A katolikusok elítélik a homoszexualitást?

Kedves kérdező!

A 8-as számú válaszodra reagálnék.

A katolikus egyház - hivatalosan - nem mondja, hogy aki meleg, az titkolja ezt el, legyen ellenkező nemű párja, kössön házasságot. Úgy írsz, mintha csak végletek lennének: mintha kötelező lenne párkapcsolatban élni, és ha az egyház megtiltja, hogy a homoszexuális emberek azonos nemű párt válasszanak, akkor egyúttal kötelezővé teszi számukra, hogy vágyaik ellenére ellenkező nemű partnerrel házasságot kössenek, gyerekeket neveljenek stb.

Azért a kettő között sok lehetőség van, például elég triviális dolog, hogy egyedül is lehet maradni. Sok heteroszexuális ember is egyedül marad valamilyen okból, keresztények és nem keresztények egyaránt.

Azt is írtad, hogy miért akar az egyház a homoszexuálisok egymás iránti szeretetének/szerelmének keresztbe tenni, amikor az egyház tanításában nagyon fontos szerepe van a szeretetnek. Ez azért nem pontos így, mert a szerelem és a szeretet két különböző dolog, ha gyakran együtt is járnak. A homoszexuálisok szerethetik egymást ugyanúgy, mint bármilyen más embertársukat (sőt, ez kötelező is), szerelmesnek is szabad lenniük egymásba (hiszen ezt nem tudja az ember szabályozni). De ennél tovább nem mehetnek, nem "teljesíthetik be" a szerelmüket. De ez hetero embereknél is gyakran van így: hiába vagyok szerelmes valakibe, ha a józan eszemmel belátom, hogy életképtelen lenne a házasságunk, akkor nem kezdek el vele járni, hanem igyekszem eltávolodni tőle, hogy elmúljon a szerelem.

Abban persze igazad van, hogy ha valakiről kiderül, hogy homoszexuális, azt gyakran bántják, kiközösítik, és ez keresztény közösségekben és a családokon belül is gyakori sajnos. De ezt - ma - nem az egyház javasolja. Ez pont annyira bűn a közösség vagy a család részéről, mint a rosszindulatú pletykálkodás, bármilyen szándékos kártétel vagy akár a lopás. Sajnos emiatt sok homoszexuális dönt úgy, hogy tetteti a heteroszexualitást, és megházasodik stb., holott nem is szerelmes a házastársába. De ezek minden nem az egyház által javasolt dolgok, sőt.

Kérdezted, hogy miért létezik homoszexualitás. Ugyanígy megkérdezhetnéd, hogy miért létezik Down-szindróma, autizmus, vagy akár lustaság, elhízásra való hajlam. Ezekre az én válaszom az, hogy gőzöm sincs, az egyházé pedig - ha jól tudom - olyasmi, hogy ezeket a dolgokat az emberi bűnök okozzák. Volt az első bűn, és azt, ugyanúgy, mint a szülői vagyont, megörököljük. Ezért keresztelik meg a csecsemőket.

Azt is kérdezted, hogy miért kell a homoszexuálisoknak szenvedni. Erre az egyház válasza az, hogy ilyen az élet, mindenki szenved valamennyit. Krisztus is szenvedett a keresztfán. Az, hogy szendvedsz a parancsok betartásától (legalábbis rövid távon biztos), még nem indok arra, hogy megszegd őket, ha lehetőséged van rá. Ugyanúgy, Krisztus is le tudott volna jönni a keresztről, véget vethetett volna a saját szenvedésének, de nem tette ezt.

Mivel úgy láttam, hogy az egyház álláspontjával van kifogásod, igyekeztem tényleg a hivatalos egyházi álláspontot leírni neked. Az enyém ettől valamennyire eltér (de ahol ezt nem írtam le külön, ott csak kicsit).

Szervusz!

"nekem úgy tűnik, hogy ez az egész amit írtál egy szépen becsomagolt változata annak, hogy a melegeknek nem jár az, ami a hetero pároknak"

Így van, az egyház megkülönbözteti a homoszexuális kapcsolatot a heteroszexuálistól, és az előbbit határozottan rossz dolognak tartja. Amit talán csomagolásnak éreztél, az az, hogy maga a homoszexualitás érzése, az az emberi tulajdonság, hogy valaki az ugyanolyan neműekhez vonzódik, önmagában nem bűn, hiszen a homoszexuális ember nem tehet róla, hogy ő homoszexuális és ilyen vonzalmak keletkeznek benne. Ugyanígy, ha én meglátok egy szép férfit, és vonzalmat érzek iránta, esetleg szexuális együttlétre is vágyom, az nem bűn, hiszen erről nem tehetek. Ha szándékosan táplálom magamban az érzést, fantáziálni kezdek (házasságon kívül persze), az már bűn.

"De szerintem ez legyen döntés kérdése, hogy aki egyedül akar maradni, azért maradjon egyedül, mert szeretne magányosan élni."

Ez a katolikus egyháznál nem így van. Isten adott törvényeket, szabad akaratodból eldöntheted, hogy betartod-e őket. Ha igen, akkor Isten ígérete szerint boldog leszel (nem feltétlenül most, hanem mikor a mennybe jutsz). Ha nem, akkor az örök életedet becserélted egy rövid örömre. Arról persze lehet vitatkozni, hogy tényleg ezeket a törvényeket adta-e Isten, tényleg így kell-e őket értelmezni és hogy igazságosak-e Isten törvényei. A katolikus egyház szerint mindhárom kérdésre igen a válasz.

"Azt is írod, hogy a szerelemnél tovább nem mehetnek (sok hetero sem) mert az ütközik a józan ész szabályaival."

A józan ész szabályaival nem tudom, mire gondolsz, szerintem ilyesmit nem írtam, de talán nem fontos.

"Gondolom ezt arra kell érteni, hogy a közösülés, csak gyermeknemzés céljából lehetséges"

Nem. Arra kell érteni, hogy ha egy homoszexuálisban fellobban a szerelem érzése, az nem bűn. Ez a szerelem lehetne egy kapcsolat kezdete. Ha a példaként hozott homoszexuális bele is kezd ebbe a kapcsolatba, megpróbál közeledni ahhoz, akibe szerelmes, az bűn. Nem csak a közösülésre értettem, hanem hogy meg kell tennie mindent, hogy az őt bűnre csábító szerelem elmúljon.

"Ha szex csak rideg eszköz az utódnemzésre, akkor miért annyira jó érzés? Miért van orgazmus, miért vannak a bonyolult biokémiai folyamatok, amitől két ember boldognak érzi magát és összeforrnak stb."

Ebben a kérdésben nem vagyok tökéletesen tájékozott, de az egyház álláspontja nem az, hogy a szex egyetlen célja az utódnemzés lehet, hanem az, hogy az utódnemzést nem szabad lehetetlenné tenni (bár mintha valóban lenne egy kis sumákolás a dolog körül, meg régen nem pont ezt mondták). Tehát a női test ciklusának alapos megfigyelése és a legvalószínűbb termékeny napok kihagyása megfelelő eszköz. (Btw, szerintem az egyház álláspontja ebben a kérdésben zöldség, de nem is kapcsolódik lényegesen a melegkérdéshez. Az én álláspontom olyasmi, hogy a teherbeeséssel mindig számolni kell, az abortusz tilos, és minden olyan védekezés jó, ami nem okozhatja a megfogant magzat vagy a szülők károdosát. Ilyen az óvszer, a pesszárium, meg kb. a mechanikai módszerek. A fogamzásgátló tabletta és a naptármódszer nem ilyen, mert nem tudjuk, hogy a naptármódszer mellett becsúszó "öreg" vagy soron kívüli petesejtekből lett babák nem indulnak-e valamilyen hátrányból. De ha ezt a szálat szeretnéd folytatni, akkor folytassuk máshol.)

"Azt sem szoktam érteni teljesen, amikor egy asztalon említik a homoszexualitást a down kórral vagy az autizmussal."

Nézd, ha valamit egy analógiával szeretnék elmagyarázni, akkor mindenképpen két különböző dolgot kell összehasonlítanom. A homoszexualitást a homoszexualitással összehasonlítva nem sok dolgot lehetne elmagyarázni. Azért lehet a homoszexualitás esetén jó analógiákat vonni a down kórral és az autizmussal, mert ezek mind veleszületett vagy legalábbis környezeti hatásokra kialakuló állapotok, és egyik esetben sem lehet értük a homoszexuális/down-kóros/autista személyt okolni.

"És ha az első bűnt örököljük. Mi alapján dől el, hogy ki örököl belőle többet?"

Magát az áteredő bűnt mindenki egyformán örökli. Az, hogy ki mennyi terhet kap az életében, legyen az homoszexualitás, gyerekverő szülők vagy tolószék, nem ettől függ. Nem tudjuk, mitől függ (legalábbis én nem tudom, hogy tudnánk.) Azt tudjuk, hogy mindenki akkora terhet kap, amit - Krisztus segítségével - el tud hordozni.

"És mi van akkor, ha egy meleg, hívő lesz? Templomba jár, [...] igyekszik bűnöktől mentesen élni, ugyanakkor megtalálta az azonos nemű párját, boldogok [...] és szexuális életet is élnek."

Ugyanaz, mint bármilyen más bűn esetén. Vannak olyan emberek is, akik hasonlóan az általad leírt emberekhez, boldog, heteroszexuális kapcsolatban élnek, de valamilyen bűnben élnek, és nem is akarnak róla lemondani. Halálos bűn az a bűn, ami az embert teljesen elszakítja Istentől, és elvileg az nem jut élete végén Istenhez (azaz az jut a pokolra), aki halálos bűnben van (meg talán az is kell hozzá, hogy ne bánja meg az illető). Az, hogy valami halálos bűn-e, szerintem és legjobb tudásom szerint az egyház szerint is egyéni dolog, tehát nekem lehet valami halálos bűn, ami másnak nem. Mindemellett Isten irgalma nagyobb, mint az igazságossága, tehát az sem biztos, hogy a pokolra jut, aki azt érdemli.