Szevasztok! Eltudná nekem mondani valaki miröl szól az utolsó vacsora?

Szervusz:

Nos ide idézem neked az utolsó vacsoráról a Biblia verseket, és utána kommentálom:

(Máté 26:17-30) 17 A kovásztalan kenyerek első napján a tanítványok odamentek Jézushoz, és ezt kérdezték: „Hol akarod, hogy előkészületeket tegyünk arra, hogy megedd a pászkát?” 18 Ő ezt mondta: „Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok neki, hogy a Tanító ezt mondja: »Közel van a meghatározott idő számomra; nálad fogom megünnepelni tanítványaimmal a pászkát.«” 19 És a tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és előkészítettek mindent a pászkára. 20 Mikor aztán beesteledett, ő az asztalnál feküdt a tizenkét tanítvánnyal. 21 Mialatt ettek, így szólt: „Bizony mondom nektek, egyikőtök elárul engem.” 22 Nagyon bánatosak lévén emiatt, mindegyikük kérdezgetni kezdte: „Uram, csak nem én?” 23 Így felelt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24 Igaz, az Emberfia elmegy, mint ahogy meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” 25 Erre Júdás, aki azon volt, hogy elárulja őt, megkérdezte: „Csak nem én, Rabbi?” Ő ezt mondta neki: „Magad mondtad.” 26 Amint folytatták az evést, Jézus vett egy kenyeret, és miután áldást mondott, megtörte, és odaadva azt a tanítványoknak, ezt mondta: „Vegyétek, egyétek. Ez jelenti a testemet.” 27 Vett egy poharat is, és miután hálát adott, odaadta nekik, és ezt mondta: „Igyatok belőle mindnyájan, 28 mert ez jelenti a véremet, »a szövetség vérét«, amely kiontatik sokakért a bűnök megbocsátása végett. 29 Mondom pedig nektek, hogy mostantól semmiképpen nem iszom a szőlőtőnek ebből a terméséből addig a napig, amelyen az újat iszom majd veletek az én Atyám királyságában.” 30 Végül, miután dicséreteket énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére.

Ez tehát valójában Jézus halálának az emlékünnepe. Minden évben Niszán 14-én kell megismételni, ahogy Jézus mondja, a róla való megemlékezésül. Az ünneplőket arra emlékezteti, amit Jézus és az ő égi Atyja tett, hogy az emberiség megmenekülhessen a halálos ítélettől. A zsidók részére, akik Krisztus követőivé lesznek, ez az ünnep lép a pászkaünnep helyébe.

Az újszövetség Jézus vére által lép hatályba, a régi törvényszövetség helyébe. Jézus Krisztus a közbenjáró a két fél között — egyrészről Jehova Isten, másrészről a 144 000 szellemtől nemzett keresztény között. A bűnök bocsánatán kívül a szövetség egy király-papokból álló égi nemzet megalakulását is lehetővé teszi.

Katy Weaver

A negyedik kommentben klikk a linkre, de a többi választ is érdemes megnézni.;)

Ja és csüssz:P

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__4..

Jn 15,13 Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.

Jn 15,12 Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket.

Lk 22,19 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Erről szól. Megtörte a testét, éppen így kell megtörnünk a magunk testét is egymásért az Ő emlékezetére.

Szia!

Sajnos kevesen veszik észre, hogy az utolsó vacsorának valójában két része volt: a lábmosás és a szent jegyek kiosztása. A lábmosást éppolyan "szereztetési igékkel" rendelte el Jézus, illetve tette ismételendő, szent, jelképes cselekménnyé a tanítványai számára, mint a kenyér és a pohár szétosztását (Jn. 13:14-15; 17). A lábmosás szükséges lelki előkészület a Krisztussal való szövetség megújításához, ami a szent jegyek magunkhoz vétele által történik (Jn. 13:8/b; Mt. 26:26-28). A lábmosás a bűnök lemosásának a jelképe, mint a keresztség, azaz az Istennel és egymással való bűnrendezés szimbóluma és felkínált lehetősége. Jézus világossá tette, hogy a lábmosás a keresztségben történt megtisztuláshoz kapcsolódik, annak mintegy a szükséges folytatása. Az egyes életszakaszok naponként el nem rendezett törvényszegéseinek és a konkrét törvényszegésként meg nem határozható "titkos bűneinek" az eltávolítására szolgál a keresztség utáni időben (Jn. 13:10; Zsolt. 19:13). A szent jegyek - a kovásztalan és megtört kenyér, valamint az erjedetlen és kitöltött szőlőlé - Krisztus bűntelen földi életét és keresztáldozatát ábrázolják (I. Kor. 5:6-8; 11:24; Mt. 26:28). Krisztus példája szerint először hálát adunk ezekért, ami Krisztus igaz élete és áldozati halála valódi értékelésére tanít, a Megváltó iránti hála és szeretet felélesztését kívánja munkálni. A szent jegyek "evése és ivása" pedig a győzelmes élet titkára tanít, amire Krisztus áldozata minden tanítványt elkötelez. A titok: a Krisztus igaz életéről és áldozati haláláról szóló igékkel való naponkénti "táplálkozás", ami "lélek és élet" (Jn. 6:53-54, 56-57, 63), ami igaz életet eredményez. Az úrvacsora rámutat a végcélra is: a Megváltó Jézussal való személyes találkozásra az ő visszajövetelekor, "a Bárány mennyegzői vacsoráján" (I. Kor. 11:26; Mt. 26:29; Jel. 19:9). Ezért az úrvacsora a bűntől való belső megtisztulás, az "első szeretet"-ben való megújulás és a végső reménységben való újbóli megerősödés boldog tapasztalata a keresztény ember számára (Mt. 26:30).

Ajánlom még figyelmedbe: [link] és

[link] és

[link]

fejezeteket a Jézus Élete című könyvből!

Üdv. Péter

(Péter! A másol-beilleszt kombinációk esetén illik a hivatkozást megjelölni… De ez részletkérdés.)

A lábmosás példázat, erre Jézus fel is hívta a figyelmet:

Jn 13; 7. Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.

Az, hogy példázat a beszédéből is világosan kitűnik:

10. Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.

„A lábmosás a bűnök lemosásának a jelképe, mint a keresztség”

Nem igaz!

1Pt 3,21 A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által;

Az úgynevezett úrvacsora Krisztus példázata arról, hogy nekünk mit kell tennünk egymásért, és egymás iránt. Legyünk alázatosak egymás iránt, amiképpen Krisztus is megalázkodott, márpedig ha az Úr megalázkodott, akkor mennyivel inkább kell a szolgáknak. Adjuk életünket, testünket a másikért, amiképpen Jézus is megtörte a kenyeret, mint testének jelképét, és adta tanítványainak.

Lk 9,24 Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.

Jn 12,25 A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.

Erről szól az „Úrvacsora”.

A páska vacsora a leölt bárány elfogyasztása. A Bárány viszont Jézus. Nem véletlen, hogy ezen a vacsorán ezt a példázatot, példázatokat mutatta be.

Szia!

Jézus Krisztusnak szíve vágya volt, hogy tanítványai körében ülje meg élete utolsó páskaünnepét (Lk 22,15-16). Ezt az estét a zsidók széder estnek hívják, ami rendet jelent. Ekkor emlékeztek meg az egyiptomi fogságból való szabadulásra, amit Isten törvényül adott számukra (2Móz 12,42). Ennek az estnek a liturgiáját a hagada nevű imakönyv adja, meg amelyben történetek is vannak a kivonulásról. Az egész estét a hálaadás és ünnepi légkör tölt meg.

Miután Jézus Krisztus és tanítványai letelepedtek a földre félfekvő helyzetben balkézre hajolva voltak. Jézus mellett balra a legfiatalabb férfinak kellett lennie. Ő volt János apostol. Az alkalom az áldásmondással a kidussal kezdődött és kiitták az első kehely bort. Szokás szerint 1:2 arányban hígították vízzel. Az első pohár elfogyasztása után, aki az este vezetője volt, megmosta a kezét. János leírja, hogy Jézus Krisztus ezen kívül, megmosta a tanítványai lábát, amit Péter elég hevesen ellenzett, ami talán érthető is volt, hiszen a lábmosás feladata volt az, amire a zsidó rabszolgákat nem lehetett kényszeríteni.(Jn 13,1-11) Ezután a keserű füvek és levelek elfogyasztása következett, amit sós lébe mártottak ezzel emlékezve a szolgaság gyötrelmeire és a könnyeire. Majd ismét áldásmondás következett és ezt követte a három kovásztalan kenyér közül a középső kettétörése. Az egyik felét apróra tördelték és az alkalom végéig eltették, míg az épen maradt felét visszatették a maradék tetejére,

Második pohár áldása következett, „A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül” amit a zsoltárok 116,13-ból idéztek. Ekkor kezdődött az étkezés is. Ilyenkor beszélték el a szabadulás történetét. Jézus ezután, megrendülve mondja, hogy egyikük elárulja őt a tanítványok közül. Jánosnak jelenti ki, aki a mellkasán feküdt, hogy a bemártott falattal jelzi árulóját. Az étkezéskor haroseth nevű nagyon sűrű mártást (emlékezés az egyiptomi habarcsra) és füveket tettek a kenyerek közé és egy ilyet adott át Jézus Krisztus Júdásnak, aki miután a falatot elvette kiment az ünnepi lakomáról! (Jn 13,30).

Ezt követte a harmadik pohár az áldás pohara, amelynek különleges jelentése volt. Miután elmondta az áldást és a 126. zsoltárt Jézus Krisztus vette az utolsó kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában (Mt 26,26-29)

Ezt követően megtöltötték a vacsora végefelé az utolsó kelyhet is és a hagyományok szerint Illés próféta serlegét, akit a megváltás hírnökének tartottak. A kehely áldása a következő volt „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki teremtette a szőlőtő gyümölcsét.” Ezután beszélgetnek és Jézus Krisztus egyik legszemélyesebb üzenetét mondja el tanítványainak. Arról, hogy el fog menni, helyet készíteni, de elküldi maga helyett a Pártfogót, aki elvezeti őket minden igazságra. Bátorítja és biztatja őket, hogy teremjenek sok gyümölcsöt az Atya dicsőségére. (Jn 15,8) A szeretet parancsát köti a lelkükre és elmondja, hogy bár üldözésük lesz Ő legyőzte a világot.

Befejezésül a hallél zsoltárok kerültek eléneklésre (115—118) „És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.” Márk 14:26

A legutolsó zsoltár mindig a 136. volt és a refrénje visszhangzott az Olajfák hegyén… mert örökkévaló az ő kegyelme.

Risto Santala nyomán

Teológus!