Valaki letudná nekem írni Bálám és Bálák történetét röviden?

Bálák és Bálám története a 4Mózes 22-24-ben található, (javítsatok ki, ha tévedek).

Tehát nem egy 400 oldalas könyvről van szó, hanem mindössze 3 fejezetről. Szerdáig ezt többször is el tudod te ezt olvasni, és értelmezni is. Én azt javaslom, hogy olvasd el, és ha valamit nem értesz belőle, akkor gyere vissza kérdezni.

Bálám története azzal indul, hogy Izrael még utoljára tábort üt Kánaán szélén, mely félelemre készteti Bálákot, Moáb királyát, kinek birodalma határos volt az Izraeliták táborhelyével. Bálák az Izraeliták megjelenését kétségtelenül fenyegetésnek tekintette országára nézve, jóllehet ők semmi olyat nem tettek, ami indokolhatta volna ezt a félelmét.

Mivel úgy érezte, hogy képtelen Izraellel csatában szembeszállni, Bálák elhatározta, hogy szellemi fegyvereket vet be ellenük. Így néhány fejedelmét elküldte Bálámhoz a „jövendőmondás tiszteletdíjával kezükben”, hogy jöjjön el és átkozza meg Izraelt. Gyógyító varázslóként és jövendőmondóként Bálám már hírnevet szerzett magának azzal, hogy az általa kimondott áldás vagy átok jelentős pozitív vagy negatív következménnyel járt.

Bálám a mezopotámiai Pethorban élt. Nem volt izraelita, de mégis közvetlen és személyes ismerettel rendelkezett az egy igaz Istenről. Mikor Bálák felkéri Izrael megátkozására, ezt feleli, „nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát”. Az „Úr” kifejezés (nagy kezdőbetűvel írva) Isten megszentelt Héber nevének „Jehova vagy Jahve”-nek elfogadott fordítása.

Bálám a megszentelt neve szerint ismerte Istent, és „én Istenem”-nek szólította. Bálák küldötteinek megérkezésekor Isten azt mondja Bálámnak, hogy ne menjen el velük, és ne átkozza meg Izraelt (4.Mózes 22,12.)

Válaszként erre Bálák előkelőbb fejedelmek egy nagyobb csoportját küldte el hozzá még nagyobb jutalmat ígérve. Ekkor Bálám megkapta az Úr engedélyét, hogy elmenjen velük, de csak akkor „Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged” (4.Mózes 22,20.)

Azonban sehol nincs lejegyezve, hogy az emberek valóban ismét el akarták hívni Bálámot. Ő mégis elment, és ezzel az engedetlenségével magára vonta az Úr haragját, ki az út során szembeszállt vele, és csaknem meg is ölte. Végül az Úr megengedte, hogy elmenjen, de csak ezzel a feltétellel: „Csak amit én mondok majd neked, azt mondjad” (4.Mózes 22,35.)

Bálák örömmel fogadta Bálámot, és mindent gondosan előkészített Izrael megátkozásához. Azonban minden alkalommal szándékainak pont az ellenkezője történt. Bálám összesen négy olyan próféciát mondott el, amelyek a Szentírás legszebb és legerőteljesebb kijelentései közé tartoznak Istennek Izrael megáldására vonatkozó visszavonhatatlan elkötelezettségéről.

Mivel Isten meghiúsította Izrael megátkozására tett kísérletét, Bálám másféle stratégiát javasolt ellenük (ld. 4.Mózes 31,16). Amely szerint, ha a Moábita asszonyoknak sikerül rávenniük bálványimádásra és erkölcstelenségre az izraelitákat, akkor már szükségtelen megátkozni őket. Maga az Isten hoz rájuk ítéletet. Bálám második stratégiája sikeresnek bizonyult, és 24 ezer izraelita pusztult el Isten ítélete nyomán (4.Mózes 25,1-9).

A történetben Bálám a legelképesztőbb következetlenséget mutatja be. Több ízben is megtiltotta neki Isten, hogy megátkozza Izraelt. Természetfölötti kinyilatkoztatás által négyszer is megerősítette Istennek Izrael megáldására és ellenségeinek megítélésére vonatkozó változatlan szándékát. Mégis makacsul ragaszkodott a Bálákkal, Izrael ellenségével való együttműködéshez, valamint az Izrael elpusztítását célzó konspirációkhoz. Teljes mértékben méltóvá vált arra, hogy ugyanolyan ítélet sújtsa, mint Izrael többi ellenségét, Midián királyaival együtt kivégezték az Izraeliták őt is (4.Mózes 31,8).

Felmerül bennünk a kérdés: Vajon mi lehetett ez az erőteljes és ellenállhatatlan indíték, amely előidézte Bálámnál, hogy nyíltan az Istentől kapott kijelentés ellenében cselekedjen, és a saját vesztébe rohanjon? Világos és határozott választ kapunk erre a kérdésre az Újszövetség két szerzőjétől is. Az egyházban fellelhető hamis tanítókról mondja Péter: „Elhagyták az egyenes utat, és eltévelyedtek, minthogy Beor fiának, Bálámnak útján indultak el, aki megszerette a hamisság bérét” (2.Péter 2,15).

A hamis tanítókról szólva Júdás hasonlóképpen beszél : „…pénzért Bálám tévelygésére adták a fejüket…” (Júdás 11).

Tehát elég világos a válasz, a pénzimádat kísértette meg Bálámot, és vette rá a pusztításra. Bizony, ezért volt hajlandó eladni csodálatos szellemi ajándékát. Valószínűleg azért az a megkülönböztető figyelem is hízelgett neki, amiben Bárák király és fejedelmei részesítették. A pénzsóvárság egyébként közeli barátságban van a népszerűség iránti és a hatalom utáni vágyakozással. És mindezen gonosz vágyak pont ugyanabból a gyökérből növekednek, vagyis a kevélységből (felfuvalkodottság, kérkedés). Szentlecke Bálámtól.

Ha Bálám és a szamara érdekel csak konkrétan akkor azt a 4Mózes 22,21-ben olvashatod:

Az ostoba próféta és okos szamara

21 Így hát másnap reggel Bálám megnyergelte a szamarát, és útnak indult a moábi követekkel együtt. 22-23 Két szolgája is elkísérte az útra.

Isten azonban megharagudott Bálámra, amiért ő elindult erre az útra. Ezért az Örökkévaló angyala kivont karddal a kezében elállta az utat Bálám előtt.[b] Amikor Bálám szamara meglátta az angyalt, letért az útról a mezőre, hogy kikerülje, Bálám pedig ütni kezdte a szamarát, hogy visszaterelje az útra.

24 Ezután az angyal egy szoros helyen, két szőlőskert között állta el az utat, ahol jobbról is, balról is kőkerítés húzódott. 25 A szamár látta az angyalt, és annyira a kőkerítéshez lapult, hogy Bálám lábát is odaszorította. Emiatt Bálám másodszor is megverte a szamarát.

26 Majd az angyal előre ment, és egy olyan szűk helyen állt meg, ahol már végképp nem lehetett kitérni előle sem jobbra, sem balra. 27 Amikor a szamár meglátta őt, lefeküdt a földre — pedig Bálám rajta ült —, és nem volt hajlandó továbbmenni. Erre Bálám nagyon mérges lett, és a botjával megint elverte a szamarát.

28 Akkor az Örökkévaló megnyitotta a szamár száját, hogy beszélni tudjon. A szamár pedig ezt kérdezte a gazdájától: „Mit vétettem neked, hogy már háromszor is megvertél?”

29 „Bolondot csináltál belőlem! — felelte mérgesen Bálám. — Ha kard lenne a kezemben, már meg is öltelek volna!”

30 De a szamár így válaszolt: „A te szamarad vagyok, Bálám! Régtől fogva hordalak téged a hátamon, de soha nem tettem veled ilyet ezelőtt, így van?”

„Ez igaz!” — ismerte el Bálám.

31 Akkor az Örökkévaló megnyitotta Bálám szemét, aki csak ekkor látta meg az angyalt, amint ott állt előtte az úton, kivont kardjával a kezében. Ekkor Bálám földig hajolt az angyal előtt, 32 aki megszólította: „Bálám! Miért verted meg a szamarad háromszor is? Látod, én magam jöttem ki eléd, hogy megállítsalak, mert rossz úton jársz.[c] 33 A szamarad látott engem, és már háromszor is kitért előlem. Ha nem tette volna, téged megöltelek volna, őt meg életben hagytam volna”.

34 Bálám így válaszolt: „Bocsáss meg! Most már látom, hogy vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te vagy az, aki elállja utamat! De most inkább visszafordulok, ha nem tetszik neked, amit teszek”.

35 Az angyal így felelt: „Menj el ezekkel a férfiakkal, de csak azt mondd, amit tőlem hallasz!” Így hát Bálám továbbment a király követeivel.....

Egyébként ajánlom neked ezt az új egyszerű fordítású Bibliát ami érthetőbb mint a Károli régies nyelveze...

[link]

A leírt jelenet számunkra is tanulságos, az emberi makacsság, konokság, saját akarat előtérbe helyezésének szimbóluma, amikor a saját utamat akarom járni, hívőként is!!! Amikor azt mondod: „nekem senki ne mondja meg mi jó és mi nem". „Annyira tele vagyok a saját gondolataimmal, hogy egy szamár emberi beszéde sem ejt ámulatba, szinte észre sem veszem az Isteni csodákat magam körül, csak az legyen, amit én akarok, mert teljesen eltereli a lényegről a figyelmet az önzés a saját akarat, saját út járása."