Pál mikor idézte Jézus szavát pontosan?

4.hsz-hez:

„Pál apostol pontosan nem idézhette Jézust. Zsidó származása ellenére a hébert nem beszélte, anyanyelve görög volt, leveleit is így írta.”

Titak! Már írtam korábban, hogy ne higyj el mindent! De úgy látszik, csak szeretsz ilyen helyeken kapirgálni.

Pál nem így nyilatkozik magáról:

Apcs 22,1 „Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok intézek.” 2Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek.”

A zsidó írástudók héber nyelven foglalkoztak a Szentírással, Pál pedig ifjuságától Jeruzsálembe kerül, és az egyik legtekintélyesebbtől tanult:

22,3 „Én zsidó ember vagyok, a ciliciai Tarzuszban születtem, de ebben a városban növekedtem fel; Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, és én is így rajongtam Istenért, ahogyan ma ti mindnyájan.”

26,4 „Életemet, amely kezdettől fogva népem között és Jeruzsálemben folyt, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan. 5Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus.”

23,6 „..én farizeus vagyok, farizeus fia..”

Ha nem lusta diák volt akkor görög, héber, és arámi nyelven is beszélnie kellett. Utóbbi lehetett az ált. használt köznyelv Palesztinában.

------

„anyanyelve görög volt, leveleit is így írta.”

Nem azért görögül, mert más nyelven nem beszélt, sokkal inkább azért mert a Római Birodalomban általánosan használt lehetett a görög. Ezt a pogányságból megtértek is értették, akik az általa alapított gyülekezetekben többségben lehettek. (Ha a GYIK-ra magyarul írsz, abból hibás lenne arra következtetni, hogy csak magyarul beszélsz.)

Többször inkább diktálhatta, nem azért mert nem tudott írni.: Róm 16,22; 1Kor 16,21; Kol 4,18; 2Thess 3,17 „A köszöntést én, Pál, saját kezemmel írom: ez a hitelesítő jel, minden levelemen, így írok.”

Az evangéliumok korai keletkezése mellett szól:

Úgy tűnik, hogy Pál már Szentírásként hivatkozik a Lk evangéliumra:

1Tim5,18 Az Írás ugyanis ezt mondja: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Vagy: „Megérdemli a munkás a maga bérét.”

1Kor9,14 Éppen így rendelte az Úr is, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek.

Lk 10,7 Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét.

Az Apostolok cselekedetei Lukács második írása, Theofilusra hivatkozva:

Apcs 1,1 „Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani..”

Lk 1,3 „Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus, 4. Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.”

Vagyis a Lk ev korábbi az Apcs-nél.

Utóbbi befejeződik Pál apostol római fogságával, ami a 60-as évek elején történhetett, ez lehet az írásba foglalásának is a dátuma. Ezt erősíti az a tény is, hogy nem említi az „Úr atyjafia Jakab” 62 körüli kivégzését(miközben János testvére Jakabét hozza, 12,2), sem a zsidó háborút, Jeruzsálem és a templom 70-ben történt rómaiak által való megszállását és pusztulását, sem Pál és Péter kivégzését, sem a Néró-féle keresztényüldözést.

Ezek hiánya az evangéliumoknál is a korai megírásra mutathat, az Apcs-től függetlenül is. Különösen a templom pusztulásáról szóló próféciánál várhatnánk valami utalást a beteljesedésével kapcsolatban, ha későbbiek lennének.

A Jn ev 21. része mutathatja, hogy zavar támadhatott némelyek félreértése miatt, amit itt megmagyaráz. Nem egy kései író visszatekintésének látszik. Évtizedekkel János halála után felesleges lenne ezt magyarázni.

Jn 21,20 „Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged? 21. Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen? 22. Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem! 23. Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá?”

Ha generációkkal később íródnának, akkor nem ismerhetnék a pontos történelmi helyzetet, és a helyi sajátosságokat, mert Jeruzsálem elpusztult 70-ben. A régészeti felfedezések viszont a hitelességüket erősíti.

-----------

Papirusz:

P52 (~125, 1.sz.első fele) Rylands papirusz, Jn evangéliumból töredékek (18,31-33. 37-38.). Egyiptomban találják, messze az ev. írási helyének tartott Efezustól.

Elterjedéséhez is szükség lehetett bizonyos időre, a kézi másolás lassúsága miatt.

----------

Tévtanítók is kanonikusként használják őket, ill vitatják, ismerik már a 2.sz első felében :

Basilides (117-138)

„..az evangéliumhoz huszonnégy magyarázó könyvet írt…” (Eusebios ET IV.7.7. 4/151) lehet, hogy a sajátjához?

„..a Máté, Lukács és János evangéliumát, valamint Szent Pál leveleit, mint szent iratokat idézi ezzel a bevezető formulával: „scriptum est, scriptura dicit”..” Bangha B szerint.

Marcion (144-160)

„Mert a a birtokunkban lévő evangéliumok közül úgy látszik, Markion Lukácsot választotta ki, hogy megnyirbálja.” (Tertullianus: Marcion ellen IV.2. 12/598)

--------

Kelszosz (2.sz. közepe) filozófus, akinek a keresztények ellen írt művét cáfolja Origenész:

„Ezután ezt mondja (Kelszosz): E hívők közül egyesek, mint valami részeg, aki önmagára emel kezet, odáig jutottak, hogy az evangélium eredeti szövegét háromszor, négyszer, sőt többször is módosították és megváltoztatták, hogy megvédhessék a cáfolatok ellen. Én(Orig) viszont Márkión, Valentinosz és talán Lukanosz követőin kívül nem tudok az evangélium egyéb módosítóiról.” (Origenész: Kelszosz ellen II.27. 131.o. for-Somos R.)

Az evangéliumok korai keletkezése mellett szól:

Korai „keresztény kultúrkör”:

Római Kelemen (~96)

„..emlékezzünk Urunk Jézus szavaira, amelyekben a méltányosságra és a türelemre tanított bennünket. 2. Ő ugyanis ezeket mondotta: „Legyetek irgalmasok, hogy tinéktek is irgalmazzanak, bocsássatok meg, hogy ti is bocsánatot nyerjetek; ahogyan ti cselekedtek, úgy fognak majd veletek is tenni, ahogyan adtok, úgy adnak majd tinektek is, ahogyan ítéltek, olyan ítéletben lesz részetek, ahogyan szolgáljátok mások javát, úgy fogják a tiéteket is, amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek vissza nektek is” (Lk 6,36-38, Mt 5,7; 6,14–15). 3. Erősítsük egymást ezen parancsolattal és ezekkel a rendelkezésekkel, hogy mindezeket a szent és javunkat szolgáló igéket követve alázatos lelkülettel engedelmességben járjunk, a szent Ige ugyanis ezt mondja: 4. „Kire tekintsek le, ha nem az alázatosra, a szerényre, és aki remegve féli szavaimat” (vö.: Iz 66,2).

„Emlékezzetek csak Urunknak, Jézus Krisztusnak szavaira! 8. Ő ugyanis ezeket mondotta: „Jaj annak az embernek, jobb lett volna neki meg sem születni, ha egyet is választottjaim közül megbotránkoztat; jobb lett volna, ha malomkövet akasztott volna nyakába és a tengerbe vetették volna, mintsem hogy egy választottamat is megtévessze.” (Mt18,6+Mt 26,24, Lk 17,2) (Korinthusiakhoz írt levél XLVI.7.)

Didache (50-150)

I (Mt5.7. Lk6.)

I.1. ….Te se tedd azt másnak, amit nem akarsz, hogy neked tegyenek (Lk6,31=Mt7,12). 3. Eme Igék tanítása pedig a következő: áldjátok azokat, akik átkoznak titeket, imádkozzatok ellenségeitekért, tartsatok böjtöt azokért, akik üldöznek titeket (Lk6,28 R12,14 ?xMt5,44). Mert milyen érdem az, ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek? Nemde ezt teszik a nemzetek is? Ti viszont szeressétek azokat, akik gyűlölnek benneteket (Lk6,32 xMt5,46-47) és ellenségeitek ne legyenek. 4. A test és hús kívánságaitól tartózkodj (1Pét2,11). Ha valaki megüti jobb arcodat, tartsd oda a másikat is (Mt5,39 xLk6,29), és tökéletes leszel (?Mt5,48). Ha valaki arra kényszerítene, hogy menj vele ezer lépést, tégy meg vele kétezret (Mt5,41 -Lk). Ha valaki elkéri felső ruhádat, ad oda neki alsó ruhádat is (Lk6,29 xMt5,40). Ha valaki elveszi, ami a teid, ne kérd vissza(Lk6,30); mert úgysem tudod. 5. Mindenkinek adj, aki kér tőled, és ne kérd vissza (Lk6,30 xMt5,42);…. fogságba kerül, kivizsgálják, mit cselekedett, és ki nem szabadul onnét, míg az utolsó fillért vissza nem fizette.(Mt5,25-26.)

VIII.2. ne imádkozzatok Úgy, mint a képmutatók (Mt6,5), hanem úgy, ahogyan az Úr parancsolta evangéliumában, így imádkozzatok:

Mi Atyánk, ki vagy a mennyben, szenteltessék meg neved, jöjjön el országod, akaratod legyen meg a földön, mint megvan a mennyben; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, engedd el adósságunkat, amilyen mértékben mi is elengedjük azoknak, akik nekünk adósak, és ne vígy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd a hatalom és a dicsőség mindörökké. (Mt6,9-10szószer.xLk11.)

IX.5 Erről mondta ugyanis az Úr: ne dobjátok a szentet a kutyák elé.(Mt7,6)

XI. 3. Az apostolokkal és prófétákkal az evangélium rendelkezésének megfelelően járjatok el.

XV. 3. Ne haraggal, hanem békésen feddjétek meg egymást, ahogyan az evangéliumban áll; senki szóba ne álljon azokkal, akik a másik ellen valamit elkövettek, amíg át nem gondolták! 4. Imáitokat, adakozástokat és minden cselekedeteteket úgy végezzétek, ahogyan Urunk evangéliumában áll!

Antióchiai Ignác (~110v115)

„..a Lelket mégsem tudják megtéveszteni, mert Istentől van. Tudja ugyanis , hogy honnan jő és hová megy, és felfedi a rejtett dolgokat.." (Jn3,8) (Filadelfiaiakhoz VII.1.)

„Óvlak benneteket, viszálykodva semmit se tegyetek, csak a krisztusi tanításnak megfelelően! Aztán hallottam, hogy egyesek azt mondták: ha a régieknél nem találom, nem hiszem az evangéliumban sem.” (Filadelfiaiakhoz VIII.2.)

„Az evangéliumnak megvan a maga különlegessége: az Üdvözítő, Urunk Jézus Krisztus eljötte, szenvedése, feltámadása. A szeretett próféták is őrá való tekintettel tanítottak. Az evangélium azonban már a romolhatatlanság beteljesedése.” (IX.2.)

„..a prófétákhoz kell tartanunk magunkat, különösen az evangéliumhoz, melyben nyilvánvalóvá válik számunkra a szenvedés, és a feltámadás tökéletesen feltárul.” (Szmirnaiakhoz VII.2.)

Polikárp (~110v115)

II.3. „Emlékezzetek rá, mit mondott az Úr: ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek (vö.: Mt 7,1-2; Lk 7,36-38)! Bocsássatok meg, hogy ti is bocsánatot nyerjetek, irgalmazzatok, hogy nektek is irgalmazzanak! Amilyen mértékkel mértek, nektek is olyan mértékkel mérnek majd vissza. Arra is emlékezzetek: Boldogok a szegények, s akik üldöztetést szenvednek az igazságosságért, mert övék Isten országa.” (vö.: Mt 5,3 és 10; Lk 6,36-38, 6,20).

VII.2. „..tartsunk ki a böjtölésben, könyörgésekkel kérlelve Istent, aki mindent lát, ne vigyen minket kísértésbe (vö.: Mt 6,13), az Úr szava szerint ugyanis: a lélek ugyan készséges, de a test erőtlen.” (vö.: Mt 25,41; Mk. 14,38). (ók 3/199)

I.2. „..aki bűneinkért egészen a haláláig minden szenvedést vállalt, akit Isten feltámasztott, megoldva az alvilági fájdalmait (vö.: ApCsel. 2,24).”

Arisztidész filozófus(~125)

II. „A keresztények Jézusra, a Messiásra vezetik vissza vallásuk eredetét. A legmagasztosabb Isten Fiának nevezik. Azt mondják, hogy Isten lejött az égből, egy zsidó szűztől testet vett fel és húsba öltözött, s hogy Isten Fia az ember leányában lakozott. Ezt az „Örömhír” tanítja így, melyet egy rövid idő óta felolvasnak egymás közt, és amelyet buzgón hirdetnek. Ha majd Te is beleolvasol, érezni fogod az erőt, mely benne lakozik.” (Apológia, szír sz.)

XV.1. „..Eljövetelének dicsőségét- ó király!- megismerheted az evangéliumoknak nevezett szent könyvekből, ha elolvasod azokat.” (görög)

Hierapoliszi Papiasz (~130)

II.15. „A presbiter ezt mondotta: – Márk Péter szavainak magyarázója volt, és mindazt pontosan lejegyezte, amire csak emlékezett. Az Úr mondásait és tetteit nem egymás utáni sorrendben írta le, mivel ő maga nem hallgatta az Urat, és nem is tartozott a kísérői közé, hanem – mint ahogyan már mondottam – Péter kísérője volt, aki a tanítást a szükség követelménye szerint alakította, és így nem az Úr mondásainak rendszerezését állította össze; ezért nem hibázott Márk, amikor úgy írt le mindent, ahogyan ő arra emlékezett, mert egyedül csak arra fordított gondot, hogy semmit se hagyjon el azokból, amit hallott, és hogy semmiféle hamis tanítás ne kerüljön közéje.”

Ezeket közölte Papiasz Márkról. 16. Mátéról pedig ezt mondja:

„Máté a héber gondolkodásmódnak megfelelően írta le a mondásokat, magyarázattal is ellátta ezeket, amennyire csak tudta, mindegyiket.”280

17. Tanúskodik még János apostol első levele mellett is, és a Péteré mellett hasonlóan. Lejegyzett egy másik történetet is, egy bizonyos asszonyról, akit sok bűntől megvádoltan az Úr elé vittek, és ezt a Héberek szerinti evangélium tartalmazza. Szükségesnek láttuk, hogy mindezeket hozzátegyük a fentebb említettekhez.

(Euszebiosz H. E. III, 39) (ók 3/211)

Barnabás levél (~130)

„..vigyázzunk, nehogy az történjék velünk, amit az Írás mond: Sokan vannak a meghívottak, de kevesen találtatunk választottaknak.”(vö.: Mt 20,16; 22,14) (IV.14.)

„Keresztre feszítve is azonban ecettel és epével itatták.” (vö.: Mt 27,34 és 48) (VII.3.)

V.9. „Amikor kiválasztotta apostolait, akiknek majdan az evangéliumot kell hirdetni, olyan embereket választott ki, akik minden bűnt meghaladó módon törvénytelenek voltak, hogy bebizonyítsa, nem az igazakat jött hívni, hanem a bűnösöket (vö.: Mt 9,13), akkor nyilatkoztatta ki, hogy ő Isten Fia.”

Muratori kánon (~150)

„..Az evangéliumok harmadik könyve a Lukács szerinti. Ez a Lukács, egy orvos, Krisztus mennybemenetele után, amikor Pál magához vette a jogok ismerőjeként (útitársaként), az ő kérésére (az ő nevében), írta azt meg az (általános) beszámolókból, mivel maga mindazonáltal nem látta testben az Urat. Mégis, amennyire nyomára tudott jutni az eseményeknek, János születésével kezdte elbeszélését. Az evangéliumok közül a negyedik Jánosé, egyikéé a tanítványok közül.”

Jusztinosz (~150-160)

Nála 200-300 körül van az evangéliumi idézetek száma.

I, Apológia (~150-155)

LXVI.3. „Az apostolok is emlékirataikban, melyeket evangéliumoknak nevezünk, úgy hagyományozták, ahogyan azt ők parancsként kapták, hogy Jézus fogta a kenyeret, hálát adott és így szólt: Ezt cselekedjétek azén emlékezetemre. Ez az én testem. Ugyanúgy fogta a kelyhet is, hálát adott és így szólt: Ez az én vérem.”

LXVII.3. „És a Napról elnevezett napon mindannyian, városokban és falvakban egyaránt összejövetelt tartunk, ahol felolvassuk az apostolok emlékiratait és a próféták írásait…”

Párbeszéd a zsidó Trifónnal (~155-160)

X.2. „..szólt közbe Trifón…Mint tudom, abban, amit evangéliumotoknak neveznek, oly nagy és csodálatos dolgok vannak, hogy feltételezhetően senki sem tudja megtartani azokat, magam is figyelmesen tanulmányoztam ezeket.” (Párbeszéd a zsidó Trifónnal) (8/146)

C.1.„..az evangélium is megírja, amikor így beszél: „Mindent nekem adott az Atya, és senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és a Fiút sem ismert senki, csak az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja” (Mt 11, 22).” (8/261)

C.4. „A tanítványok közül egy, akit először Simonnak neveztek, majd Péternek nevezte el, az Atyától kapott kinyilatkoztatás alapján Isten Fiának és Krisztusnak (a Felkentnek) vallotta őt, amint Isten Fiának írják őt az ő apostolainak azok az emlékeztető írásai, melyek kezünkben vannak..”

CI.3. „Akik felfeszítve látták őt, mind a fejüket csóválták és nyelvüket forgatták, és a gúnyolódók csúfolódva ilyeneket mondtak egymásnak kórusban: amit az apostolok emlékeztető iratai is megírtak: Isten Fiának mondta magát, szálljon le, járjon körbe! Mentse meg az Isten.” (vö: Mt 17, 39; Mk 15, 2 9; Lk 23, 35).

CII.5. „és Pilátus előtt egyetlen szóval sem akart felelni többé senkinek, ahogyan az apostolok emlékeztető feljegyzései erre utalnak.”

CIII.6. „Mert ez a Diabolosz, azonnal, hogy Jézus feljött a Jordán folyóból, és ez a szózat hangzott el hozzá: Fiam vagy ma szültelek téged (vö.: Lk 3, 22), hozzájárult és kísértette - mint az apostolok emlékeztető írásaiban meg van írva; egészen addig, hogy ezt mondta neki: „Imádj engem!”, s Krisztus ezt felelte neki: Takarodj mögém Sátán, írva van: Uradat Istenedet imádd és csak neki szolgálj! (Lk 3, 22. M 4, 9-10; Lk 4, 7-8). Azt gondolta ugyanis, ahogyan Ádámot megtévesztette, ugyanígy tehet ez ellen is valamit. 7. Az pedig, hogy: „Mint a víz szétfolytam és szétszóródott minden csontom, szívem olyan lett bensőmben, mint megolvadt viasz”, annak előre hirdetése volt, amikor kimentek érte az Olajfák hegyére, hogy elfogják. 8. Az emlékeztető iratokban - melyekről már beszéltem, melyeket az ő apostolai és azok tanítványai állítottak össze - meg van írva, hogy az izzadtság mint vércseppek folyt róla, amikor imádkozott és ezt mondta: Ha lehetséges, múljon el ez a kehely .”(vö.: Mt 26, 39; Lk 22, 45).

CIV.1 „..Elosztották maguk között ruháimat, köntösömre pedig sorsot vetettek”, annak a halálnak előrejelzése volt, mint ezt már mondtam, amelyre ítélni fogja őt a gonoszok gyülekezete, akiket kutyáknak is nevez, és vadászoknak is jelzi őket, mert ők a vadászok és akik összegyülekezve elítélésre törekedtek. Amit az apostolok emlékeztető feljegyzéseiben le is írtak. 2. És hogy megfeszítése után elosztották maguk között ruháit azok, akik megfeszítették őt, az világos.”

CV.5 „Amikor ugyanis (Jézus) kiadta lelkét a kereszten, ezt mondta: Atya, kezedbe ajánlom lelkemet (Lk 23, 46), amint az emlékeztető feljegyzésekből ezt is megtudjuk. 6. Arra intette tanítványait, hogy életmódjuk múlja felül a farizeusokét, mondása meg van írva a visszaemlékező feljegyzésekben: Ha igazságosságotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, nem mentek be a mennyek országába (Mt 5, 20).”

CVI.3. „És az, hogy az egyik apostolnak, Péternek nevét megváltoztatta, azt is megírják az ő apostolainak emlékeztető feljegyzései, másik két testvér nevével együtt, akik Zebedeus fiai voltak, a Boanergész nevet adta, ami ennyit jelent, a mennydörgés fiai..”

CVI.4. „Valóban, születésekor csillag kélt az égen, amint ezt megírják az apostolok emlékeztető feljegyzései, Arábiából pedig mágusok jöttek, akik ezt felismerték és imádták őt.

CVII. 1. És hogy harmadnapra fel kell támadnia keresztre feszítése után, azt ugyancsak megírják az emlékeztető feljegyzések, mert a népetekből vele vitatkozók ezt mondták neki: Mutass nekünk jelet! És ő ezt felelte nekik. A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás jelét (Mt 12, 39; 16, 1-4). És amikor ezt mondta, értelme ennek rejtve volt hallgatói előtt, hogy megfeszítése után harmadnapra fel kell támadni; 2. És célzott rá, hogy titeket Ninive város népénél gonoszabb és házasságtörőbb nemzedéknek tartott..”

---------

Bővebben:

Ókeresztény írók sorozat 3. 8. 12. kötetei, for- Vanyó L, Ladocsi G., Fodor Gy., Nagy I.

[link]