Miért esküszik templomban és kereszteli meg a gyerekét az, aki a szó szoros értelmében sosem megy máskor templomba, még karácsonykor, húsvétkor sem, és persze abszolút nem keresztény értékek szerint él, vagy neveli a gyerekét?

1. Nagymama miatt, aki szeretné, hogy így történjen

2. Esküvőt pl. a dolog dísze, romantikája, hagyománya miatt

3. Van olyan falu, zárt közösség, ahol szinte "muszáj", mert mindenki a szájára vesz, ha nem így teszel

4. Mert sokan azok közül, akik így gondolkoznak, egy kicsit, az agyuk hátsó felében mégis hisznek Istenben és szeretnék Őt "elráncigálni", hogy az élet fontos pillanatainál (születés, házasságkötés, temetés) legyen jelen és áldjon meg, aztán pedig úgy vannak vele, hogy lehetőleg menjen el jó messzire, és ne szóljon bele a mindennapokba...

---

Mindezt próbálom tárgyilagosan, nem ítélkezőleg mondani, mert én is beleestem már ebbe a hibába, pl. annak idején csak nagymamám miatt konfirmáltam, pedig nem is voltam hívő.

Azóta megtértem és másképp látom a dolgokat. Hála Istennek a mi menyegzőnk már úgy történt Isten előtt, hogy nem színjáték volt, hanem a feleségemmel mindketten hívőként álltunk ott.

De engem is bosszant, hogyha a Mindenható Istent valaki díszletként akarja felhasználni. Baptista lelkésznek készülök, és szeretném, hogy majd csak olyan embereket adjak össze, akik nem így gondolkoznak.

Tisztázni kell (elsősorban a lelkipásztoroknak maguknak is), hogy ez nem egy "üzleti szolgáltatás", amit bárki megvehet (nálunk egyébként esküvő, temetés ingyen van) hanem Istennel való kapcsolat, ami őszinteséget és alázatot igényel.

Gyuri

Az, hogy valaki rendszeresen jár templomba, nem jelenti azt, hogy jó ember vagy hiteles hívő. Nekem a szüleim templomban esküdtek, meg is kereszteltek, és rendszeresen járnak templomba, de apám a bigott vallásosság "álarca" mögött egy kegyetlen ember, és aki nem ismeri jól, nem is gondolja róla, hogy valójában nem az az "ájtatos szent", akinek mutatja magát, hanem az egész családnak megkeseríti az életét, most már pár éve szinte naponta.

Inkább ne járna templomba, de akkor legalább a hozzáállása hiteles lenne a valódi énjéhez. Ha rajta múlt volna a hitem, és nem lettek volna olyan jó barátaim, akik vannak pl. a közösségben - és nekik nagyon hálás vagyok sokmindenért -, akkor én lehet, hogy már rég otthagytam volna mindent, ami ezzel kapcsolatos, mert csak azt láttam volna, hogy "apám milyen, és ha ilyen egy hívő, akkor nem kell", de hála Istennek, nem csak ezt láttam.