Régen miért latinul tanították a papok a népet?

a papok nem tanították a népet (gondolom középkorra gondolsz). a nép a földeken dolgozott és adózott. esetleg háborúba ment. a freskókkal, képekkel magyarázták a bibliát a miséken,felolvastak, ergo azt mondtak amit akartak. aztán a reformációval jött a bibliafordítás, néhányan megtanultak olvasni, és akkor már a törvényeket is el tudták olvasni, addig hatalmas méreteket öltött az analfabetizmus. nem hinném, hogy ez önzőség kérdése lett volna, inkább nem akarták, hogy a nép "gondolkodjon", inkább csak dolgozzon, az volt az érdekük.

Így misztikusabbá tudták "varázsolni" az előadásokat, prédikációkat. Az sem véletlen hogy a papok olyan hanglejtéssel mondják a szöveget amilyennel, azzal a monoton hangmagassággal, és az utolsó 1-2 szónál fél oktávval lejjebb viszik a hangmagasságot. Ez is a misztifikálás része volt, így sokkal könnyebb volt befolyásolni az embereket, mert ezzel egy afféle transszerű állapotba tudták hozni a tömeget.

A tanítás mindig is a gyülekezet anyanyelvén folyt, csak a többi dolog folyt latinul. Ez onnan eredt, hogy a kereszténység a Római birodalomban indult, és lett a kultúra szerves része, ahol latinul beszéltek. Az ókor végén, és a középkor elején mindenki tudott latinul, csak aztán, amikor a többi nép is átvette a vallást (pl a magyar), a misét egy az egyben bevezették az adott nép körében is, latinostúl, mindenestűl.

Ahogy a többiek is írták a tanítás (a prédikáció) az a nép nyelvén zajlott, a ceremoniális rész latinul, de mivel az többé-kevésbé állandó volt, mindenki tudta miről van szó. A misztikuma természetesen így is megmaradt, de a "tudatlan parasztokról" szóló mese messze nem igaz, latinul valamilyen szinten tudtak, kb hasonló volt a helyzet vagy inkább jobb, mint a mai Magyarországon az angollal. Írni-olvasni persze nem tudtak (nem volt mit), de valamilyen szinten tudott beszélni az értelmesebbje.