A tízparancsolatban az van hogy a nyugalom napját szenteld meg. Ez vasárnap?

a vasárnap.

különben azt mondta volna, hogy öt napon át dolgozz, egy napot szentelj meg, és utána dolgozz még egy napot.

a zsidóknál a szombat, de az teljesen más.

A zsidóknál régen (és az amerikaiaknál még ma is) a vasárnap a hét első napja.

Úgyhogy a hetedik nap az csak nálunk (meg még egy két helyen) a vasárnap. Egyébként a szombat. Annak ellenére, hogy a vasárnap az "Úr napja"

A mi szombatunk és a zsidók szombatja ugyanaz a nap. A kereszténységben azért került át a pihenés napja vasárnapra, mivel ezen a napon ünneplik Krisztus feltámadását.

Mo-n vsz. mindig a vasárnap volt a 7 utolsó napja. Ezt támasztja alá, hogy utána a hétfő következik. hét-fő, a hét feje=eleje

Kedves Kérdésfelvető!

Ugy gondolom vitán felül áll, hogy a nyugalom napja melyik nap. Már a Biblia első lapjain kiderül, hogy Isten a teremtéskor elkülönített egy napot a nyugalom napját:

1Móz 2,2-3 "Mikor pedig elvégezte Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott, megszűnt a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott, és megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mivelhogy azon szűnt meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett Isten."

Ezután a tízparancsolatban erre hivatkozik:

2Móz 20,8-10 "Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belül van. Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta az Úr a szombat napját, és megszentelte azt."

A nyugalom napja tehát a teremtés emlékünnepe és ez bizony a szombat nap.

Ha megnézed bármelyik másik ország naptárát magad is láthatod, hogy a vasárnap a hét első napja. Angolul pl. Sunday a Nap napja. A kereszténységben Nagy Konstantinhoz köthető a nyugalom napjának vasárnapra helyezése, amelyik a 4. században történt meg. Köztudott, hogy Konstantin napimádó volt, és a kereszténységben szerette volna szintetizálni az összes pogány vallást. Így került be pl. Jézus születésnapja Karácsonyra a nap születésnapjára, Jézus a keresztények "Napja". Így került át a vasárnapra a nyugalomnap is, azzal az indoklással, hogy Jézus vasárnap támadt fel és ő az "új teremtés".

Azt, hogy Jézus nem változtatta meg a nyugalom napját bizonyítja az alábbi ige, melyet a tanítványoknak mondott arra nézve, hogy közel 40 évvel halála után Jeruzsálem pusztulásakor mit kell tenniük:

Mt 24,20 "Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon"

Remélem tudtam segíteni!

Üdvözlettel: Péter

(Bibliaház Gödöllő)

Kol 2:13–16: Isten „kedvesen megbocsátotta minden vétségünket, és eltörölte az ellenünk szóló, kézzel írt okiratot, amely rendeletekből állt, és amely ellenünk volt . . . Senki tehát meg ne ítéljen titeket evés és ivás dolgában, vagy ünnep vagy az újhold megtartása vagy sabbat tekintetében.”

A 2Mózes 31:14 és a 4Mózes 15:32–35 szerint ha valakit a Mózesi Törvény alatt bűnösnek találtak a sabbat megszentségtelenítésében, azt az egész gyülekezetnek halálra kellett köveznie. Sokan, akik a sabbat megtartása mellett érvelnek, örülhetnek tehát, hogy nem állnak e Törvény alatt. Az itt idézett írásszöveg rámutat, hogy az Izraelnek adott sabbat megtartására vonatkozó követelményre már nincs szükség ahhoz, hogy helyeselt állapotban legyünk Isten előtt.

Róma 10:4: „a Törvény vége Krisztus, mindazok igazságosságára, akik hitet gyakorolnak.”

A sabbat megtartása ennek a Törvénynek része volt. Isten arra használta fel Krisztust, hogy véget vessen e Törvénynek. Hogy igazságos állapotban vagyunk-e Isten előtt, az a Krisztusba vetett hitünktől, és nem a hetenkénti sabbat megtartásától függ. (Lásd még: Galácia 4:9–11; Efézus 2:13–16.)

Kapott-e parancsot Ádám a sabbat megtartására, miáltal az kötelező lenne az összes leszármazottjának?

Miután Jehova Isten előkészítette a földet az emberi élet számára, megpihent munkájától, az anyagi, földi dolgok teremtésétől. Ezt jelenti ki az 1Mózes 2:1–3. Ám a Biblia egyetlen szóval sem beszél arról, hogy Isten utasítást adott Ádámnak minden hét hetedik napjának sabbatként való megtartására.

5Móz 5:15: „Emlékezzél arra [Izrael], hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, és Jehova, a te Istened kihozott téged onnan erős kézzel, kinyújtott karral. Ezért parancsolta meg Jehova, a te Istened, hogy tartsd meg a sabbatnapot.”

Eszerint Isten a sabbatnap törvényét nem az édeni eseményekkel hozza kapcsolatba, hanem azzal, hogy Izrael kiszabadult az egyiptomi rabszolgaságból.

Hogy melyik az első utalás a bibliában a szombat megtartására?

2Móz 16:1, 23–29: „Izrael fiainak egész közössége megérkezett Szin pusztájába . . . a második hónap tizenötödik napján, miután kijöttek Egyiptom földjéről. [Mózes] ezt mondta nekik: »Ez az, amiről Jehova beszélt. Holnap lesz a sabbat megtartása, szent sabbat Jehova tiszteletére . . . Hat napon át szedjétek [a mannát], de a hetedik nap sabbat, akkor nem lesz« . . . Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: ». . . Vegyétek már tudomásul, hogy Jehova adta nektek a sabbatot.«”

Ezt megelőzően is megvolt a hét hétnapos időfelosztása, de ez az első utalás a sabbat megtartására.

A szombat, mint ünnep bevezetése, egyértelműen a zsidóknak adott törvény, egy "jel" volt Isten és Izrael között (2Móz 31:16, 17). ami azt is jelenti, hogy a tízparancsolat, és a több mint 600 egyéb törvény közé tartozott, melyet Jézus eltörölt.

Az eredeti Bibliában ugy volt hogy "A te Uradnak Istenednek SZOMBATJÁT szenteld meg"

De Jézus vasárnap támadt felezért mi a vasárnapit tartjuk az Úr napjának

Kedves Tanú testvérem!

Úgy gondolom azzal egyetértesz, hogy a Teremtő Isten egy szempillantás alatt is megteremthetett volna mindent.

Ezek után szerintem jogos a kérdés, hogy miért 6 nap alatt teremtett és miért pihent meg a hetedik napon.

A Bibliában ezt olvassuk: "És Isten megáldotta a hetedik napot és megszentelte azt, mert azon nyugodott meg minden munkájától, melyet teremtett és alkotott."

A negyedik parancsolat ugyanezt a tényt rögzíti: "Megnyugodott a hetedik napon ezért megáldotta az Úr a szombat napot és megszentelte azt."

Isten azért áldotta és szentelte meg a hetedik napot, mert azon nyugodott meg. Viszont azért nyugodott meg azon a napon, hogy az áldás és megszentelődés alapját lefektesse. Az pedig, hogy e megnyugvás felüdítette arra utal, hogy örömét lelte abban, amit cselekedett, ami e nagyszerű mű emlékezetének alapját vetette meg.

Amikor ezt az emlékművet megalapította, a Teremtő második tette az volt, hogy megnyugvása napjára áldását helyezte. Ettől kezdve az Úr áldott nyugalomnapja volt. A harmadik cselekedet teszi teljessé ezt a szent intézményt: azt a napot, amit az Úr Isten már megáldott, most legvégül meg is szentelte. Megszentelni annyit jelent, mint: "szentté tenni, elkülöníteni szent vagy vallásos célra; megfelelő szertartással felavatni"

A héber qaddash igét, amit itt "megszentel"-nek fordítottak és amit a negyedik parancsolatban ugyanilyen tartalommal adtak vissza, pl. Josephus így határozza meg: "szentnek nyilvánítani, megszentelni, bármilyen szent dolgot alkotni, kijelölni." Az Ótestamentumban újra és újra a közös kijelölés vagy nyilvános kihirdetés esetén alkalmazzák. Tehát amikor a menedék városokat kijelölték Izráelben, meg van írva: "Kedesh-t jelöltek ki (héb. szenteltek) Galileában, Naftali hegyén, Sikemben, Efraim hegyén" stb. A menedék városoknak ezt a kijelölését vagy odaszentelését nyilvános bejelentés útján hozták Izráel tudomására, hogy ezeket a városokat erre a célra elkülönítették. Ezt a szót használják a nyilvános böjtök valamint ünnepélyes összejövetelek meghirdetésére és kijelölésére is, mint az alábbi példákban: "szenteljetek (azaz jelöljetek ki) böjtöt, hirdessetek gyűlést, gyűjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak, a ti Isteneteknek házába...Fújjatok kürtöt a Sionon, szenteljetek (jelöljetek ki) böjtöt, hirdessetek gyűlést...És Jéhu azt mondta: Szenteljetek ünnepet Baálnak!" A Baál-imádás olyan általános volt Izráelben, hogy minden Baál-imádó összegyülekezett. Ezeket a böjtöket, ünnepélyes összejöveteleket a tény nyilvános kihirdetésével szentelték meg, vagyis különítették el. Amikor tehát Isten szent használatra elkülönítette a hetedik napot, ki kellett jelentenie a tényt azok felé, akiknek a hét napjait alkalmazniuk kellett. Ilyen bejelentés nélkül ezt a napot nem lehetett volna elkülöníteni a többiektől.

A szó jelentésének legjellemzőbb illusztrációja a Sinai hegy megszenteléséről szóló feljegyzésben található. Amikor Isten Izráel füle hallatára ki akarta hirdetni a tízparancsolatot, leküldte Mózest a Sinai hegy tetejéről, hogy távol tartsa a népet a hegy érintésétől is. "És Mózes mondta az Úrnak, a nép nem jöhet fel a Sinai hegyre, mert Te magad intettél minket mondván, vess határt a hegy körül és szenteld meg azt." Visszatérve a vershez, ahol Isten ezt a figyelmeztetést adta Mózesnek, így olvassuk: "vess határt a népnek körös-körül, hogy a hegyre fel ne menjetek és még a szélét se érintsétek." Ezért megparancsolták a népnek, hogy szentelje meg a hegyet, azaz ne érintse még a szélét sem, mert Isten a maga fenségében akar lakozni azon. Más szóval megszentelni, vagyis szent használatra elkülöníteni annyit jelentett, hogy meg kellett mondani a népnek, miszerint Istennek az az akarata, hogy bánjanak úgy a heggyel mint néki szentelt dologgal.

Az Úr nyugalomnapját megszentelni Ádám számára azt jelentette, hogy úgy kell kezelnie ezt a napot, mint ami szent az Úrnak. A kijelentés pedig, hogy "Isten megáldotta a hetedik napot és megszentelte azt" valójában nem parancs a nap megünneplésére, hanem feljegyzés arról, hogy ilyen előírást kapott Ádám. Mert hogyan tudná a Teremtő nyugalmának napját szent használatra elkülöníteni, amikor azok, akiknek használni kellene a napot, semmit sem tudnak az Ő erre a dologra vonatkozó akaratáról?

Üdvözlettel: Péter

(Bibliaház Gödöllő)