Hitetlen magatartás-e az, ha egy keresztény a megélhetés miatt külföldre megy?

Hát az biztos hogy a legfontosabb a család érzelmi és szellemi szükségleteiről gondoskodni, ami elég nehéz ha távol vagy tőlük! Viszot erre nincs semmi vallási törvény vagy bármi mert te ismered a körülményeidet. Ha az alapvető létfenntartáshoz szükséges dolgok nincsenek meg akkor végülis a te feladatod hogy ezt megadd hisz a biblia azt irja hogy "ha valaki nem gondoskodik a háznéppéről az rosszabb a hitetlennél."

De ha azért mész mert jobb anyagi feltételeket szeretnél, a szükséges dolgokon felűl akkor az a te dolgod.

Nem hitetlenség,

Ám ott sincs kolbászból a kerítés.

egyébként sokan vissza jöttek, mert rájöttek, hogy sokkal többet kell dolgozni mint itthon.

S ha valóban csak a szükséges dolgokon kívül plusz dolog miatt mész akkor nem értetted meg Jézus szavait:

"Ha van élelmetek ruhátok és hajlékotok elégedettek lesztek ezekkel"

Ha valakinek megadatott a plusz, arra nem kell irigykedni, mert azt mondta Jézus, hogy semmit sem hoztunk a világba ki sem vihetünk semmit.

az életünket kapjuk cserébe, azt nem mondta, hogy ehhez a plazma tv, vagy hiper-szuper kocsik stb is benne foglaltaknak.

Nem tudom, mit jelent neked ez a vers?

(Máté 6:33, 34) 33 Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként. 34 Soha ne aggódjatok hát a következő nap miatt, mert a következő napnak meglesznek a maga aggodalmai. Minden napnak elég a maga baja.

Jézus a hegyi beszédben korábban már beszélt a hallgatóinak arról, hogyan tudják nyilvánvalóvá tenni azt a bensőjükben rejlő vágyukat,

Vagyis azzal, hogy mit teszünk első helyre az életünkben, megmutatjuk, hogy mélyen a szívünkben mire vágyunk, min gondolkodunk és mit tervezünk. Így hát egyebek közt abból tudjuk lemérni, hogy teljes szívvel szolgáljuk-e Istent, ha átgondoljuk a fontossági sorrendünket.

Nem sokkal azután, hogy Jézus arra ösztönözte a követőit, hogy továbbra is keressék először a Királyságot, történt valami. A történtek jól szemléltetik, hogy az ember szívállapota valóban kiderül abból, hogy mi van első helyen az életében. Az evangéliumíró Lukács azzal kezdi az események leírását, hogy Jézus „szilárdan Jeruzsálem felé fordította arcát, hogy odamenjen”, noha jól tudta, hogy ott végül majd mi vár rá. Amint Jézus és az apostolai „mentek az úton”, találkoztak néhány emberrel, akiknek Jézus külön-külön ezt mondta: „Légy a követőm!” Ők készek voltak elfogadni Jézus meghívását, csakhogy bizonyos feltételeket szabtak. Az egyik ezt válaszolta: „Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” A másik pedig ezt: „Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg, hogy elbúcsúzzam azoktól, akik háznépemhez tartoznak” (Luk 9:51, 57–61). Milyen ellentét van Jézus szilárd, teljes szívű elhatározása és azoknak az embereknek a halovány, feltételekhez kötött ajánlkozása között! Ezek a férfiak azzal, hogy a saját érdekeiket tették első helyre, vagyis a Királyság-érdekek elé, feltárták, hogy nem teljes a szívük Isten iránt.

Persze ezzel nem azt mondta Jézus, hogy akkor most teljes szerzetesi életet élj.

Hanem egyensúlyban kell tenni a dolgokat.

Tegyél fel magadnak önvizsgálati kérdéseket

- Mit akarok ezzel elérni?

- Tudom-e ott is Istennek tetszően élni az életemet, és időt is szentelek a vele ápolt kapcsolatomnak?

s ehhez hasonlókat, mert ha ezekben nincsenek Isten dolgai az első helyen akkor a célod, az első helyen nem Jézus királysága...