte az első helyre. Úgy tűnik, nagyon kevés vagyona volt. Azt mondta, hogy „nincs hová fejét lehajtani” (Máté 8:20). Ennek ellenére hozzájárult, hogy másoknak még nagyobb legyen az örömük. Amikor elment egy menyegzőre, ahol általában volt zene, énekeltek és vigadtak, nyilván nem úgy viselkedett, hogy a jelenlétében lehervadt az emberek arcáról a mosoly. Sőt mi több, első csodáját is ekkor hajtotta végre. Amikor elfogyott a bor, a vizet kiváló borrá változtatta, olyan itallá, amely „megvidámítja a halandónak szívét” (Zsoltárok 104:15; János 2:1–11). Az ünnep így folytatódhatott, és a vőlegénynek meg a menyasszonynak nem kellett szégyenkeznie. Kiegyensúlyozottsága viszont abban is megmutatkozik, hogy jóval többször említik meg róla azt, hogy sokat és keményen fáradozott a szolgálatban (János 4:34).

Jézus Mestertanító volt. Tanításaiban sokszor előjött a mindennapi élet valósága, amelyet ő maga is jól ismert (Máté 13:33; Lukács 15:8). Páratlan volt, ahogyan tanított — mindig érthetően, egyszerűen és gyakorlatiasan. De ennél még fontosabb, hogy mit tanított. Tanításaiból az tükröződött, hogy szívből szeretné megismertetni hallgatóival, hogyan gondolkodik, érez és cselekszik Jehova (János 17:6–8).

Jézus gyakran használt szemléltetéseket, hogy Atyja személyiségét feltárja, és olyan élénk szóképeket alkalmazott, amelyeket nem lehet egykönnyen elfelejteni. Különbség van aközött, ha valaki általánosságban beszél Isten irgalmáról, vagy ha egy megbocsátó apához hasonlítja Jehovát, akinek olyannyira megesett fián a szíve, amikor látta visszatérni, hogy „oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt” (Lukács 15:11–24). Jézus megvetve azt a rideg kultúrát, amelyben a vallási vezetők lenézték az átlagembereket, elmagyarázta, hogy az Atyja megközelíthető Isten, akinek jobban tetszik az alázatos vámszedő könyörgése, mint a kérkedő farizeus látványos imája (Lukács 18:9–14). Jézus törődő Istennek mutatta be Jehovát, aki arról is tud, ha egy parányi kis veréb a földre hull. „Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok” — biztatta Jézus a tanítványait (Máté 10:29, 31). Az emberek érthető módon ámultak Jézus „tanítási módszerén”, és vonzódtak hozzá (Máté 7:28, 29). Egyszer három napon át ’nagy sokaság’ maradt vele, pedig még élelmük sem volt! (Márk 8:1, 2).

Szia

Igen, ahogy előttem írták, Ő nem embertől született, bár emberként született meg.

De hogy emberként mit gondolok róla?

Ő volt eddig az egyetlen olyan ember, aki hiánytalanul, és maradéktalanul úgy élt, ahogy Ádámnak is kellett volna, a saját környezetében. Soha nem engedett semmilyen kísértésnek sem. nem tudta Sátán a világ hatalmának ígéretével sem Istentől eltéríteni, soha nem élt vissza Isten jóságával, nem vádolta Istent mikor szenvedett a halála előtt, s nem tette próbára Istent csak azért, mert Ő a fia,S nem használta ki a lehetőséget, hogy leugorjon a templom tetejéről azzal a gondolattal, hogy Isten megment mert Én a Fia vagyok.

Persze sok mindent írhatnék róla.

Katy Weaver

1-es válaszolónak:

Bocsáss meg, de a horoszkóp, nem keresztényi, hanem Sátáni eredetű eszköz, semmi köze Jézusnak hozzá.

Minden okultista, és spiritiszta dolog távol áll a helyes keresztényi élettől, Isten ilyenekért az Ó korban halállal büntetett

Katy Weaver

Milyen tökéletesen tudnak másolni ezek a jehovisták.... ezeknek egyetlen önálló gondolata nincs.

Imádkozz kérdező és meglesz a válasz.

Jézusról mint személyről azt gondolom, amit az Őt hallgatók is gondoltak: "Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!" :-)

Luk 4:36 És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?

Luk 20:21 Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:

Ján 12:49 Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.

Ján 12:50 És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nekem.

Szervusz ismét

Azt írod Jézussal kapcsolatosan: "azt nem értem és valószínűleg sose fogom,hogy ,hogy tudott beletörődni a sorsába."

Nos azért nem érted, mert nem ismered az életét teljesen. Ha csak az életének azt a részét nézzük, amely itt zajlott a földön, akkor teljesen igazad van. Így nincsen ia értelme a kegyetlen halálának.